Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-18
314 Az országgyűlés felsőházának 18. ülése marad az a bírói gyakorlaton alapuló jogszabály, melynél fogva a kegyúri térnek arányosan terhelik az ingatlanokat. A jogszabályon, adóslevélen, szolgálati szerződésen és jelzálogi megterhelésen alapuló terhekre a. törvényjavaslat egyetemlegességet állapít meg, azonban egy különleges egyetemlegességet. Míg ugyanis a felszabaduló vágyom ebben az egyetemlegességben a, vagyon egész állagával benne áll, addig a hitbizományi kötöttség alatt maradó vagyon csak a hitbizományi vagyon jövedelmével vesz benne részt: és pedig a jelzálogos tartozások és közterhek tekintetében a hitbizományi vagyon egész jövedelmével fog az egyetemlegességben részt venni, az egyéb terhekben pedig a tiszta jövedelemnek, tehát az adó, jelzálogkamat, fenntartási költség stb. levonásával maradó tiszta jövedelemnek felével fog kötelezettségben állni. Egyéb jogok és terhek, — így , nevezetesen a haszonbérleti viszonyból folyó terhek — nagyjában és általában követik azt az ingatlant, amelyre vonatkoznak. A megtérítési követelést pedig érdekesen rendezi a törvényjavaslat, amikor azt mondja, hogyha a hitbizományi vagyon tartozik beruházás okért a szabadvagyonnak, az allodiális vagyonnak, akkor ezt a tartozást a felszabaduló ingatlanból természetben kell kiegyenlíteni és csak a természetben való kiegyenlítés után történik a kétötöd-kétötöd-egyötöd arányban való felosztás. Ez nagyon egészséges gondolat, mert hij szén ebből a felszabaduló birtokból túlnyomó résziben középbirtokok fognak keletkezni és^ :a törvény nem akarja a középbirtokost azzal útnak ereszteni, hogy a tartozások fedezése céljából mindjárt a gazdálkodás megkezdésekor kölcsönt vegyen fel. Egyébként az egymásközötti viszonyban a tulajdonosok, illetve a részesedésre jogosultak szabadon egyezkedhetnek a terhekre vonatkozólag is. Ezekkel az intézkedésekkel a javaslat megoldotta a hitbizomány részleges feloldásának prcgrammpontját. A II. fejezetben kívánja a törvényjavaslat szabályozni magát a hitbizományi jogot is. A hitbizományi jog eddig többféle törvényben, rendeletiben és jogszabályban volt szétszórva, ami természetes is, minden olyan jogrendszerben,' amely históriai jog, fejlődő jog, s nem puszta papirosjog. A jogforrások között említést érdemelnek: az 1687:IX. te, az 1723:L. tcikk, — az országbírói értekezlet fhatározmányai, az 1862. évi október 9-iki udvari rendelet, az 1869 :IV. 7-i S. M. rendelet, az 5200/1919. M. E. számú rendelet, amely megtiltja új hitbizományok alakítását, a 60.000/1921. F. M. számú rendelet 250. §-a, a 10.130/1931. I. j M. sz. rendelet, ezenfelül a hazaárulók vagyonának elkobzásáról szóló 1915. évi XVIII. te, s az 1921:XLIII. te. Ezenfelül hitbizományokra vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz még szá- ] mos más törvényünk s rendeletek, ezenfelül a P. H. T.-be felvett 1—2 határozat s az 57. számú jogegységi döntés, ez utóbbi a hitbizományi jog nemzetközi vonatkozásaiban. Ez a törvény most nagyon helyesen kodifikálni akarja a hitbizományi^ jogot. Egységesít. Ennek a kodifikálásnak a vázlata a következő. Szólni kell először is a jogviszonyban résztvevő személyekről. Erről szól az első cím. Szólni kell másodszor a jogviszonyban résztvevő vagyontárgyakról; erről szól a második cím. Azután szabályozni kell a személyeknek J936. évi március hó 26'án, csütörtökön. és a vagyontárgyaknak viszonyát, erről szól a harmadik cím; azután mivel a hitbizomány közérdeket is érint, ahol közfelügyelet is kell, arról szól a negyedik cím. Szólni kell azután a személyi jogok megszűnéséről, amiről az ötödik cím szól. Szól azután a hatodik cím a hitbizomány megszűnéséről. E logikus alapelvek szerint tagozódik a második fejezet hat címe. Ezek az intézkedések, amelyek a II. és III. fejezetben vannak, lényegileg fenntartják a ko-. rabbi jog alapelveit, ezért rövidség okából pusztán csak azokra az eltérésekre fogok utalni, amelyekben az új hitbizományi jog a régi jogtól lényegesen eltér. Nevezetesen lényeges újítás a hitbizományi utódlásból való kizáró okok megállapítása. Eddigi hitbizományi jogunk szerint csak a hazaárulók felelősségéről szóló törvények alapján lehetett valakit a hitbizományból kizárni s a tényleges birtoklástól megfosztani. A törvényjavaslat 30. §-a most részletesen szabályozza a kizárási okokat és pedig megkülönböztet úgynevezett abszolút kizárási okokat és úgynevezett relatív kizárási okokat. Ezek az abszolút kizárási okok a törvényjavaslat 30.. §-ának 1—6. pontjaiban vannak felsorolva. Lényeges ismertetőjelük az, hogy nemc&ak az utódlásra teszik képtelenné azt, akinek személyében ezek a kizáró okok beállnak, hanemha tényleges birtoklási képességtől is megfosztják az illetőt. A hatály nem függ semmiféle magánkérelemtől, hanem a kizáró ok fennforgása, hivatalból is megállapítható. Az úgynevezett relatív kizáró okok ugyancsak a törvényjavaslat 30. ^ában vannak saanbályozva. Itt szó van a gondnokság alá helyezett kizárásáról, mert a törvény abból a felfogásból indul ki, hegy akinek hithizominyi birtoka van, az kezelje a birtokot maga ésj ha nincsenek meg az illető személyében azok a feltételek, amelyek egy ilyen hitbizományi birtok kezeléséhez szükségesek, iákkor az illető ne is lehessen hitbizományi birtokos, hanem engedje át a jogot annak, akinek személyében a feltételek megvannak. A relatív kizáró ok hatályosulásai bizonyos feltételekhez van kötve. íErvényesülésüjk nem abszolút, hanem csupán meghatározott személyek részéről előterjesztett petitum esetén áll be. továbbá nincs a tényleges birtokosra nézve a birtoklási .képességtől megfosztó hatálya. Ha tehát olyan várományost helyeznek gondnokság alá, áki már hitbizományi birtokos, akkor az nem fogja elveszteni hitbizományi birtoklását úgy, mint az, aki a 30. § 1—6. pontjai alá esik, mint pl. aki elveszti állampolgárságát, vagy aki hazaáruló _ stb., stb. Lényeges elvi újítása a javaslatnak az isi, hogy a jövőben csak az elsőszülöttséget ismeri el érvényes utódlási rendnek. Eddigi jogunk szerint az alapító alapíthatott Primogenitur át, majorátust vagy seniorátust, vagy ezeknek fordítottjait: secundogeniturát, seniorátust, juniorátust. Ezentúl azonban jogunk: csak a primogenituráit fogja elismerni, sőt azt ás kimondja, hogy ha volnának más öröklési rend szerint megállapított hitbizományok, azokban is csak a primogenitura rendje szerint történhetik az utódlás 1 . Nálunk túlnyomórészt csak primogeniturák vannak. Van ugyan egy csomó alapítólevél, amelyek majorátusról beszélnek, ha azon'D etil ci Z ember elolvassa ezeket az alapítóleveleket, akkor kitűnik, hogy az alapítók nem ma-
