Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-11
164 Az országgyűlés felsőházának 11. ü Ha nézzük ezeket az összegeket, amelyek 1924-től 1934-ig 13 milliárd 69 milliót tesznek ki, amennyiben megmaradt volna az államháztartás a Smith Jeremiás-féle összeg mellett, akkor e tíz esztendő alatt négy és fél milliárd maradt volna az adófizetők zsebében, maradt volna az ipar és kereskedelem támogatására, vagy ha már elvette ezt az összeget a magas pénzügyi kormány,, akkor tartalékolta volna ezeket és számított volna rosszabb, mostohább és szűkebb esztendőkre, amikor módja lett volna alimentálni az ipart és kereskedelmet és imódja lett volna megkímélni az adófizető polgárokat, további terhektől. Amikor látom a 867 milliót és látom a jelenlegi 1167 milliót, határozott javulást látok a pénzügyi kormány intézkedései tekintetében, amelyekkel sikerült lehetőleg megközelíteni a Smith Jeremiás-féle költségvetést és sikerült az adófizető polgárokat a további megterheléstől megkímélni. Azt hiszem, nem járok messze az igazságtól, ha tekintettel arra, hogy agrár állani vagyunk,, elsősorban a földmivelesügyi tárcát és a gazdaközönség szanálását, megsegítését tekintem a legfontosabbnak, mert nem lehet rapszodikusan kiragadni egyik vagy másik foglalkozási ágat és azt megpróbálni szanálni akkor, amikor mi agrárállam vagyunk és agrármivoltunk a fundamentuma a magyar nemzetnek. (Ügy van! a jobbközépen.) Ha az agráriusokat szanálja az állam, ha az agráriusokat jóléthez segíti, akkor megindul a gazdasági élet, akkor van adó. akkor fizetést kapnak a tisztviselők; a tisztviselők fizetésével kapcsolatban áll az ipar és kereskedelem fellendülése, mert a tisztviselőosztály az, amely a legjobban támogatja és veszi igénybe az ipar és kereskedelem termékeit, úgyhogy ezeknek szempontjaiból a legbiztosabb vevő szerepét játssza. Mélyen t. Felsőház! Ha azonban az ország agrármivoltát kidomborítottam és elsősorban fontosnak tekintettem, van egy még sokkal fontosabb tárcája az államháztartásnak, amelytől tulajdonképpen minden függ és az államháztartásnak ez a legfontosabb tárcája a kultusztárca. A kultuszminiszter kezében van letéve a magyar nemzet jövője, a kultuszminiszter kezébe van letéve az, hogy nagy Széchenyinknek a mondása, hogy »Magyarország lesz«, be is következzék. Ha reformról és reformnemzedékről beszélünk, akkor szerény nézetem szerint elsősorban a lelkeket kell megreformálni,, mert csakis új, vagy megújhodott lelkekkel lehet új irányzatot, új korszakot és új eszméket megvalósítani. Csakis a lelki integritás hozhatja meg a területi integritást s ehihez csupa vir integer kell a közéletben. Az új irányzatnál a vallás az, amely a lelkeket van hivatva megreformálni és vezetni; az iskola az, amely hivatva van az emberek jellemét átalakítani és megerősíteni. A gyermekkor a legérzékenyebb és a legfogékonyabb minden iránt. Olyan, mint a puha viasz, vagy olyan, mint a fiatal fa zsenge kérge, amelybe betűket,, neveket és alakokat szoktak belevésni. Ezek a bevésett dolgok az idők folyamán mind nagyobbra nőnek és mindig jobban erősödnek. A fiatalok lelke is olyan fogékony. Amit abba a fiatal lélekbe a tanító belecsöpögtet, az egész életére kihatással van. Azért a magam részéről a tantestülettel szemben a legnagyobb tisztelettel és szeretettel viseltetem, különösen ése 1935. évi június hó 2U-én, hétfőn. azzal a szegény egyszerű tanítóval szemben, akinek hivatása olyan egyszerűnek látszik, azonban a legnehezebb és legmagasztosabb hivatás, mert azokat a kis gyermekeket, akiknek még fogalmuk sincsen semmiről, meg kell tanítania a legelemibb fogalmakra és beléjük kell csöpögtetnie a hazafiság, a hazaszeretet szent eszméjét. Ha szabad volna egy hasonlattal élnem, akkor azt mondhatnám, hogy a tantestület és a tanszemélyzet, a szó legnemesebb értelmében alchimista. Alchimista, mert abból a sokszor nem aranyból, abból a sokszor nem jó anyagból is aranysat állít elő a magyar nemzet szolgálatára. Nagy megértéssel kell tehát lennünk a tanszemélyzettel szemben úgy anyagi, mint erkölcsi vonatkozásban és vigyázni kell a tanszemélyzet kiválasztására, mert a culpa in eligendo sehol sem bosszúihatja és sehol sem bosszulja meg magát annyira, mint éppen a tanszemélyzet kiválasztásánál. A tanszemélyzetnek át kell hatva lennie magasztos hivatásától és át is van hatva tőle. Kell, hogy tanítványának minden egyes atomjába belecsöpögtesse a meg nem alkuvó keresztény nemzeti gondolatnak eszméjét, úgyszintén Szent István magasztos eszméjét, hogy ezeknek a fiataloknak ez legyen életük vezérfonala tanácsadója és minden vonatkozásban irányítója elsősorban a nemzetközi destrukcióval szemben. Vissza kell mennünk, mélyen t. Felsőház, minden vonatkozásban az »Isten! Haza! Nemzet!« legszentebb eszméihez, vissza kell mennünk a tradíciókhoz, mert a tradíció az, amely összeköti a nemzet múltját a jelenével és a jelent pedig összekötni a jövővel. Vissza kell térni a legmesszebbmenő konzervativizmushoz. A tradíció és a konzervatív gondolat kapcsolatosak egymással, azonban a konzervatív gondolatnak nem szabad maradinak lennie. A konzervatív gondolathoz társuljon és kapcsolódjék a józan haladás gondolata. Amikor mindenfelé versengést látunk, amikor látjuk a nemes sportoknak versengését, akkor ott szeretném látni a legnemesebb versenyt a hazafiságban is. Az 1935. évi VI. t. c.-iben a kultuiszkormány nagy koncepciójú tanügyi közigazgatási újítása is ezt a nagy célt van hivatva szolgálni. Ez egy kerettörvény, amelynek a hazafiság, a haza szent gondolata kell, hogy tartalmat adjon. A nemzetnevelésnek és egységnek ennél az új elgondolásánál új helyzetet teremtettek a gyógypedagógiai intézkedések terén is. Méltóztatnak tudni, hogy a gyógypedagógia terén a magyar államnak 12 süketnéma, egy nagyothalló-, három beszédgyógyító, hat vakok-intézete és öt szellemileg fogyatékosok számára fenntartott intézete van. Ezek a gyógypedagógiai intézetek sui generis-elbírálás alá esnek, mert növendékeik anyaga fölötte eltérő a többi i iskola tanulóínak anyagától. ; Hogy ez a reform megrázkódtatás nélkül ] menjen keresztül ebben a vonatkozásban is, a következőkre vagyok bátor, itt rámutatni. (Halljuk! Halljuk!) A magas kultuszkormány nyolc főigazgatóságra osztja az országot, hogy a tanítás szakszerű ellenőrzést, felügyeletet és irányítást kapjon. Az az elgondolás, hogy ezek a gyógypedagógiai intézmények is ez alá a nyolc főigazgatóság alá lesznek beosztva. A beosztásnak ez ellen a módja ellen azonban tisztelettel tiltakozom, mert ha ezek a gyógypedagógiai intézetek önmagukban állanak, akkor megszűnik a fejlődésük, megszűnik az 4 egészséges verseny és a gyógypedagógiai intézetek eredményeinek az összevetése.
