Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-18

Az országgyűlés felsőházának 18. ülése Méltóztassék nekem megbocsátani, mélyen t. Felsőház, hogy ezzel a kérdéssel talán kissé hosszasabban foglalkoztam, (Halljuk! Halljuk!) azért .akartam azonban ezt kiemelni, mert éppen a javaslat képviselőházi tárgyalása során azzal a váddal illették az igazságügyminiszter úr ő nagyméltóságát, hogy a javaslat negyedik fejezetével: a hitbizományi kisbirtok intézményének megteremtésével tulajdonképpen ő maga teremti meg az egyke melegágyát. Ki akartam mutatni, mélyen t. Felsőház,, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz, mert most már meg lesz a jogi instrumentuma annak a gazdának, aki egyben akarja tartani vagyonát, hogy egyben tarthassa az erkölcsi és isteni törvények ellen való vétkezés nélkül is. Most már 'megvan a kezében a jogi instrumentum. Ha akar vele élni,, élhet vele, ha nem akar, természetesen nem él vele» mert hiszen csak fakultatív rendelkezés ez a negyedik fejezet a törvényjavaslatban. En is azt gondolom, hogy ez az intézmény nem fog egyhamar elterjedni, — hiszen a szellemi világban is törvény a tehetetlenség törvénye, a vis inertiae, az intézmények ott sem mennek át egyszerre az életbe — haneim majd a példaadás, a megszokás itt is utat fog mutatni. Az 1687 : IX. t.-cikk behozatala után sem terjedtek el a hitbizományok, az egész XVII. században csak kettőt alapítottak. Nagyon lassan terjedt el a hitbizomány intézménye, ezek a paraszt hitbizományok is nagyon lassan fognak elterjedni, de meg vagyok róla győződve, hogy idővel elterjednek. Ha az ember elmegy Bajorországba, annak keleti részébe-, az úgynevezett Kottáiba, — nemrég egy érdekes könyv jelent meg róla, de nem jut eszembe a címe — azt látja, hogy 300—400 éves kis 8—10— 15 holdas parasztgazdaságok vannak, amelyek a jólét legnagyobb fokát mutatják. Ott törzsöröklési rendszer van, amely lényegileg tulajdonképpen paraszthitbizomány. Még hírből sem ismerik az egykét. Ellenben a Bayerisohe'Waldban ez a törzs öröklési rendszer a szokásjog' alapján nem nyert talajt, nem nyert gyökeret ét ott ugyanazokat a bajokat láthatjuk, mint máshol, a birtok elporlását,, elaprózását, feldarabolását és az egyke kezdődő nyavalyáját. f Ennek az intézménynek lényeges sajátsága, természetesen az elidegenítési és terhelési tilalom mellett, a köztörvényi öröklés kizárása, és előre meghatározott örökös kizárólagos utódlása. Ennek a kishitbizotmánynak a szervezete természetesen sokkal egyszerűbb, mint a nagyhitbizományé. Nem kell az alapításhoz államfői jóváhagyás, elég a gazdasági bizottság jóváhagyása. Nem is kellenek hozzá különös, a közélet terén szerzett érdemek, mint a nagy-, vagy középhitbizomány. felállításához,, elég a tisztességes, becsületes életmód. Az ellenőrzés sincs olyan szigorú^ szabályoknak alávetve és — ellentétben egyéb hitbizományiokkal, — ezt a hitbizományt csak mezőgazdasági ingatlanon lehet alapítani. A minimum 30 katasztrális hold, a maximum pedig 1000 korona kataszteri tiszta jövedelemnek megfelelő földbirtok, tehát 100—120 katasztrális hold föld. A hitbizomány alapításánál a többi családtagokkal szemben való ridegséget is enyhíteni kívánja a javaslat, amennyiben azt mondja, hogy az özvegyet, általábanvéve a keresetképtelen kiskorúakat az ilyen paraszthitbizományi birtokos köteles eltartani, sőt még a nagykorút, a keresőképest is köteles eltartani akkor, ha erre rá van szorulva és^ ha a gazdaságban hajlandó gazdsági munkát vé936. évi március hó 26-án, csütörtökön. 317 gezni. Ugyancsak a kishitbizmány természetéből következik, hogy megtiltja a törvény a haszonbérbeadást, mert ez az önálló parasztgazdaság elvével ellenkeznék. Mélyen tisztelt Felsőház! Egy törvényjavaslat jóságát, vagy helyességét két szempont szerint keli elbírálni. Az első' szempont az, hogy vájjon helyesek-e a javaslat célkitűzései, a második szempont pedig az, hogy azok az eszközök, amelyekkel a javaslat a célt elérni kívánja, a cél elérésére alkalmasak és megfelelőek-e? Mivel az egyesített bizottságok meggyőződése szerint a javaslat vezéreszméi helyeseli vannak megválasztva és azok a helyesen kitűzött célokból folynak, a megvalósításukra rendelt részletes intézkedések pedig szintén helyesek és a helyeseknek felismert cél irányában •hatnak, azért az egyesített bizottságok nevében — abban a meggyőződésben, hogy a magyar Corpus Juris egy értékes alkotással fog ennek a törvényjavaslatnak törvénnyé válása esetén gyarapodni, — mind általánosságban, mind részleteiben elfogadásra ajánlom a javaslatot. (Elénk éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik gróf Széchenyi Aladár őméltósága. Gróf Széchenyi Aladár: Nagyméltóságú Elnök TJr! Mélyen tisztelt Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott Kaltenecker Viktor felsőházi tag úrnak, mint előadónak, nagyon szépen felépített beszédével foglalkozni nem kívánok, azért, mert nagyjában és egészéhen egyetértek azzal. Mégis ki kell jelentenem, hogy a javaslatot nem fogom megszavazni, mert az én elvi álláspontom az, hogy a hitbizományokat meg kellene szüntetni. Ezt az álláspontomat megindokolhatnám a 40-es évek nagy férfiainak nyilatkozataival, mert hiszen nemcsak Deák Ferenc, hanem Kossuth Lajos és Széchenyi István is követelték a hitbizományok megszüntetését. Ezt az álláspontomat megindokolhatnám a revízió szemszögéből is, mert méltóztatnak tudni, hogy Ausztriát kivéve, az össze« utódállamokban megszüntették a (hitbizományokat és ha egyszer a revízió napja fel fog kelni, — reméljük, minél előbb — akkor, azt hiszem,, az országnak, előnye lenne, ha Magyarországon sem lennének hitbizományok. Ez, tehát nagyon meggondolandó kérdés. Ezt az álláspontomat azonban megindokolhatnám a magam tapasztalataihói leszűrt meggyőződésből is, mert tudniillik szerintem nemi lenne hitbizományökra szükség, ha a szülők — és magamat sem veszem ki — gyermekeiket munkás, szorgalmas, takarékos életre nevelnék és szoktatnák,, mert ebben az esetben az ősök által szerzett vagyont, mint öröklött vagyont, egészen bizonyosan jobban megbecsülnék. Belátom azonban, hogy sz4z évvel ezelőtt mások voltak a viszonyok, mint ma. Akkor nem voltak trianoni országhatárok, mások voltak a gazdasági viszonyok, más volt a korszellem, amely a kiváltságok eltörlésére törekedett és azóta jöttek be az országba a nem kívánatos elemek Galíciából; mindezeken felül pedig az akkori emberek okosabban és takarékosabban éltek, mint a mai generáció. Csodálatos,, hogy tulajdonképpen már abban az időben egyes hitbizoanány-alapítók mintha előre érezték volna, hogy tékozló utódaik miatt egyszer szükség lesz a hitbizományökra. En tehát egy bizonyos fokig deferálok és belátom, hogy a hitbizományok teljes megszüntetése ma még nem időszerű. Megjegy-