Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-13

214 Az ország gyűlés felsőházának 13. ülése 1935. évi december hó 3-án, kedden. a Ï0 aranykoronás kataszteri tiszta jövedelmű föld rossz föld, amely kevés hozamot ad, igénybeveszi annak a törpebirtokosnak és családtagjainak minden erejét, de elég hozamot nem ad nekik. Ha egy olyan 10 holdas, vagy 100 aranykorona kataszteri tiszta jövedelmű birtokost veszek, aki a kataszteri jövedelem negyvenszerese erejéig van eladósodva, annak még megmarad 200 pengő kamatterhe, amihez hozzájön az adó, hozzájönnek az egyházi és a többi szolgáltatások, hozzájön a nagy család, mert hiszen legtöbb többgyermekes család a munkásoknál és a törpebirtokosoknál van. amelyek vele együtt esznek és hozzájönnek még a kölcsönök kamatai, hozzájárul még az, hogy a gazda nyolc-, kilenc- és tizedmagával ül le az asztalhoz. Ezenfelül a nagyobb birtokok, minthogy nem segítettek rajtuk eléggé, szintén nem tudnak segítséget nyújtani, vagyis szintén nem képesek nagyobb mértékű munkaalkalmat adni a mezőgazdasági munkásoknak és a munkára váró tömegeknek. Én tehát, bár elfogadom a törvényjavaslatot, minthogy a felelős kormány azt mondja, hogy jó, de őszintén megvallom, mégsem tudom elfogadni azt a pontot, amely a tíz holdon aluli, 100 aranykoronás kataszteri tiszta jövedelmű egyénekre azt mondja, hogy az ezekre vonatkozó eljárás befejeztetett. Az idő ugyanis majd megmutatja, hogy ezek még tovább is segítségre szorulnak, hacsak a terményárak magasabb nívóra nem emelkednek, mert ezek a gazdák nem tudnak létezni 25—30 filléres állatárak és 50—55 filléres sertésárak mellett. Fenn kell tartaniok a családjukat, ruházniok, iskoláztatniok kell a gyermekeket, tandíjat kell fizetniök, hogy mást ne is mondjak, csizma, cipő kell a családnak, de nem bírja megvenni a gazda. Tessék számítást vetni. En ebben élek, ebben mozgok, ismerem a tízholdas törpebirtokosok helyzetét és mondhatom megfeszített erővel dolgozik családjával együtt a gazda. Amikor odáig érek, hogy egy gazdasági év lezárul, akkor ott állok, hogy ha valahogyan meg is tudtam lenni, de hiányzik a feleségemnek egy lábbelije és hasonló dolgok, amit nem tudok megvenni. Ezt a helyzetet végleges rendezésnek nem minősíthetem. Mélyen t. Felsőház! Méltóztassanak megengedni, hogy rámutassak a következőkre. A gazdaadósságok végleges rendezésének kérdése most már 4—5 év óta itt a Felsőházban igen sokszor felvetődött és a magam csekélysége is azon volt, hogy a gazdaadósság minél sürgősebben rendeztessék, mert akkor a mezőgazdasági munkásság helyzete is javulni fog. Ha egy szempillantást vetünk a multakra, akkor látjuk, hogy 1929-ben még a mezőgazdasági munkásság helyzete jól állott és inségakcióért a mezőgazdasági munkásoknak nem kellett se jobbra, se balra fordulniok. 1930-ban az ipari munkások már kaptak inségakciót. A gazdatársadalomnak még volt annyi .ereje, hogy a mezőgazdasági munkásokat munkaalkalmakhoz tudta juttatni, nem is kelleti inségakció. Jött az 1931-es év és lassan, ahogyan a vér a magyar mezőgazdaságból kezdett kifogyni, a mezőgazdasági munkásság is abba a helyzetbe és arra a nívóra jutott, hogy amint egy előttem felszólalt igen t. barátom mondotta, lerongyolódott és csontig-velőig lefogyott is már csaknem azt kell mondanom, hogy az ember nem tudja, hogy az a szegény csontig- lesoványodott alak mezőgazdasági munkás-e, vagy mi, mert nincs emberi alakjuk. Ha veszem, hogy mi lesz a jövő nemzedékből azokban a többgyermekes munkás- és törpebirtokos családokban, amelyek el vannak satnyulva és nem fogékonyak sem az Isten, sem a haza fogalmára, csak azért, mert azt mondják: mindegy, ha így veszünk, ha úgy veszünk, akkor azt mondom, hogy gyökeres segítséget kell adni a magyar gazdatársadalomnak, (Ügy van!) hogy a magyar gazdatársadalom megsegítve, hóna alá tudjon nyúlni azoknak a .munkásoknak, akiket ezer év óta éltetett és eltartott ebben a hazában. (Taps.) Amikor én magam is sürgetem a gazdaadósságok rendezését, amikor magam is szívből örvendek, ha csak ennyi történt is meg, nagyon kérem a kormányzatot, hogy menjen tovább ezen az úton és ennek a sínylődő munkásságnak érdekében is tegyen meg mindent a gazdák megmentésére. De nem hagyhatom szó nélkül azt sem, hogy amikor a kormányzat a gazdaadósságokat rendezi, nem szabad elfeledkeznie arról sem, hogy ennek az előbb említett merőgazdasági munkásságnak szociális intézményeit is sürgősn ki kell építeni. En már három évvel ezelőtt itt a Felsőházban. s az érdekképviseletekben mint a kamara munkásszakosztályának elnöke hangoztattam ennek szükségességét és a földművelésügyi nijnisztériumban talán már el is készült a mezőgazdasági munkásság öregségi, betegségi és rokkantsági biztosításáról szóló törvényjavaslat, de még ma sem látunk belőle semmit. Ezzel azt akarom mondani: segítsük meg a gazdákat de akkor jöjjön a mezőgazdasági munkásság megsegítése is, amely munkásság most csontig le van rongyolódva. Legalább adjunk rá a jövőben egy jobb kabátot és adjunk neki jobb megélhetést. Itt van továbbá a telepítés kérdése. Amint egy felsőházi beszédemben mondottam, híve vagyok a telepítésnek, mert az a magyar falut megsegíti. Híve voltam és híve is vagyok. * de most is az a nézetem, hogy jöjjön a telepítés, de előbb a kormánynak meg kellett volna oldani a földbirtokreform és a vagyonváltság során kiosztott földek vételárának leszállítását, így legalább azoknak az embereknek, akik annak idején földhöz jutottak, a lelki megnyugvásuk megvolna abban, hogy nem a kataszteri tiszta jövedelem hatvanszorosa alapján, hanem a mostani földár alapján tartoznak fizetni. Higyje el a méltóságos Felsőház, hoe-y sokkal nagyobb szorgalmuk volna a földhözjutottaknak, mint így amikor a hatvanszoros van részükre beállítva a fizetésre. Igaz, hogy a kormány a használati díjjal a hónuk alá nyúlt, de sem az 50 év nem telik, sem más előny nincs, csak tengődünk és nem tudjuk biztosan, hogy miénk-e a föld vagy sem. Itt olyan dolgok vannak, hogyha egyikkel jobban sietünk mint a másikkal, csakugyan bekövetkezik az a magyar paraszt közmondás: »Vigyázzunk, hogy a kordé eJ ne kerülje a falut.«« Most jön a telepítés, de még az előbbi sincs befejezve. Most is azt mondom, hogy híve vagyok ennek, de csak úgy, ha az élettel kapcsolatban fog állani az a telepítési törvényjavaslat, amelyet a Ház elé fognak hozni. Az országos kamara és az összes munkásszakosztályok kérést intéztek a földmívelésügyi miniszter úrhoz olyan értelemben, hogy mielőtt a .tele; pítési törvényjavaslatot a Ház elé terjeszti tárgyalás céljából, hallgassák meg, hogy a munkásszakosztályok tagjai milyen véleményt