Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-12

Az országgyűlés felsőházának 12. ülése Én nem tudok elképzelni olyan honvédelmi minisztert és egyáltalában olyan igazságos embert, aki egy előtte hiányosan vagy téves alapon hozott intézkedést a megváltozott ténykörülmények alapján meg ne változtatna. Tehát igenis, ha csekély mértékben is, de azért módja van az érdekelt félnek arra, hogy jogorvoslatot találjon. Végül még arról a vádról is akarok beszélni néhány szót, amelyet a miniszterelnök úrral szemben mindig és már divatossá valóan hangoztatnak, hogy t. i. diktatúrára törekszik, (vitéz f Gömbös Gyula miniszterelnök: Ezt nem ennek hirdetésével lehet ellensúlyozni! Az ellenkező hatást éri el!) Ez alkotmányos országban lehetetlenség. A törvényesen összeült országgyűlés és az államfő mindenkor korlátozza a kormányt. (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Xlgy van!) Ha ez a törvényjavaslat nem jó, nem megfelelő, akkor az országgyűlésnek az államfővel együtt a törvényhozásnak mindig módja és joga van a törvényt megváltoztatni, a minisztereket pedig, ha nem megfelelően végzik kötelességüket, politikailag mindig felelősségre vonhatja. Ezért tiltakozom az ilyen beállítások ellen, annyival is inkább, mert diszkreditálja a jelenlegi, alkotmányosságot, ha feltételezhetjük azt, hogy a mai törvények és a mai alkotmányos rendszer mellett lehető lenne a diktató rikus kormányzás. Ha katonai kérdésekről van szó, abban az esetben igenis diktatúrára van szükség, mert fegyelem nélkül háborúban a célt elérni nem lehet. Ezen indokok alapján a törvényjavaslatot változatlanul elfogadom. (Helyeslés és taps.) Elnök: Szólásra következik vitéz Endrey Antal ő méltósága. vitéz Endrey Antal? Nagyméltóságú Elnök TTr! Mélyen tisztelt Felsőház! Ennél a törvényjavaslatnál nézetem szerint csak halk hangon volna szabad iszólani bizonyos köteles tekintetekre való figyelemmel. Nézetem és elgondo lásom a törvényjavaslat bizottsági tárgyalásánál is az volt, hogy a Felsőháznak e törvényjavaslatot illetőleg más kötelessége nem lehet, mint hogy a bizottságban igen alaposan, részletesen, mindent figyelembe véve tárgyalja meg. a plénumban azonban, pótolva azt az ünnepélyességet, amelyet az alsóház elmulasztott, vita nélkül, ünnepélyesen fogadja el. Nem volt szándékomban itt most felszólalni, de annál az oknál fogva, hogy felszólalások történtek, bátorkodom néhány szót emelni. Méltóztassanak megengedni, ha felhívom a figyelmet érvényben álló összes véderő törvényeinknek alaptételére, az általános védkötelezettség elvére, amely szerint a védelmi kötelezettség általános és minden védképes állampolgár által személyesen teljesítendő. Hogyan méltóztatnak azt gondolni, mélyen tisztelt felsőház, hogy egy légvédelmi javaslat ezeket az alapelveket figyelmen kívüi hagyja! A mai nemzedék a hősi teljesítmények korszakát éli. Katonaii javaslatokkal szemben én sohasem szeretek jogokról beszelni, mert itt csak egyet kell ismernünk mindannyiunknak és egy elgondolást kell a nép széles rétegeiben is kiemelnünk: katonai kérdésekben, katonai javaslatoknál csak kötelességekről lehet szó. (Helyeslés.) Ha mindannyian büszkeséggel és hazafias érzésünkkel látjuk a honvédség szolgálati szabályzatának első szakaszában azt, hogy minden katona köteles meghalni a hazáért, akkor FELSŐHÁZI NAPLÓ I. 1935. évi július hó 3-án, szerdán. 191 ezzel az önfeláldozó, lelkes kötelezettséggel szemben ne kutassuk, hogy mint védjük meg jogszerűbben azt a nagykiterjedésű gyártelepet, mert tisztán csak az kötelességünk, hogy ott bizonyos légvédelmi berendezéseket létesítsünk. Amikor szegény hazánk súlyos helyzetében be akarjuk és be kell vinnünk a köztudatba, hogy mindenkinek önzetlenül, önfeláldozóan teljesítenie kell kötelességét, akkor kisebb, kifogásolható formalitások miatt ne kifogásoljuk ezt a törvényjavaslatot, amely az összesség, a nagy nemzet önvédelmét van hivatva biztosítani. Mélyen t- Felsőház! Ezekre kívántam felhívni nagybecsű figyelmüket. Ha az a véderőkötelezettség a régi véderőtörvények alapján, a 18-ik életévtől 60-ik életévig terjed, akkor kérdezem, nem helyes-e, ha rendkívüli viszonyok között, rendkívüli helyzetben, rendkívüli intézkedéseket teszünk azirányban, hogy ebbe a védelmi^ kötelezettségbe 14 éves korától kezdődően már bevonható legyen minden magyar állampolgár. Azt hiszem, hogy a felsőház minden egyes tagja büszkeséggel tekint a cserkészet intézményére, a magyar cserkészeknek világviszonylatban is elért kiváló, nagy teljesítményeire és megnyugvással nézte az itt Gödöllőn lefolyt jamboree szép eredményeit. Nemcsak a 14 éves, hanem már a kiképzett nyolcéves cserkész is emelt fővel és lelkesedéssel vállalná például azt a feladatot, hogy egy hírszerző, vagy tudósító járőrben, vagy légvédelmi téren bármilyen általános tevékenységre alkalmazható legyen és kötelességet teljesíthessen. Méltóztassanak megengedni, hogy kihangsúlyozzam azt a nézetemet és elgondolásomat, hogy a feleőház magasabb, tisztultabb felfogásával és parlamenti légkörében más kötelességet már nem teljesíthet, mint hogy lelkesedéssel és megértéssel elfogadja ezt a törvényjavaslatot. (Helyeslés és taps.) Elnök: Szólásra következik báró Waldbott Kelemen ő méltósága! Báró Waldbott Kelemen: Nagyméltóságú Elnök Ur! Igen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Mindannyian, akik végigcsináltuk és különösen, akik végigküzdöttük a nagy világháborút, olyan tapasztalatokat gyűjtöttünk és olyan eseményeken mentünk keresztül, amelyeket ma a békeidőben elfelejteni nem lehet és nem szabad. A háború alatt többek között két tapasztalatot szereztünk. Az egyik az, hogy minden mulasztás, amely a múltban a honvédelem terén történt, véresen és súlyosan megbosszulta magát a háború alatt. (Ügy van! Ügy van!) A másik pedig az, hogy a háború folyamán a technika annyira fejlődött, hogy a háború befejezésekor már egészen más eszközökkel harcoltunk, jobban mondva a leghatásosabb harceszközök mások voltak akkor, mint a háború elején és a háború előtt. (Ügy van! Ügy van!) Ez vonatkozik a légi háborúra, a gázokkal, tankokkal és a töblM harci eszközökkel való háborúra. Azóta sok idő múlt el, a technika tovább fejlődött s mindannyian tisztában lehetünk. azizal, hogy mit jelent a jövőben egy légi háború, hogy az milyen kegyetlen lesz, milyen hihetetlen veszléyekkel jár, nemcsak a küzdő hadseregre, hanem az egész lakosságra is. (Ügy van! Ügy van!) Ebből logikusan következik az, hogy a kormányzatnak kötelessége gondoskodni. s olyan intézkedéseket tenni, amelyekkel az egész lakosságot, az egész nemzetet megvédi a pusz31