Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-18
316 Az országgyűlés felsőházának 18. ülése tálynak a gazdasági veszélye Franciaország- | ban, ahol ez a kérdés a legakutabb és legégetőbb, egész nagy irodalmat teremtett meg. Franciaországban is éppen a legégetőbb anyagi okokból a partage forcé, a kényszerű osztály elve van érvényben, amelyet — mint említettem — a földbirtok tudatos szétválasztására való törekvés teremtett meg. Ez a tudatos törekvés viszi azután át a Code civilébe is a köteles osztást, amire jellemző nagy Napóleonnak ; ama levele, amelyet a császár egyik,sógorához, Murát nápolyi királyhoz intézett, s amelyben azt mondja: Hozd be csak te is a francia Code civilt; flua majd behozod, akkor maeg fogod látni, hogy a földbirtokos osztály, amelyik nem húz hozzád, széjjelmálik. Pár év múlva a irégi földbirtok bomlásnak fog indulni. A francia depopuláeiós ankéteken igen sokszor került szóba ez a kérdés, tudniillik a köteles osztály elvének pusztító hatása a francia népességire. Különösen a nagy francia jogi és közgazdasági író, Le Play, — aki különben Magyarországon is járt és a földbirtokreform rendezése terén még az 1850— 60-as években Magyarországon is igen jó tanácsokat adott és Magyarországot is óvta a parasztüzemegységnek a felbontásától — fejtett ki ezirányíban na talmas agitációt. Igen tekintélyes írók a francia öröklési rendnek tulajdonítják az egykét, tmer.t a francia paraszt, nehogy a birtoka széjjelforgácsolódjék, meghonosította az egy-gyerimekrendszert. Amint a francia Sorel mondja : »az egy-gyermekrendszer semmi egyéb, mint a törvénytelen hitbizománynak paraszti módon való (megvalósítása.« (Ügy van! Ügy van!) Nálunk a Gazdaszövetség foglalkozott ezzel a kérdéssel, különösen akkor, amikor közzétették az új magánjogi polgári törvénykönyv első javaslatát. Ankéten tárgyalták az öröklési jogi, problémákat és a Gazdaszövetség kiadványsorozatában Baross János tollából jelentek meg errevonatkozólag érdekes cikkek, amelyek szintén a kötelesrész intézményét támadják és kimutatják annak pusztító hatását a magyar parasztgazdaságokra. »Az a tízholdas kisbirtokos parasztgazda még független politikai és gazdasági individuum, van neki saját háza, pajtája, csűrje, pincéje, hat ökre, két lova, szőlője és birtoka után esetleg fajzási és legeltetési joga,, egyszóval van egy kis jól berendezett gaz j dasága, tehát hasznos embere a nemzeti termelésnek, független polgára a magyar hazának és erőforrása a magyar fajnak. Mi történik azonban a kisgazdaságával akkor, ha az Isten a földi javakhoz öt gyermeket is adott neki?« Akkor csak három eshetőség van. Vagy szétosztják az egészet természetben és akkor 5 kétholdas gazda lesz a 10 holdas gazda helyén, vagy átveszi az egyik az egészet természetben, adóssággal, ha készpénze nincsen örököstársait kifizetni, vagy pedig, ha sehogyan sem tudnak megegyezni, akkor a tulajdonközösséget, a communio incidens-t úgy fogják jogunk szerint megszüntetni, hogy pénzért eladják az ingatlant és a pénzen fognak megosztozni. Ha természetben osztoznak meg, akkor az eddig gazdasági egységet képezett szép kis parasztbirtok öt életképtelen törpebirtokká fog széjjelforgácsolódni, mert a mezőgazdaság természetéből folyik az, hogy nem bírja meg azt az osztást, amit az ingóvagyon és osztás folytán az osztott részek nem lesznek arányos értékű részek a felosztott egésszel. A mezőgazdaságnál nem égy van, mint például a pénznél, ahol 1 pengő századrésze a 100 pengőnek és 1936. évi március hó 26-án, csütörtökön. azokat az 1 pengőket megint össze tudomi tenni 100 pengőkké. A 100 négyszögöl nem tizedrésze az 1000 négyszögölnek, vagy a 10 négyszögöl nem századrésze az 1000 négyszögölnek,, hanem az értéktelen, üzemképtelen valami. (Ügy van! Ügy van!) Most már nézzük, mi lesz a sorsa annak az 5 kétholdas kis parasztgazdának. Egy ideig tengődnek kis földjükön és minthogy két holdból megélni nem tudnak, mindegyikből cseléd lesz, eladják a részekre osztott parasztbirtokot és azt megveszi azután az, akinek éppen pénze van, legtöbbször nem is hivatásos gazda. A másik eset az, hogy az egyik örökös átveszi az egész birtokot; ha nincsen készpénze, átveszi adósságra. Akkor is egy darabig tengődik és minthogy a kamatot fizetni nem bírja, az örökösöket kielégíteni, kifizetni nem tudja, előbb-utóbb árverés alá kerül a birtok. Ha pedig egyáltalában nem tudnak megegyezni, akkor meg eo ipso elárverezik a tártokot és akkor azonnal megszűnik a birtok önálló parasztgazdaság lenni. (Ügy van! Ügy van!) Mindhárom esetben elpusztul tehát egy tisztességes parasztcsalád, (megszűnik egy virágzó paraszt-porta (Ügy van! Ügy van!), mind az öt gyermekből proletár lesz, aki csak a nagyvárosok munkanélküli népességét fogja szaporítani, mert egyik sem folytathatja azt a mesterséget, amelyben felnőtt, egyik sem folytathatja a földmívelést, amelybe beleszületett, mert nincsen földje. Ez a tízholdas parasztgazda a mai jogállapot mellett végrendelettel sem tud magán segíteni. Hiába rendelkeznék úgy, hogy csak egyik fiúnak adja azt a tízholdas gazdaságot, ímert útját állja ennek a kötelesrész. A kötelesrészeseket vagy ki kell fizetni, vagy valahogyan ki kell elégíteni. (Ügy van! Ügy van!) Megint oda jut tehát a birtok átvevője, hogy ha nincsen pénze a kötelesrészeseket kifizetni, akkor megint jön az egyezkedés: a kötelesrész fejében átvesznek egy bizonyos részt természetben a jogosultak» A kötelesrészt ugyan pénzben kell kiegyenlíteni, de legtöbb esetben nincs más expediens, mint az, hogy mégis csak a gazdaságnak egy részét adjak át természetben s ezzel a birtokot felaprózták. Mélyen t. Felsőház! En azt mondom, hogy nem lehet azon csodálkozni, ha a mi parasztjainkban is, mint minden földbirtokosban, nagyon erős az ingatlanvagyon fenntartásának vágya, hiszen az ősi ösztönökben rejlő, természetes, és tegyük hozzá, morális törekvés. Az elsőszülöttségi intézmény is tulajdonképpen morális intézmény, a Bibliának is egyik morális intézménye. Ez nem lehet az egyke oka, hiszen sohasem hallottam azt, hogy az ókorban, a .bibliai korban egyke lett volna, már pedig az akkori berendezkedés az elsőszülöttség intézményén alapult. De ha .mesterséges jogi akadályok teszik lehetetlenné a parasztnak, hogy birtokát egybentartsa, ha mesterséges jogi akadályok állanak útjában annak az ő emberi tenmészetéből folyó morális és jogos törekvésének, hogy birtokának üzemegységét megtartsa és utódaira osztatlanul áthárítsa, akkor, minthogy a jogi akadályt elhárítani nem tudja, elhárítja természetes törekvése útjában álló akadályt azon a téren, ahol tudja, korrigálja az állapotokat ott, ahol tudja, ott, ahol az hatalmában van, a születések korlátozásában az egykerendszerrel az egyetemes nemzeti érdekek óriási kárára. (Ügy van! Ügy van!)
