Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-18
Az országgyűlés felsőházának 18. ülése j jorátust, hanem Primogenitur át akartak alapítani. Ezek az elnevezések tehát a fogalmak összezavárasából keletkeztek. Seniorátus csak három van, — ezek most átváltoznak primogeniturává. A hitbizományi vagyon kezelésének a szabályozása lényegileg megfelel az eddigi elveknek, A különbség csaik az, hogy a jövőben a hasznos beruházásokra felvett kölcsönök hovafordítását is a hitbizományi bíróság fogja ellenőrizni és a kölcsön folyósítása is bírósági engedély alá esik. TTjítás a 49. § ama rendelkezése, amely szerint a 'hitbizományi birtokos, ha szükség van rá, teljhatalmú megbízottat is nevezhet meg. Az utódlás esetében, követendő szabályok a törvényjavaslat 56—58. §-aiban vannak lefektetve, lényegében az eddigi joggal azonos módon. Ezután is megszűnik a hitbizomány akkor, ha várományosok nincsenek, amikor a törvényes örökösödés esete áll be, hacsak az illető nem végrendelkezett. Ha az utolsó birtokos birtoklása lemondás folytán szűnt meg, a vagyon ott is a törvényes örökösödés szerint jogosítottakra száll át. Ilyen esetben a lemondó vagy másképpen kizárt hitbizományi birtokosnak az, utódait is úgy kell tekinteni, mintha azok törvényes örökösök volnának. Lényeges újítás foglaltatik a 61. §-ban, amely különösen iméltánylást érdemlő esetekben, ha az összes várományosok eziránt megegyeznek, megengedi a hitbizotmányi kötöttség alól való feloldását is, természetesen fenntartván az államfő jóváhagyását. Az új hitbizományok alakításáról a III. fejezet szól. Mint mondott arai, a hitbizoonányok alakítását az 5200/1919. számú rendelet megtiltotta. A törvényjavaslat III. fejezete szakítani kíván azzal, hogy ne lehessen új hitbizományt alakítani, mert abból a felfogásból indul ki, hogy az I. és II. fejezetben már megfelelő összhangba hozta a hitbizományokat a közérdekkel, nem volna tehát semmi értelme annak, ha új hitbizományokat nem lehetne alakítani. Ebhen a fejezetben a törvényjavaslat egészen eddigi hitbizományi jogunk alapelveit követi, elvi újítása csak az, hogy csak elsőszülöttségi, tehát primogehitura szerinti hitbizományt enged létesíteni, sőt még azt is megszorítja^ legközelebbi családtagokra, mert az alapító várományosokul csak ivadékait és testvérének ivadékait jelölheti meg. Ezzel a javaslat azt akarja elérni, hogy az oszthatatlan családi vagyon egészséges gondolatától a hitbizomány ne távolodjék el nagyon és ne lehessen egy öncélú örökösödési jogi intézmény, hanem csupán csak a legközelebbi vérségi kötelékre legyen szorítva. A terület maxknuttnát sem állapítja meg a törvényjavaslat abszolúte, véve, vagyis ezentúl is lehet valakinek akkora hitbizománya, amekkorát alapítani tud, vagy akár, csupán a mezőgazdasági művelésre alkalmas területek menynyisége lesz korlátozva. Ezeknek értéke nem lehet kisebb 200.000 pengőnél, a terület maximuma pedig nem lehet több 10.000 aranykorona kataszteri tiszta jövedelemnek megfelelő ingatlannál. A törvényjavaslat ezzel a középbirtok-hitbizományt akarja megvalósítani és a középbirtok-hitbizományok alakítását^ kívánja lehetővé tenni, attól a gondolattól áthatva, hogy az életképes és erőteljes középbirtokososztály kifejlődése csakugyan vitán felül álló nemzeti érdek. Ezzel mintegy pótolni kí136. évi március hó 26-án, csütörtökön. 315 vánja a javaslat azt az ürt, amelyet az ősiségi törvény kíméletlen végrehajtása a középbirtokosok rendjében vágott, amely középbirtokososztály hiánya talán agrárszociális bajainknak is egyik forrása. A IV. fejezetben és az utolsó fejezetben valósítja meg a törvényjavaslat a hitbizományi kisbirtok intézményét. A törvényjavaslat ezzel az intézménnyel tulajdonképpen az üzemegység és a területegység gondolatát kívánja mintegy százéves történelmi előzmény után megvalósítani, továbbá a magyar örökösödési jognak, különösen a kötelesrész intézményének a kisbirtokra gyakorolt pusztító hatását próbálja fakultative paralizálni. Mint már említettem, a régi magyar örökösödési jog alapelve volt, hogy ősi örökölt jószágról egyáltalában nem, a szerzeményről ellenben teljesen szabadon lehetett rendelkezni. A kötelesrész nem korlátozta a szerzeményi jószág tulajdonosát a szabad rendelkezésiben. Ezt a vagyon eredetén alapuló régi örökösödési jogot döntötte meg az osztrák polgári törvénykönyv behozatala, mert az osztrák polgári törvénykönyv az örökösök közt az egyenlő osztályt mondja ki és egy új intézményt hoz be, amely addig a mi magyar jogunkban ismeretlen volt: a kötelesrész intézményét. Csodálatos, hogy azok, akik a ihitbiaomány intézményét támadják azért, mert Idegen intézmény, sohasem támadják a kötelesrész intézményét, pedig ez nem is százesztendős, 'hanem csupán az osztrák polgári törvénykönyvből a magyar törvénykönyvbe (behozott intézmény! Régi magyar törvényeink úgy ahogy gondoskodnak a paraszt-gazdaság üzemegységéről, az üzemegység megóvásáról. Az 1836: VII. te. megállapítja a jobbágy telkek egységét, amenynyiben azt mondja, hogy a jobbágytelek nem lehet kisebb egynyolcad teleknél. Egy jobbágytelek országos átlagban körülbelül 32 hold volt, némely helyen ennél nagyobb, máshol kisebb. Ez így <Bgy 8—10 katasztrális holdnyi parasztbirtok-minimumot jelentett. A magyar törvényhozás tehát már száz esztendővel ezelőtt is az állagbirtoklásnak egy olyan rendszerét állapította meg. amely a családot és a^ földet öszszefűzte és a birtoklásnak állandó jelleget kívánt biztosítani.^ Érdekes, hogy a jobbágytelkek üzemegységét védő törvények még az átalakulást is túlélték. Az 1852. évi ősiségi nyilt parancs nem bántja ezt a jobbágytelek-egységet, csak az 1871:LIII. te. törli el, érdekes indokolással, az akkori idők doktrinaire felfo" gása szerinti indokolással: a jobbágy-telekkel ezután mindenki szabadon rendelkezhetik, azt eloszthatja, eladhatja, feloszthatja, stb., mert a megoszthatatlanság akadálya a tulajdon szabadságának. A parasztgazdaságoknak az atomizálódása, a parasztgazdaságoknak végzetes elporlódása tehát 1871 után kezdődik. Ekkor már nem akadályozta semmi a parasztbirtok együttartását, a régi üzemegységek helyébe lépett a Kényszerű örökösödési osztály, mert hiszen a legtöbb örökösödés végrendelet nélkül történik. Sok esetben az örökhagyó nem is tehet végrendeletet, ha kiskorú vagy elmebeteg stb., a legtöbb esetben tehát az örökösödés, a háramlás végrendelet nélkül, tehát természetbeni háramlással és osztással történik. De különben a végrendelet ugyancsak nem segít, mert akkor meg az üzemegységnek, az üzemegység kialakulásának útját állja a kötelesrész. A köteleszrésznek és a természetbeni esz-