Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-13
Áz országgyűlés felsőházának 13. ülése ter úr együttesen megállapítanak. Hogy meddig fogja fizetni, azt a rendelet nem mondja meg. Ha tehát egy ilyen nehéz helyzetben levő kisgazdának telekadóssága továbbra is fennmarad és annak járulékait továbbra is fizetnie kell, nem gondolom, hogy ezt végleges rendezésnek mondhatnám, sőt azt mondhatnám, hogy olyan nehéz helyzetet fog ez a. rendezés kiváltani az eladósodott gazdatársadalom körében, hogy később katasztrófa lehet belőle. Szeretnék erre vonatkozólag megnyugtatást a pénzügyminiszter úr ő nagyméltóságár tói, hogy talán rosszul olvasom el a rendeletet, ha pedig így van, ahogyan mondom, ezen mégis csak változtatni kell, mert hiszen lehetetlenség, hogy ezeken a kisbirtokokon, a hú sz katasztrális holdon alul lévő birtokokon ez a telekadósság, vagyis az az adósság, amelyet könyvjóváírás címén a hitelezőnek az állam megtérít, továbbra is rajta marad és három év múlva fizetni kell a kamatját. Legyen szabad ezzel kapcsolatban még azt is megemlítenem, hogy az ebbe a nehéz helyzetbe jutott gazdatársadalom két esztendő óta védelem alatt áll. E két esztendő alatt igen sok bank segíthetett volna az eladósodott gazdán, vagyis az ő adósán, különösen pedig azokon, akik dollár- és fontkölcsönt vettek igénybe. De úgy ez a rendelet, mint a múlt rendelet ezeket a zálogleveles kölcsönöket kivette a védelem alól és így az adósoknak magasabb kamattérítést kellett fizetniök. Tudom, hogy a múlt esztendőben a dollár árfolyama igen leesett és könnyű lett volna az adósoknak megszabadulni a súlyos dollártartozástól, mert öt esztendeig csak 8%-os kamatot kellett utána fizetniök, de öt esztendő után V» részt s mint törlesztést és azonfelül a kamatokat is kellett . fizetniök, úgyhogy az eladósodott gazda ezt képtelen volt megfizetni. Történtek próbálkozások a P. K. kötelékébe tartozó intézeteknél, hogy valamilyen úton-módon megoldják ezeknek a dollártartozásoknak a konverzióját, de ez nem sikerült, mert a budapesti na^y pénzintézetek nem járultak hozzá a vidéki pénzintézeteknél lévő dollártartozások konvertálásához. Legyen szabad megjegyeznem, hogy az Okh. kötelékébe tartozó kis vidéki altruista hitelszövetkezetek ezt megoldották. Annak ellenére, hogy igen kevés pénzzel vannak ellátva, mégis igen sok esetben, sőt majdnem minden esetben, amikor az adós akarta, megoldották ezt a kérdést; sőt, ha az adós nem is akarta, a hitelszövetkezet kényszerítette, mondván, hogy most lesz alkalmad megszabadulni adósságod nagy részétől. Legyen szabad erre vonatkozólag néhány rövid példát felemlítenem a vidéki hitelszövetkezetek köréből. Tudok egy esetet, amikor 3200 dolláros kötvény, amelynek értéke 20.000 pengő volt, be volt kebelezve 40 katasztrális holdra. A kis altruista szövetkezet az Okh.-val kapcsolatban hajlandó volt a dollárkötvényt beváltani és kifizette 10.700 pengővel. Az egy huszonheted részt természetesen teljes száz százalékban ki kellett fizetni, de a 10.700 pengő kifizetésével megtakarított a gazda 7500 pengőt, ennyivel csökkent a tartozása, vagyis 37 százalékkal kevesebb összeget fizetett az a 40 holdas kisgazda, mert segítségére sietett maga az altruista hitelszövetkezet. Tudok egy másik példát, amikor az illető gazdának 2856 dolláros kötvénye volt, amely pengőre átszámítva, 16.000 pengőt tett ki. Ezt 1935. évi december hó 3-án, kedden. 209 kifizette 8455 pengővel, ami által megtakarított 5600 pengőt, vagyis 35 százalékot. Tudnék még sok példát felhozni. Legutóbb történt, hogy az egyik adós, akinek 2128 dolláros kötvénytartozása volt, ezt 4900 pengő készpénzzel kifizette. Megtakarított tehát 2800 pengőt, vagyis 40 százalékot. Ha tehát ilyenformán maguk a bankok is igyekeztek volna segítségére sietni a dollár- és fontadóssággaí terhelt gazdatársadalomnak, akkor ezeknek a tartozásoknak nagy százalékát igenis, le lehetett volna dolgozni. Természetesen kényelmetlen volt a P. K. kötelékébe tartozó nagy pénzintézeteknek, hogy segítés céljából tíjabb hitelt nyújtsanak a gazdáknak, pedig ezt máskép nem lehetett megoldani. Az adósnak újabb kölcsönt kellett adni, aki ezzel kifizette dollártartozását és igy megszabadult a gazdaadós ettől a tartozásától. De ugyanekkor az intézet is nyert, mert első helyre került 28—30 százalékkal kevesebb teherrel. Ezt a műveletet keresztül lehetett vinni és ezt a szövetkezetek meg is csinálták. Hallottam a napokban, hogy az alsóházban támadták a kis altruista szövetkezeteket. Ez érdemtelen támadás volt. Ma a vidéken a kis altruista szövetkezetek látják el a kisembereket és a gazdákat pénzzel. Hiába mennek a P. K. kötelékébe tartozó nagyobb bankokhoz, ott nem kapnak pénzt, mert azok azt mondják, hogy ők ezzel nem foglalkoznak, mert a központ nem járul hozzá. Ezt a hézagot töltik be vidéken a kis altruista szövetkezetek, amelyek ezt a célt szolgálják. Mély tisztelettel ajánlom a pénzügyminiszter úr ő nagyméltóságának figyelmébe ezeknek a kis altruista szövetkezeteknek támogatását és védelmét. Tudjuk, hogy igen sok exportkölcsön van kint a vidéken ezeknél a hitelszövetkezeteknél, amelyeknek adósai, az eladósodott gazdák, ezeket valószínűleg nem fogják tudni megfizetni, ami zavarja ezeknek a szövetkezeteknek rentabilitását, mobilitását. Ezért tanácsosnak tartanám, ha az állam ezeket az exportkölcsönöket magára vállalná, s ezzel a kis altruista szövetkezeteket megszabadítaná az ilyen címletű kölcsönöktől. Ugyanezt legyen szabad a gyufakölcsönre vonatkozólag is megemlítenem, amelyet annakidején a magyar kormány hozott be Kreuger-pénzből. Ezt a kölcsönt a magyar pénzintézetek útján kihelyezték. Ezt a kölcsönt is tanácsos volna valamilyen úton-módon, ha még e zálogleveleknek valamilyen árfolyamuk van, visszafizetni olyanformán, amint azt a dollárkölcsönökkel tették a kis szövetkezetek és ezáltal az adós gazdákat megszabadítani tőle. Jó volna, ha a bankok is segítségére sietnének a gazdáknak és nem gondolnának csak arra, hogy maguknak hasznot csináljanak abból, hogy a dollárkötvényeket összevásárolják és az így szerzett nyereséget a bank trezorjaiba elhelyezzék, hanem az így szerzett jövedelmet a gazdáknak juttatnák és így megszabadítanák őket adósságaiktól. Ezáltal mindjárt jobb lenne a bank anyaga és rentábilissá válna az egész üzletmenete. Ezeket voltam bátor erre vonatkozólag előadni. Legyen szabad még megemlítenem, hogy azon tíz holdon aluli kisbirtokosokra vonatkozólag, akiknek a katasztrális tiszta jövedelem negyvenszeresén felüli terheiket a 14.000-es rendelet alapján a pénzügyminiszter úr jóvoltából készpénz és könyvjóváírás címén rendezték, a rendezés nem tekinthető véglegesnek, mert még mindig maradtak fenn olyan terheik, amelyeket nem bírnak viselni. Tudok
