Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-12

190 Az országgyűlés felsőházának 12. üléi viselőháznak e tárgyban hozott határozatát országos határozat erejére emelte, amiről a Képviselőház értesíttetni fog. Napirend szerint következik a véderő, közjogi és törvénykezési, valamint a pénzügyi bizottság együttes jelentése alapján a légvédelemről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Kérem a jegyző urat, hogy a bizottságok együttes jelentését felolvasni szíveskedjék. vitéz Görgey László jegyző (felolvassa a jelentést). Elnök: Szólásra jelentkezett Ghyczy Elemér felsőházi tag úr. Ghyczy Elemér: Nagyméltóságú Elnök Ur! Igen t. Felsőház! 1867 óta nem került a magyar országgyűlés elé olyan törvényjavaslat, amely — mondhatnám — ilyen brüszk módon sértené Magyarország alkotmányát. Támadás történik ebben a törvényjavaslatban iá parlament újonc- és adómegajánlási joga ellen bizonyos tekintetben és támadás történik a közigazgatási bíróság tekintélye és függetlensége ellen. Szinte úgy érezzük magunkat és úgy képzeljük, mintha régi időket élnénk újra és benne volnánk a szabadságharc utáni osztrák abszolutiz mus érájában. Ha ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, szomorú bizonysága lesz annak, hogy mennyire enerválttá, mennyire fásulttá tették ezt az országot a háborús nyomorúságok és örökös szégyenfolt lesz Magyarország törvénykönyvében. (Ellenmondások a középen.) Bocsánat, ez az én véleményem. Ez a törvényjavaslat igazat ad azoknak, akik velem együtt nem bíztak a miniszterelnök úr politikájában, nemcsak azért, mert véleményeik nem voltak kongruensek az ő alkotmányjogi érzelmeivel, vagy meggyőződésével, hanem azért iß, mert aggodalommal viseltetnek a miniszterelnök úr beszédeiben és cselekedeteiben különösen a legújabb időben megnyilvánult bizonyos olyan dolgok ellen, amelyek alkotmányunk ellen irányuló tendenciákra mutatnak. Igen t. Felsőház! Mindenesetre furcsának találom a miniszterelnök úrtól, hogy amikor ő mindig a nemzeti egység szükségességét hangoztatja, most beáll agitátornak a nemzeti egység ellen, mert azt hiszem, a miniszterelnök ár nagyon jól tudja, hogy azzal a támadással, amelyet ebben a törvényjavaslatban alkotmányunk ellen elkövet, valósággal belekényszeríti a nyilt és határozott ellenzékiségbe mindazokat, akik őseiktől örökölt alkotmánytiszteletüket és szeretetüket nem tudják leküzdeni és megváltoztatni. Nem fogadom el a törvény javaslatot. Elnök: Szólásra következik Péchy Manó ő méltósága. Péchy Manó: Nagyméltóságú Elnök TTr! Mélyen t. Felsőház! Méltóztassanak megengedni, hogy nagyon röviden én is hozzászóljak ehhez a kérdéshez- Amikor kijelentem, hogy ezt a törvényjavaslatot, mint a nemzet egyetemes érdekét védő törvényjavaslatot, minden .fenntartás nélkül helyeslem és elfogadom, szeretném odakiáltani a XX. század modern hatalmasságainak, hogy szégyene az emberiségnek (Szeberényi Lajos Zsigmond: Azok nem hallgatnak rá!) megcsúfolása a kétezeréves keresztény civilizációnak, lealaosonyítása a vadállat nívójára a homo sapiensnek az a körülmény, hogy ilyen javaslatra egyáltalán szükség van

% (Ügy van! Ügy van!) Mint olyan állampolgára mondom ezt, amelynek legtölbib joga van ahhoz, hogy a nyers hatalom által rajta elkövetett em'bertelenségeket bármilyen gyilkos fegyverrel és bármilyen kegyetlen módon meg1935. évi július hó 3-án, szerdán. torolja azokkal szemben, akik ma sem azon igyekeznek, hogy a rajtunk elkövetett igazságtalanságokat reparálják, hanem a legyőzött népek nyomorúsága árán felállított és létrehozott légi és egyéb fegyverekkel megakadályozzák azt a lehetőséget, hogy az emberiség végre békés harmóniában éljen. Méltóságos Felsőház! Szinte borzalmas elgondolni is egy légitámadás lehetőségét, mikor csecsemőket, aggokat, nőket, betegeket, az emberiségnek, a civilizációnak közös anyagi javait, művészi kincseit percek alatt el lehet pusztítani tatárjárás módjára, mellőzve^ minden olyan korlátot, amelyet a hadviselés, évszázadok folyamán, a humanizmus és a lovagiasság jegyében tiszteletben tartott. Magával a törvényjavaslattal nagyon röviden kívánok foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) En ezt a törvényjavaslatot tisztán katonai javaslatnak tartom, (Elénk helyeslés.) itt életről és halálról van szó. Ezt a javaslatot nem a jogbölcselet alapján, hanem — ha egyáltalán jogi szempontból bíráljuk — csakis a szükségjog alapján lehet elbírálni. Felháborodtam tegnap egy délutáni újság cikkén, amely kritizálta a felsőházat, azért, hogy ez a javaslat a bizottsági tárgyaláson egyhangúlag keresztülment és, mert nem az illető újság szájaízie szerint történt a javaslat elfogadása. A törvényjavaslat 1. §-a ellen azt a kifogást hozzák fel, hogy helytelen, hogy 14 éves kortól kezdve minden gyermek, minden ember kiképzendő a légvédelem szolgálatára (Egy hang a középen: Saját érdekében!) Meg vagyok győződve arról, hogy mindenki, aki támadásnak van kitéve, nemcsak kényszeríthető ennek a kötelezettségnek, teljesítésére, hanem szükségszerűleg önként is el fogja végezni azokat a kötelességszerű ^ teendőket, amelyek a támadás elhárítására irányulnak. Meg vagyok róla győződve, hogy a mai nevelési rendszer folytán ezek a fiatalkorúak is a legtökéletesebben fogják végezni azokat a szolgálatokat, amelyeket reájuk bíznak. Ma már úgy szellemileg, mint testi ügyesség szempontjából olyan magas színvonalon állnak a fiatalkorúak, olyan tökéletes a nevelésük, hogy — mondhatom — nagyon sok esetben még több hasznukat lehet venni, mint a felnőtteknek. Különösen abból a szempontból fontos az, — mivel a légitámadások ellen a legfontosabb védelem a fegyelem — hogy a gyermekeket, a fiatalokat is fegyelemre neveljük egy esetleges veszedelem bekövetkezése idejére. Egy másik ellenvetés a javaslat ellen az. hogy a honvédelmi miniszter úr intézkedéseivel szemben a közigazgatási bíróság hatásköre nem érvényesülhet, mert a javaslatban foglalt bíróságban a miniszter úrnak majoritása van. (Ügy van! Ügy van!) Én ezt az aggályt nem osztom. Igaz, hogy talán helyesebb lett volna ezt a módosítást teljesen elhagyni, (Ügy van! Ügy van! a középen) ennek azonban mégis van gyakorlati jelentősége is. Először is van erkölcsi szempontból, mert a miniszter urat politikai felelősséggel, erkölcsi felelősséggel is korlátozza, illetve nagyobb lelkiismeretességre serkenti, ha tudja

s hogy utána van még egy fórum, amely az ő intézkedéseit a közvélemény előtt is elbírálja. De anyagi szempontból is van értelme, mert abban az esetben, ha a fél meghallgatásával és annak ellenére mégis valami iniuria érné az érdekelteket, akkor újabb bizonyítékok beszerzése által, panaszjoguk alapján, megvan a módjuk arra, hogy ezek a sérelmek orvosoltassanak.