Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-14

218 Az országgyűlés felsőházának lh. üléi akik ezt a vádat hangoztatják, nem számolnak a mi egészen különleges viszonyainkkal. (Ügy van! Ügy van!) Nem számolnak azzal, hogy könnyű azon a bizonyos művelt nyugaton, ahol a csapadék nemcsak sokkal nagyobb, de az eloszlása sokkal egyenletesebb, ahol nem fordulhat elő és sohasem fordul elő nemcsak az, hogy hónapokon keresztül nincs csapadék, hanem az sem, — amit nálunk sokszor tapasztalunk — hogy maga a levegő is annyira száraz, páranélküli, hogy úgyszólván minden növényi fejlődést megakaszt. Bátran azt merem mondani, hogy a magyar gazda nem gazdálkodik rosszul, nemcsak a közép- és a nagybirtokos, de még a kisember sem, mert a. gazdálkodás nem öncél, nem l'art pour Fart történik. Én nem azért gazdálkodom, hogy nagy terméseredményeket érjek el, hanem azért gazdálkodom, hogy abból annyi jövedelmet kapjak, amennyiből fenn tudom magam tartani és amennyi a befektetett tőkém kamatozásának megfelel. Ha ezt a gazdálkodást nagy termésátlagokkal érem el, akkor iparkodni fogok nagy termésátlagokra, ha azonban ezt a jövedelmezőséget máskép biztosítani nem tudom, mint esetleg primitívebb gazdálkodással, akkor senki tőlem rossznéven nem veheti, ha a jövedelmezőbb gazdálkodást folytatom. (Ügy van! Úgy van!) Beszéltek többtermelésről, beszéltek jobbtermelésről, de az egyetlen, amit a mai viszonyok között minden gazdának szem előtt kell tartania, az, hogy jövedelmező termelést folytasson. (Ügy van! Ügy van!) Éppen az elmúlt időszakokban ezek a különféle jelszavak, a többtermelés, a nyugathoz való irányítás, sokkal több kárt okoztak a magyar gazdaságban, mint hasznot. Nem mondom, hogy nem volt haszon belőle, de bizony nagyon sok kár volt és a sok száz és ezermillióra menő gazdaadósságok közt nem csekély összeggel szerepelnek ilyen mindenféle felülről irányított termelések, amelyeket végre is a gazda a saját vagyonából fizetett meg. Hogy egy példát hozzak fel, itt voltak a baromfi-akciók. Nem mondom, volt hasznuk, de ha megvonom a mérleget, ha azt nézem, hogy mit fektettek bele ezekbe a különféle tyxíkfarmokba, mennyivel terhelték meg a magyar földbirtokot és az eredményt nézem, az eredmény bizony nem valami fényes. Az sem egészen és százszázalékig való, hogy a kisember rosszul gazdálkodik. Először is majdnem az egész Dunántúlra azt mondhat • nám, hogy az ottani kisgazda, vagy parasztember nem gazdálkodik rosszabbul, mint nyugati szomszédja. Az Alföldön vannak egyes hátramaradt vidékek, de az, Alföldön van Kőrös, Kecskemét, az Alföldön van Szabolcs megye is, ahol abból a még száz évvel ezelőtt igazán terméketlen homokból igen szép kultúrát tudtak kifejleszteni. Ez nem azt jelenti, hogy ezt a népet nem kell tovább tanítani, tovább képezni, de minden gyakorlati gazda igazat fog adni nekem abban is, hogy ezzel a bizonyos tanítással is óvatosan kell bánni. Vannak olyan helyi viszonyok és vannak olyan különleges helyi alakulatok, hogy ez az irányítás néha káros is lehet. Egy példával illusztrálhatom. En a magyaróvári gazdasági akadémia mellett lakom, sokat jövök össze az ottani professzorokkal Voltak ott igen kiváló, európai hírű tudósai és művelői az agrártudományoknak. Ezek közül nem egy mondotta nekem, hogy a 30 éves 1935. évi december hé U-én, szerdán. teóriát két éves tapasztalat után revideálta; rájött, hogy amit ő 30 évig a katedráról hirdetett mint megdönthetetlen elvet, az nem olyan megdönhetetlen elv kisgazda, aki száz, kétszáz vagy többszáz év óta a. saját földjén tapasztalt egyes dolgokat, bizonyos dolgokban előbbre van, mint a professzor, aki erre tisztán teóriábál rájönni nem tudott. A imásik dolog, amivel a gazdákat vádolják, az, — szerencsére ez már kissé elhalkult — hogy könnyelműek. Bocsánatot kérek, ha a magyar valaha talán könnyelmű is volt, ha ezeket a bizonyos úri gesztusokat magával is hozta keletről, ma nincs takarékosabb osztálya az országnak, mint éppen a birtokosok, kezdve a kisembertől fel a soktízezerholdasig. Aki falun él és ismeri a viszonyokat, tudja, hogy ma egy féltelkes gazda, aki békében mégis vagyonos tagja volt^ a társadalomnak, • legfeljebb úgy él, mint békében egy gazdasági cseléd. (Ügy van! Ügy van!) A középbirtokos élet^ nívója alig magasabb, mint egy jobbfajta tanítóé, jegyzőé, vagy középhivatalnoké és a legmagasabb csúcson állóknál, akiknek mindig felhánytorgatják a sok tízezer holdját, a helyzet az, hogy majdnem ujjal tudnék rámutatni — nem fogom megtenni, ne méltóztassék gondolni (Derültség.) azukra a latifundiumosokra, akik .maegy esztendőben nem költenek annyit, mint régen egy hónapban, azzal a különbséggel, hogy a háború előtti időben a tizenkétszeres kiadást is meg tudták tenni anélkül, hogy vagyonukat megrendítették volna és ma nagyon kérdéses, vájjon az egy tizenketted rész is futja-e jövedelmükből. (Ügy van! Ügy van!) A nagybirtokkal szemben a háború előtti időben meglehetős izgatás folyt. Ennek forrásait ma már világosan látjuk. Kirobbant az 1918-as forradalomban és élveztük áldásait a következő évben, a vörös uralomi alatt. Ezek a támadások arról a, részről, ahonnan akkor a legerősebbek voltak, meglehetősen ellanyhultak. Ma a Népszavában sokkal kevesebb az izgatás a nagy- és középbirtok ellen, mint régebben, ellenben most csodálatosképpen jobboldalról hangzanak el különféle támadások. (Halljuk! Halljuk!) A miniszterelnök úr ismételten azt hangoztatta, hogy ő kívánatosnak és szükségesnek tartja az egész országnak nemzeti egységben való egyesülését, különben fél attól a veszélytől, hogy itt megint 1918 októbere következhetiik be. En, igen t. Felsőház, három esztendő óta nem tapasztaltam olyan jelenségeket, amelyekből erre a veszélyre következtethetnék. Ha valami emlékeztetett rá, akkor legfeljebb azt mondhatnám, hogy az a bizonyos Turul-táborozás emlékeztetett a múltkoriban a Vigadóban,, ahol az ifjúság egyike-másika olyan kijelentésekre ragadtatta magát, amelyek engem igenis emlékeztetnek az 1918-as forradalmat megelőző időkre. (Ügy van! jobbfelől és a középen.) Ebben a tanácskozásban hangzott el az, hogy a közép- és nagybirtokosok éhbéreket fizetnek az ő munkásaiknak, (Egy hang a középen: Hazugság!)

r ezeken hangzott el az, hogy •ha telepítés lesz és ha kisajátítások lesznek, 500 holdon felül mindent igénybe kell venni; de egyúttal elhangzott az is, — megvannak a gyorsírói feljegyzések erről, bár a jegyzőkönyvbe nem kerültek be és részben letagadják — hogy nem leszünk bolondok ezért a földért jó pénzt adni, — amely más célra kell — hogy azután az illető nagybirtokosok