Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-14
224 Az országgyűlés felsőházának 1J>. ülé amely rész a napszámosokat foglalkoztatja, ez a napszámososztály a legnagyobb mértékben érzi és sínyli. Én, aki a nép között, sőt a néppel együtt élek, látom azt, hogy ezek, azt mondhatnám, az emberi élet nívóján alul süllyednek és kénytelenek odasüllyedni, hogy puszta életüket és családjuk pőre életét fenntarthassák és mentsék. Egy ember panaszkodott nekem, hogy kérem, esperes úr, nincs hat fillérem, hogy gyújtót vehessek, az asszonyt át kell küldenem a szomszédba három szál gyújtóért, hogy tüzet tudjunk gyújtani. Vasárnaponként a templom padjai, ahol az asszonyok szoktak ülni, üresek, s most, hogy jönnek a hajnali misék, tele vannak a padok. Kérdezem őket, mikor voltatok templomban utoljára. Valaki azt mondja, hogy egy éve. Miért?, kérdeztem, ha ti elfeledkeztek az Istenről, az is el fog feledkezni rólatok. S akkor panaszkodott az asszony, hogy most is az uram csizmájában vagyok, vasárnap látják, akkor nem jöhetek, de a hajnali sötétségben nem veszik észre és így nem kell restelkednem. Ezzel a néppel nem törődünk. Purgly ő nagyméltósága említette, hogy a nagybirtoknak saját fenntartásán kívül még szociális terhei is vannak. Ezeknek az embereknek fenntartása és segélyezése fontos, de a nagybirtok is odajutott, hogy elég, ha maga él, legfeljebb tud valami kis alamizsnát vetni, de ezeket emberi nívón tartani nem képes. Én tehát azt tartom ezen adósságrendelet legnagyobb hibájának, hogy ezt az értékes napszámos- és földmívesosztályt teljesen figyelmen kívül hagyja, teljesen a sorsára bízza. Ez a nemzet, a fajunk elleni legnagyobb vétek, amely odavezethet, hogy később jóvá sem lehet tenni. De térjünk áít a megsegített birtokosok, a tíz holdig való birtokosok helyzetére. A kormány nem adott statisztikát, kimutatást a törvényjavaslathoz, de azt hiszem, nagy hiba lett volna és nagy baj lett volna, ha ezt a kimutatást elkészítették Volna arról, hogy az eddigi védettek — az 1—10 holdig való védettek — milyen számban tettek eleget kötelezettségüknek. Felfogásom és tapasztalataim szerint ezek nagyrésze a védettség kötelezettségének eddig sem tudott eleget tenni. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: De igen!) és ezeknek a kötelezettségeknek ezentúl sem fog tudni eleget tenni. Miért? Azért, mert a védett birtokosok, amikor a védettséget kérték, már mezítelenre voltak vetkőztetve. Miért vannak az államnak köztartozási kinnlevőségei? Azért, mert magát az államot is megelőzték már a hitelezők a kisembereknek adott hitelek behajtásában. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Törvényes elsőbbsége van az adónak. Ez képtelenség!). Csakhogy a kormány nem gondoskodott erről. 5—6—10 éves adóhátralékok voltak, mert könnyebb volt az államnak tartozni, mint a takaréknak, minthogy a takarék pörölt, ha mindjárt 100 pengőt is. Mire abból végrehajtás lett, 200 pengőre felnőtt a tartozás, míg az állam türelmes és várakozó volt polgáraival szemben. Nem látom tehát azt, hogy ezzel a rendelettel ez az 55.000 védett birtokos meg lenne mentve. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Én látom!) Meg lesznek egyesek mentve, hiszen tudok eseteket, amikor egy nagyobb gazdabirtoknak az egyik része védett s a nagyobbik résznek más telekönyvi tulajdonosa van s így a védett birtok mellett ott van még vagy száz holdja egy fiatalembernek, vagy 1985. évi december hó k-é% s szerdán. egy fiatalasszonynak. Ha mögötte áll a védett birtoknak még vagy 90 hold hozama, ebből valahogyan teljesíteni tudja a védettséggel járó kötelezettségeit, de nagy egészben nem tudják teljesíteni. Éppen ezért kellett négy és félszázalékról három és félszázalékra leszállítani a kamatot, mert azt a négy és félszázalékos kamatot, amelyet a 14.000-es számú rendelet megállapított, magasnak tartották, nem tudták fenntartani és nem fogják tudni ezt sem fenntartani, mert ezeket, a védettségi terheket nem fogják tudni teljesíteni. Igaz, vigasztaló jelenség, mélyen t. Felsőház, hogy az egész 10 hold között lévő védett birtokoknak száma körülbelül csak ötödrésze az egész e kategóriabeli birtokososztálynák és a megterhelteknek száma csak egyharmad része az egész 1—10 holdig terjedő birtokososztálynak. Tudom, hogy a pénzügyminiszter úr ő nagyméltósága ebből azt a következtetést vonja le, hogy ime, még mindig vannak ezek között a kisbirtokosok között olyanok, akik nem is adósodtak el, sőt én hozzáteszem, még olyanok is vannak ilyen viszonyok között, akik még földet tudnak venni, A magyar paraszti osztálynak az őseitől örökölt, — akik tatár-, török-, németdúlásban éltek — egy néphez sem hasonlítható szívóssága, igénytelensége és makacssága,, amellyel a földhöz ragaszkodik, érvényesül itt. Ez a kisbirtokos kétszeresen dolgozik, kétszeresen koplal, kétszeresen rongyoskodik, csakhogy azt a kisbirtokát meg tudja tartani. De kérdezem, lehet-e ilyen földművesosztályra, amely kénytelen önfenntartása miatt életigényeit a minimumra redukálni, az ipart« a kereskedelmet, az adminisztrációt, a kultúrát — hogy ne mondjam a honvédelmet — rárakni és ezeknek terheit ráhárítani? Tehát nem csupán ennek a földmívesosztálynak érdeke, hogy nyugalmat kaphasson, a birtokában a biztonságérzete meg legyen és a birtok, meg abelefektetett munka jövedelmezősége fokoztassék. Nem csupán ennek a kis osztálynak érdeke és nem is csupán általános nemzeti érdek, hanem merem mondani, hogy úgy az iparos, mint a kereskedelmi osztályoknak nagy érdeke, hogy ennek a mezőgazdaosztálynak fogyasztóereje újból feltámadjon és megerősödjék. Mélyen t. Felsőház! Én tehát ezt a törvényjavaslatot és az ennek alapját képező rendeletet az elmondottak alapján elégtelennek tartom. Ez a törvényjavaslat nem fogja a maga célját elérni. Igaz, hogy akik ezt a törvényjavaslatot támogatják, azzal védekeznek, hogy a kormánynak ezidőszerint nem áll több pénzügyi erő rendelkezésére. Ha így van a dolog, akkor nagy szerencse és felesleges követelni, hogy azok, akik kimaradtak a védettségből, bevétessenek, mert akkor tulajdonképpen, ha az 55.000 védett mellé ugyanennyi pénzügyi erővel még további védetteket veszünk, akkor a nyújtott segély még kevesebb lesz, ennek pedig semmi értelme nincs. Azt mondják a törvényjavaslat védelmezői, hogy a kormánynak ezidőszerint nincs elegendő pénzügyi ereje arra, hogy nagyobb segélyt nyújtson., Miért nincs? Az első felszólaló, Tóth Lajos őméltósága, már rámutatott arra, hogy tulajdonképpen fél munkát végez a törvényalkotás akkor, amikor úgy rendezi a kérdést, hogy az eladósodott^ földbirtokosok vállairól leveszi a teher egy részét, de nem úgy, hogy a hitelezőkre rakná, hanem úgy, hogy a közösségre, tehát
