Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-13
Az országgyűlés felsőházának 13. ülése akkor engedni kell, hogy kiugorhasson, engedni kell, hogy az ára emelkedjék, (Élénk helyeslés.) mert csakis így lehet megnyitni a kaput, hogy a többi termel vény is utánasorakozhasson. Ahhoz ugyanis, hogy ma termeivényeink főrészének árai emelkedőben van rtak. illetőleg a múlthoz képest emelkedtek, nem kell más okokat keresnünk, mint azt, amit körülnézve látunk, hogy van egy afrikai háború, van egy közelfekvő nagy ország, amely élelmezésében szükséget szenved és vagyunk mi, ahol éppen az idén igen csekély a termés, (Ügy van! Ügy van!) tehát kevés a kínálat. Ha ennek a három tényezőnek az összhatását nézem, akkor őszintén be kell vallanom, hogy a ma jelentkező áremelkedéseket még messzeLevőknek tartom azoktól, amelyek bekövetkezését a magam részéről nemcsak megengedném, hanem minden vonalon elő is segíteném. (Helyeslés.) Viszonylagosan kell tehát néznünk azt, hogy ezek az áralakulások ma mit jelentenek, különösen viszonylagosan tkell néznünk ezeket azokban az országrészekben, amelyeket az 1935. évi terméssel kapcsolatban súlyos csapás ért. En 34 év óta. gazdálkodom, de állítom, és ez kétségtelenül igaz is, hogy az Alföldnek talán soha ilyen súlyos gazdasági esztendeje nem volt. Ez nemcsak abban a vonatkozásban rótt a magyar gazdatársadalomra nézve nehéz feladatot, hogy gazdaságának üzembentartása is súlyos gondot okoz, hanem abban a vonatkozásban is, hogy az Alföldön a mezőgazdasági munkásság soha nem látott nehéz helyzetben van (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) és ennek megvannak a következményei is. Mlint méltóztatnak tudni, a gazdaságoknak azokon a kötelezettségeken kívül, amelyeket én is és igen t. felsőházi tagtársaim is felemlítettek, még egy másik erkölcsi kötelezettsége is van és pedig az, hogy a maga falusi népét, a maga munkásosztályát ezekben a súlyos időkben istápolja, úgy, hogy legalább is a megélhetése biztosítva legyen. (Ügy van! Ügy van!) Itt van tehát még egy rejtett kötelezettség is, amely éppen azokra a gazdaságokra hárul elsősorban, amelyek maguk is nehéz anyagi gondokkal küzdenek. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Igen t. Felsőház! En tehát szavaimat azzal végzem, (Halljuk! Halljuk!) hogy a kormány részéről az 55.000 gazdának nyújtott segítség egy olyan gesztus, amelyet az országnak minden polgára, de különösen minden gazdapolgára örömmel és megelégedéssel kell, hogy fogadjon ; (Ügy van! Ügy van!) ez azonban csak a kezdet kezdete, és méltóztassék olyan gazdasági politika inaugurálására gondolni:, amely általánosságban, pénzügyi, értékesítési és köztartozási vonatkozásokban egyaránt olyan megoldást teremt, amely harmóniába, egyensúlyba hozza a magyar gazdasági életet. (Helyeslés a báloldalon.) A magyar gazda adóssági problémája akkor lesz megoldva, ha a mezőgazdaság az általam már többször megmutatott lendülettel, kitartással és hozzáértéssel pénzügyileg is talpra fogja állítani ezt az országot, mert különben csak folt hátára foltot rakunk és soha nem fog egységes, kerek elgondolás alapján a magyar gazdasági élet megjavulni. Azokból az indokokból, amelyeket elmondottam, a törvényjavaslatot elfogadom. De kérem a magyar királyi kormányt, szívlelje meg mindazok véleményét és tanácsát, akik abban az elgondolásban élnek, hogy: nem egy részle1935. évi december hó 3-án, kedden. 213 tet kivenni, hanem az egészet megoldani (Elénk éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Morvay István ő méltóságát illeti a szó! Morvay István: Nagyméltóságú Elnök TJr! Mélyen t. Felsőház! örömmel veszem, hogy a mezőgazdaság megsegítésére sietnek. Örömmel veszem ezt azért is, mert a mezőgazdaság az, amely mindennapi kenyerünket meg tudja termelni. De isimét vissza kell térnem arra a három testvérre, — erről már régebben beszéltem, — a mezőgazdaságra, iparra és kereskedelemre, (Halljuk! Halljuk!) amelyek hivatva vannak az ország szükségleteit előteremteni. A kisiparos, a kiskereskedő nem fogja tudni kibírni azt a 40—50 évi halasztást, mert ez nagyon hosszú idő, azt meg se tudja érni. Igenis, az iparon is segíteni kellene, még pedig olyan értelemben, hogy valahogyan munkaalkalmakat teremtenének, hogy az az iparos, az az ipari munkás is segítséget kapjon ahhoz, hogy megélhetését biztosítani tudja, hogy mindennapi kenyerét meg tudja keresni. Ez egyszerű dolog lenne, ha az államhatalom adna ínségmunkára a vármegyéknek kölcsönöket, vagyis pénzt, hogy itt is, ott is íneégmunkát tudjanak végezni. Ebben a tekintetben a legszükségesebb volna a győr—veszprémi út megépítése. Itt igazán csak munkabérről volna szó és ezáltal igen sok földmunkás megtalálná az ő mindennapi kenyerét, de kisiparosok, mesteremberek is, akik alépítményeken dolgoznának, (mind megtalálnák az ő mindennapi kenyerüket. A törvényjavaslatot úgy egészében, mint részleteiben elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Mészáros István ő méltóságát illeti a szó! Mészáros István: Nagyméltósági Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat a gazdaadósságokat rendezi, amely kérdés már körülbelül öt-hat év óta mindig foglalkoztatja úgy a mezőgazdákat, mint a mezőgazdasági munkásokat. Amikor látom, hogy a felelős kormány a gazdaadósoknak, igenis, hóna alá nyúlt és amikor elismeréssel szólok arról, — és köszönetet is mondok ezért — hogy itt 55.000 emberről van szó, akiket a kormány valósággal telepített, ugyanakkor megemlítem azt is, hogy sokkal jobban szerettem volna, ha azt a szegény gazdaadóst, aki védettségben van, megsegítették volna. Rámutatok arra is, hogy miért. Azért, mert az az 55.000 tíz holdon aluli birtokkal rendelkező védett birtokos, minthogy neki is megvan a maga családja, nem adhat a mezőgazdasági munkásoknak munkaalkalmakat. Hogyan gondolja tehát a pénzügyminiszter úr ő nagyméltósága, hogy — amint az indokolásban ki méltóztatik mutatni — ennek az 55.000 tíz holdon aluli birtokkal rendelkező és száz aranykoronán aluli kataszteri tiszta jövedelmű gazdának az adóssága véglegesen rendezve van? Bízik abban ő nagyméltósága, hogy ezek a kisemberek meg tudják fizetni még azt a rendezés következtében reájuk eső részt is? Én, aki szintén ebben a munkakörben dolgozom, erre azt mondanám, hogy nem tudják megfizetni. Hogy miért nem tudják megfizetni? Azért, mert ha tíz holdat veszek alapul, — lehet több, lehet kevesebb — mint már Bálint előttem szólott t. barátom is mondotta, a 100 aranykorona 10 aranykoronás kataszteri tiszta jövedelmet jelent holdankint, már pedig 34*
