Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-11

164 Az országgyűlés felsőházának 11. ü Ha nézzük ezeket az összegeket, amelyek 1924-től 1934-ig 13 milliárd 69 milliót tesznek ki, amennyiben megmaradt volna az államház­tartás a Smith Jeremiás-féle összeg mellett, akkor e tíz esztendő alatt négy és fél milliárd maradt volna az adófizetők zsebében, maradt volna az ipar és kereskedelem támogatására, vagy ha már elvette ezt az összeget a magas pénzügyi kormány,, akkor tartalékolta volna ezeket és számított volna rosszabb, mostohább és szűkebb esztendőkre, amikor módja lett volna alimentálni az ipart és kereskedelmet és imódja lett volna megkímélni az adófizető polgárokat, további terhektől. Amikor látom a 867 milliót és látom a je­lenlegi 1167 milliót, határozott javulást látok a pénzügyi kormány intézkedései tekintetében, amelyekkel sikerült lehetőleg megközelíteni a Smith Jeremiás-féle költségvetést és sikerült az adófizető polgárokat a további megterhe­léstől megkímélni. Azt hiszem, nem járok messze az igazság­tól, ha tekintettel arra, hogy agrár állani va­gyunk,, elsősorban a földmivelesügyi tárcát és a gazdaközönség szanálását, megsegítését te­kintem a legfontosabbnak, mert nem lehet rap­szodikusan kiragadni egyik vagy másik fog­lalkozási ágat és azt megpróbálni szanálni ak­kor, amikor mi agrárállam vagyunk és agrár­mivoltunk a fundamentuma a magyar nemzet­nek. (Ügy van! a jobbközépen.) Ha az agrá­riusokat szanálja az állam, ha az agráriusokat jóléthez segíti, akkor megindul a gazdasági élet, akkor van adó. akkor fizetést kapnak a tisztviselők; a tisztviselők fizetésével kapcso­latban áll az ipar és kereskedelem fellendü­lése, mert a tisztviselőosztály az, amely a leg­jobban támogatja és veszi igénybe az ipar és kereskedelem termékeit, úgyhogy ezeknek szempontjaiból a legbiztosabb vevő szerepét játssza. Mélyen t. Felsőház! Ha azonban az ország agrármivoltát kidomborítottam és elsősorban fontosnak tekintettem, van egy még sokkal fontosabb tárcája az államháztartásnak, amely­től tulajdonképpen minden függ és az állam­háztartásnak ez a legfontosabb tárcája a kul­tusztárca. A kultuszminiszter kezében van le­téve a magyar nemzet jövője, a kultuszminisz­ter kezébe van letéve az, hogy nagy Széche­nyinknek a mondása, hogy »Magyarország lesz«, be is következzék. Ha reformról és reformnemzedékről beszé­lünk, akkor szerény nézetem szerint elsősor­ban a lelkeket kell megreformálni,, mert csakis új, vagy megújhodott lelkekkel lehet új irány­zatot, új korszakot és új eszméket megvalósí­tani. Csakis a lelki integritás hozhatja meg a területi integritást s ehihez csupa vir integer kell a közéletben. Az új irányzatnál a vallás az, amely a lel­keket van hivatva megreformálni és vezetni; az iskola az, amely hivatva van az emberek jellemét átalakítani és megerősíteni. A gyer­mekkor a legérzékenyebb és a legfogékonyabb minden iránt. Olyan, mint a puha viasz, vagy olyan, mint a fiatal fa zsenge kérge, amelybe betűket,, neveket és alakokat szoktak belevésni. Ezek a bevésett dolgok az idők folyamán mind nagyobbra nőnek és mindig jobban erősödnek. A fiatalok lelke is olyan fogékony. Amit abba a fiatal lélekbe a tanító belecsöpögtet, az egész életére kihatással van. Azért a magam részéről a tantestülettel szemben a legnagyobb tisztelettel és szeretettel viseltetem, különösen ése 1935. évi június hó 2U-én, hétfőn. azzal a szegény egyszerű tanítóval szemben, akinek hivatása olyan egyszerűnek látszik, azonban a legnehezebb és legmagasztosabb hi­vatás, mert azokat a kis gyermekeket, akiknek még fogalmuk sincsen semmiről, meg kell ta­nítania a legelemibb fogalmakra és beléjük kell csöpögtetnie a hazafiság, a hazaszeretet szent eszméjét. Ha szabad volna egy hasonlat­tal élnem, akkor azt mondhatnám, hogy a tan­testület és a tanszemélyzet, a szó legnemesebb értelmében alchimista. Alchimista, mert abból a sokszor nem aranyból, abból a sokszor nem jó anyagból is aranysat állít elő a magyar nem­zet szolgálatára. Nagy megértéssel kell tehát lennünk a tan­személyzettel szemben úgy anyagi, mint er­kölcsi vonatkozásban és vigyázni kell a tansze­mélyzet kiválasztására, mert a culpa in eli­gendo sehol sem bosszúihatja és sehol sem bosszulja meg magát annyira, mint éppen a tanszemélyzet kiválasztásánál. A tanszemély­zetnek át kell hatva lennie magasztos hivatá­sától és át is van hatva tőle. Kell, hogy tanít­ványának minden egyes atomjába belecsöpög­tesse a meg nem alkuvó keresztény nemzeti gondolatnak eszméjét, úgyszintén Szent István magasztos eszméjét, hogy ezeknek a fiatalok­nak ez legyen életük vezérfonala tanácsadója és minden vonatkozásban irányítója elsősorban a nemzetközi destrukcióval szemben. Vissza kell mennünk, mélyen t. Felsőház, minden vonatkozásban az »Isten! Haza! Nem­zet!« legszentebb eszméihez, vissza kell men­nünk a tradíciókhoz, mert a tradíció az, amely összeköti a nemzet múltját a jelenével és a je­lent pedig összekötni a jövővel. Vissza kell térni a legmesszebbmenő konzervativizmushoz. A tradíció és a konzervatív gondolat kapcso­latosak egymással, azonban a konzervatív gon­dolatnak nem szabad maradinak lennie. A kon­zervatív gondolathoz társuljon és kapcsolódjék a józan haladás gondolata. Amikor mindenfelé versengést látunk, amikor látjuk a nemes spor­toknak versengését, akkor ott szeretném látni a legnemesebb versenyt a hazafiságban is. Az 1935. évi VI. t. c.-iben a kultuiszkormány nagy koncepciójú tanügyi közigazgatási újí­tása is ezt a nagy célt van hivatva szolgálni. Ez egy kerettörvény, amelynek a hazafiság, a haza szent gondolata kell, hogy tartalmat ad­jon. A nemzetnevelésnek és egységnek ennél az új elgondolásánál új helyzetet teremtettek a gyógypedagógiai intézkedések terén is. Mél­tóztatnak tudni, hogy a gyógypedagógia terén a magyar államnak 12 süketnéma, egy nagyot­halló-, három beszédgyógyító, hat vakok-inté­zete és öt szellemileg fogyatékosok számára fenntartott intézete van. Ezek a gyógypedagó­giai intézetek sui generis-elbírálás alá esnek, mert növendékeik anyaga fölötte eltérő a többi i iskola tanulóínak anyagától. ; Hogy ez a reform megrázkódtatás nélkül ] menjen keresztül ebben a vonatkozásban is, a következőkre vagyok bátor, itt rámutatni. (Halljuk! Halljuk!) A magas kultuszkormány nyolc főigazgatóságra osztja az országot, hogy a tanítás szakszerű ellenőrzést, felügyeletet és irányítást kapjon. Az az elgondolás, hogy ezek a gyógypedagógiai intézmények is ez alá a nyolc főigazgatóság alá lesznek beosztva. A beosztásnak ez ellen a módja ellen azonban tisz­telettel tiltakozom, mert ha ezek a gyógypeda­gógiai intézetek önmagukban állanak, akkor megszűnik a fejlődésük, megszűnik az 4 egészsé­ges verseny és a gyógypedagógiai intézetek eredményeinek az összevetése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom