Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-14

Az országgyűlés felsőházának 14. ülése 1935. évi december hó 4-én, szerdán, gróf Széchenyi Bertalan, Beöthy László és báró Radvánszky Albert elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — A gazdatartozások rendezéséről szóló törvényjavaslat. Hozzászóltak : Szontagh Jenó', Sámik József, Keszthelyi Gyula, gróf Jankovich-Besán .József, Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter. — A rendkívüli ideiglenes házadómentességekről szóló 1929: XXIX. te. 3. és 6. §-ai alapján engedélyezett rendkívüli ideiglenes házadómentességekre vonatkozó pénzügyminiszteri jelentés. Hozzászóltak : Harrer Ferenc, Hoepfner Guido, Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter. — A bor előállításának, kezelésének és forgalmának szabályozásáról és a borhamisítás tilalmazásáról szóló törvényjavaslat. Hozzászólt : báró Waldbott Kelemen előadó. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen voltak: Darányi Kálmán, Fabinyi Tihamér. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 2 perckor.) (Az elnöki széket gróf Széchenyi Bertalan foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvének vezetésére Szontagh Jenő jegyző urat, a felszólalók jegyzésére pedig Kiss Ernő jegyző urat kérem fel. Bemutatom Mészáros István felsőházi tag levelét, amelyben arra való tekintettel, hogy ezidőszerint kétféle jogcímen tagja a Felsőháznak, az 1926:XXII. te. 29. §-ának második bekezdésére utalva bejelenti, hogy az Országos Mezőgazdasági Kamara elnökségének tagjai sorából történt megválasztása alapján kívánja felsőházi tagsági jogát gyakorolni. A bejelentés kiadatik az igazolóbizottságnak. Napirend szerint következik a pénzügyi bizottság jelentése alapján a »gazdatartozások rendezését elősegítő egyes intézkedésekről« szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik Szontagh Jenő ő méltósága, aki beszédének elmondására tegnapi ülésünkben halasztást kért és kapott. Szontagh Jenő ő méltóságát illeti a szó. Szontagh Jenő: Nagyméltóságú Elnök Ür! Igen t. Felsőház! A parlamenti szokásnak megfelelően elsősorban az előttem szólott Mészáros István tagtársam tegnapi felszólalására reflektálok. Valamennyien, akik itt vagyunk, nagy érdeklődéssel hallgattuk fejtegetéseit, és jóleső érzéssel töltött el az, hogy egy olyan osztálynak és érdekképviseletnek képviselője, mint ő, aki itt eddig a mezőgazdasági munkáisokat képviselte, olyan nyugodtan, higgadtan, tárgyilagosan és hazafiasán beszélt (Gróf Széchenyi Aladár: Űgy van!) és evidenssé tette azt, amit mi gazdák mindig hangoztattunk, amit csak egyes oldalakról iparkodnak meggyöngíteni, hogy a mezőgazdaságban a birtokkategóriák szerint egyesek között ellentét FELSŐHÁZI NAPLÓ I. nincs, sőt a birtokos és a mezőgazdasági munkás között sincs semmi érdekellentét és közöttük még a mai nehéz gazdasági viszonyok között is tökéletes a harmónia. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Széchenyi István gróf a Hitelben használja ezt a kifejezést, hogy »felvilágosító ellenzés«. Azt írja (olvassa): »A felvilágosító ellenzés hasznát senki sem tagadhatja. Hogy tudja meg az ember az igazat, ha mindenki minden szavát igenli. Hát még a magasabb lépcsőn mint tanulhatja ki a dolgok igazi állapotát, ha hiedelmében soha tagadóra nem lelt. Csak mindenoldalú vizsgálat által lelhetni fel az igazságot. Sokan az ellenzéstől úgy félnek, mint a sötétségtől, pedig ez éppen olyan szükséges az igazság tökéletes kifejlődésére, mint a nap sugarainak szembetűnőbb tétele. Csak az olyan tanácskozás szül bölcsességet és áraszt áldást az emberiségre, ahol a szabad-, hidegvérű át- és belátás vezérli az okoskodást.« Miért mondom ezt? Azért, mert quasi Széchenyi István nagy tekintélye alá akarok menekülni azzal szemben, hogy manapság minden kritikát, — amit Széchenyi úgy mond: felvilágosító ellenzés — negatívumnak bélyegeznek és arra, aki tárgyilagosan legjobb tudása és legjobb meggyőződése szerint valamely javaslattal szembefordul, azt találják mondani, hogy az ellenzékieskedést sportszerűen űzi. (Ügy van! jobbfelől. — Gróf Széchenyi ALAdár: Fecsegésnek, locsogásnak mondják.) Mielőtt ezt a jelenleg tárgyalás alatt álló javaslatot bírálnám, ezzel kapcsolatban néhány általános megjegyzésem volna. Az első, amire azt mondhatnám: a magyar gazda becsületének védelme. Amióta ezek a súlyos gazdasági viszonyok uralkodnak és amióta a magyar föld olyan ijesztő mértékben eladósodott, azóta különféle kifogásokat és vádakat emeltek a magyar földbirtokosok ellen. Az első kifogás az, hogy a magyar gazda rosszul gazdálkodik. Ezt abból vezették le, hogy a mi termésátlagaink sokkal alacsonyabbak, mint a művelt nyugatéi. Ez bizonyos, de 36