Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-14

Az országgyűlés felsőházának H. ülése az államra, ^ illetőleg az állam adófizető polgáraira hárítja át. Itt megint csak a paraszti példa jut eszembe. A. kormány is úgy tesz, mint az a rossz gazda, aki rossz lovát nem ostorozza, mert tudja, hogy úgyis hiába üti, hanem csak a jó lovát hajtja, nem gondolva arra, hogy azt is kimeríti és ezzel a jó lovát is tönkre teszi. Tény és való és ezt a javaslat egyetlen védelmezője sem tagadja, hogy ebben a kérdésben nemcsak az adósok és nem csupán csak az állam, hanem a hitelezők is érdekelve vannak. Érdekelve vannak, mert a viszonyok úgy fordultak, hogyha a követeléseiket be akarnák hajtani, tudják, hogy azt teljes egészében nem kaphatják meg. Ök ezzel számolnak is. A gazdáknak sikerült is magánúton 50—60%-os egyességet kötni az érdekelt hitelintézetekkel. így van az iparban és a kereskedelemben is. A hitelező kénytelen megelégedni azzal, amit kap. Ha 20% -ot kap, megelégszik 20%-kal, Csak éppen a gazdaadósságok ügyében nem hajlandó a hitelező elfogadni azt az álláspontot, hogy neki is veszteséget kell szenvedni, részben azért, mert nem volt elég óvatos, részben pedig azért, mert a viszonyok és a pénzügyi helyzet így alakultak, ahogy alakultak. Felemlítették itt a régi pénzügyi kríziseket, s többek között Solon törvényalkotását is. Solon boldog volt, mert neki csak adósokkal volt dolga és egyes szétszórt hitelezőkkel. Én elismerem a pénzügyminiszter úr rendkívül nehéz helyzetét, mert ő egy igen jól megszervezett tőkével áll szemben és neki ennek a jól megszervezett tőkének még jobban megszervezett és életrevaló exponenseivel van dolga. És úgy állítják be a kérdést, mint hogyha itt a hitelező tőke is meghozná a maga áldozatát. Hát korántsem hozza meg. E tekintetben hivatkozom egyik képviselő úrnak, az általam ugyan nem ismert, de beszéde után ítélve rendkívül becsületes, őszinte és bátorszavú Jüresek Bélának beszédére, aki a gazdatartozások rendezéséről elmondott képviselőházi beszéde végén a következő indokolással fogadta el a javaslatot (olvassa): »Abban a reményben, hogy a hitelező tőke is elismeri azt a nagy erőfeszítést, amelyet a nemzet minden rétege hoz azért, hogy a gazdasági életre általában is kártékony befolyást gyakorló túlzott veszteségektől meg legyen óva s a nemzet egyetemes nagy céljaira teljes gazdasági felkészültséggel állhasson majd annakidején rendelkezésre, hiszem azt, hogy a hitelező tőke is belátja a nemzet ezirányú nagy erőfeszítéseit és honorálni fogja ebbeli igyekezetét.« Ez az egységespárti képviselő is tehát ezzel a kijelentéssel igazolja azt, hogy a tőke az adósságrendezésben nem vállalta és nem viseli azt a részt, amely őt, mint hitelezőt, mint könnyelmű, szerencsétlen hitelezőt megilleti. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Tévedés!) Minuciózus pontossággal megvan állapítva, hogy azok a birtokok mennyi terhet bírnak el, de kérdem, megállapították-e, hogy az érdekelt intézetek mennyi kárt tudnak elszenvedni? Amikor diák voltam, mindig azzal bíztatott tanárom a matematika tanulására, hogy az a legbiztosabb és legkövetkezetesebb tudomány, de azóta az élet és főképpen a közélet rávezetett arra, hogy sokféle számtan van, többek között gazdasági számtan és pénzügyi számtan is. 1932-ben igen rossz termés volt és a következő évben megkérdeztem a gazdasági FELSŐHÁZI NAPLÓ l. 1935. évi december hó 4--én, szerdán. 225 felügyelőt, hogy mi volt az átlagtermés a vármegyében, azt mondotta, hogy 2'5—3 5 mázsáig volt a búzatermés és amikor megkérdeztem a pénzügyigazgatóságqt, hogy milyen termés alapján rótták le a jövedelmiadót, azt mondották, hogy négy mázsa tiszta hozam alapján. Valamelyik számítás tehát nem volt helyes. A föld hozamának megítélésében a keszthelyi gazdasági akadémia egy tanára, Juhoss Lajos végzi a kisgazda könyvvezetését, lefekteti a kisgazdák könyveit, azután ellenőrzi a bevezetett adatokat és összeállítja a számadásokat és ő kihozza, hogy legfeljebb 2-5 százalékos ezidőszeriint a kisbirtokba befektetett tőke. A pénzügyminiszter úr rendelete pedig azt mondja, hogy a föld 4 vagy 4-5 százalékot meg fog bírni. Most melyiknek van igaza? Én, aki a gazdasorba vagyok kötve, inkább hiszek a gazdaszámtannak, mint a pénzügyi számtannak. (Derültség.) Ismétlem, a tőke nem veszi ki részét abból az áldozatból, amelyet ki kellene vennie. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Súlyos tévedés!) Mert ne higyjük azt, hogy a tőkét olyan rettentő veszedelem fenyegeti a gazdaadósságokból esetleg ráháruló károk vállalása által. Emlékszem, hogy amikor kezdték a gazdák részére a hiteleket megszüntetni, azzal vigasztaltam az én népemet,, hogy ez éhségsztrájk és minden éhségsztrájk azzal szokott végződni, hogy vagy meghal a sztrájkoló, vagy pedig beletömik az ételt. Azt gondoltam én is, hogy a pénzintézetek nem fognak hitelt adni, tehát meg fognak halni, de nagyon csodálom, hogy ez nem történt meg. Nem ám, mert a hitelintézetek, amelyeknek főhivatása az volna, hogy hitelt adjanak, tulajdonképpen rávetették magukat a kereskedelemre és ma nem az egyes ember vesz és ad el, hanem az egyes embereken keresztül a bankok. Innen van az, hogy ez az állapot már annyira demoralizálta a nagy magyar közönséget, a birtokos- munkásosztály lelkületét, hogy szinte már kezd elidegenedni a tulajdon fogalmától is. mert azt mondja, inkább leszek én az állam bérese, vegye el a földjeimet és adjon konvenciót, mintsem bankok rabszolgája legyek, Mert ennyire kiszolgáltatottnak érzi magát a nép. Kijelentem, hogy a magyar királyi kormány programmjának minden pontjával a legnagyobb mértékben egyetértek, úgy szociális, mint gazdasági pro gramm jávai, valamint családvédelmi programmjávai is, sőt túl zásképpen kijelentem azt is, hogy Magyarország hercegprímása sem adhatna különb és keresztényibb programmot. Különösen elfogadom és helyeslem azt, amit a miniszterelnök úr és az iparügyi miniszter úr annyit emieget, hogy a tőkét a nemzet érdekeinek, a nemzeti munkának szolgálatába kell szegődtetni. Ugyanez a kormánypárti képviselő bízik abban, hogy a tőke honorálni fogja azt védelmet, amelyet a gazdaadósságok rendezése jévén az állam vele szemben tanúsított. Én, őszintén szólva, nem hiszek a tőke önzetlenségében, hazafiasságában és jószívűségében. Nem vádolom egyénileg azokat, akik a pénzintézetek élén állanak, azok egyénileg igen becsületes, igen jólelkű és igen hazafias emberek lehetnek, én csak a személytelen tőkét nézem és annak a munkáját ítélem meg, márpedig ez a személytelen tőke kapzsi, mohó és telhetetlen. Ezt a törvényjavaslatot én csak akkor tudnám elfogadni, ha látnám a kormánynak azt az erős kezét, amely ezt a tőkét tényleg meg37