Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-11

Az országgyűlés felsőházának 11. ülés* Miután ezekre voltam bátor rámutatni, azt a tiszteletteljes kérelmet intézem a magas kultuszkormányhoz, hogy valamennyi gyógypedagógiai intézet osztassék be a budapesti főigazgatóság hatáskörébe és felügyelete alá, egy szakember-előadó vezetése mellett. A végrehajtási utasításra vonatkozólag pedig, mielőtt a magas kultuszkormány azt kiadná, hallgassa meg a fővárost, mert az is tart fenn ilyen gyógypedagógiai intézeteket és így érdekelt fél. Ettől eltekintve azonban, jussa is van a fővárosnak ehhez, mert a főváros a kultúra terén tetemes anyagi áldozatokat hozott a múltban is és hoz a jelenben is. Hogy számszerű adatokra mutassak rá, bátor vagyok hivatkozni az 1913-as évre, szóval a békeidőkre, amikor az állam 167 millióval, a főváros pedig 22 millióval támogatta a kultuszigényeket, tehát a főváros egynyolcad részét viselte az állami terheknek. 1930-ban pedig míg az állam 142 milliót, addig a főváros mar 4.", milliót fordított ilyen célra. Ez az összeg a továbbiakban, az utolsó költségvetésben, az 1935/36. éviben az államnál 88 milliót, a fővárosnál pedig 32 milliót tesz ki. Megállapíthatom tehát, hogy amíg a békeidőkben a főváros az összes ilyen terhek egynyolcad részének megfelelő összeget fordított kulturális célokra, addig most, a háború után, a főváros az állam anyagi áldozataival szemben egyharmad résznyi anyagi áldozatot hozott. Ezek a számok ékesen bizonyítják azt az óriási kulturális tevékenységet és áldozatot, amelyet a főváros hoz, és ezekkel a számokkal indokolom meg tiszteletteljes kérésemet. A költségvetést elfogadom. (Helyeslés és taps a középen.) Elnök: Szólásra következik S. Bálint György ő méltóságai S. Bálint György: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Az 1935/36. évi költségvetéshez a következőkben bátorkodom hozzászólni és mint a nagytömegű kisgazdatársa- j dalomnak érdekképviseleti címen itt ülő szerény tagja, elsősorban is a földmíveléssel foglalkozó kisgazdák nehéz helyzetére óhajtom felhívni a magyar kormány figyelmét. Méltóságos Felsőház! Ha végiglapozgatom költségvetésünket, azt látom, — és az előttem szólott szónokok is, akik kritika tárgyává tették a, költségvetés egyes részleteit, ezt állapították meg, azonban én mégis azt kell, hogy mondjam, hogy én is azt látom — hogy azt a teljesítményt» amelyet ma a kormánytól kívánunk, a^ költségvetés mai formájában képtelen a kormány végrehajtani. Egyes tételeknek az j én elgondolásom szerint való redukálására ! szavaim végső befejezésénél óhajtok rátérni, | most csak azokat az eszközöket óhajtanám fel- j említeni, amelyek révén gondolom és remélem i a mezőgazdaság talpraállítását. Mezőgazdaság- ! gal foglalkozó kisbirtokos ember vagyok ma- i gam is. Kint élek a nagy tömegek közt és Iá- j torn azt a mérhetetlen letörtséget, amelyben a fajtám van. Ma a föld nem hoz nekünk jövedelmet, hanem teljesen eszközzé vált a pénzügyi hatalom kezében. Ilyenformán az a sokmillió dolgos magyar paraszt, munkás és földmunkás ember ki van szolgáltatva százszáznlékig a nagytőkének. Amiíkor a háború és a forradalom után hazakerültünk a harctérről, kezdtünk megerősödni és aktív termelőmunkát végeztünk. A forradalom után és a forradalom alatti időkben termelőmunkát egyedül a mezőgazdaság, elsősorban a végtelenül értékes magyar kisgazdatársadalom produkált,, amely ma nagyon i 1935. évi június hó 2^én, hétfőn. 165 lenézetten végtelenül nehéz helyzetben tengődik és vergődik. Mi, magyar kisgazdák, nem akarunk az állam ellátottjai lenni, szégyeljük sorsunkat. Hiszen ebben az áldott magyar földben csonkaságunk ellenére sok arany rejlik, sok energia dolgozik a magyar föld megmunkálásán, aranyat és gyémántot lehetne elővarázsolni a földből, mindenki boldog lehetne ezen a földön és ennék a szerencsétlen csonka hazának mezőgazdasága mégis sínylődik, haldoklik és — ha ez így megy tovább — meg fogjuk érni, íhogy arra a sorsra fogunk jutni, mint Amerikában a farmerek, hogy otthagyjuk birtokainkat és elvándorolunk, talán feljövünk ide a fővárosba és mi is kisbíróik és talán végrehajtók leszünk, mert itt még van biztos megélhetés. Szomorú megállapítás ez a nagytömegű kisgazdatársadalom számára. Nap-nap után hallom szerencsétlen fajtám síránkozását, hogy amikor ebben az országban talán tízezrek elsőrendű életet élnek, akkor ennek a 8 milliós nemzetnek igen nagy százaléka abban a rettenetes fertőben vergődik, amelyet itt Szeberényi ő méltósága néhány nappal előttem lerajzolt. Lehetetlen, hogy ezen ne tudjunk segíteni. Nekünk, mezőgazdáknak már nem is segítség kell, bennünket talpra kell állítani. Anynyira haldoklunk, annyira nehéz helyzetben van a mezőgazdaság, az injekciózás már anynyira kimerítette a mezőgazdaságot, hogy itt gyökeres reformra, segítségre van szükség, amely talpraállít • bennünket. Egész agrártársadalmunk nehéz helyzetben van, de a legsúlyosabb helyzetben mégis a kisgazdatársadalom vergődik. Példákat is tudok mondani, mélyen t. Felsőház! Az ősz folyamán egy húszholdas kisgazda vidékünkön egy szem búzát sem tudott elvetni, mert nem volt vetőmagja, nem a hanyagság, nem a nemtörődömség miatt, hanem a bankok túlkapásai és a közterhek örökös forszírozása miatt. A kisgazda birtokának egy részét el is adta, csakhogy megszabaduljon adósságaitól és mégis odajutott, hogy ma nincs vetőmagja, ennivalóra meg éppenséggel nem maradt. Sajnos, erről az esetről a hatóság sem tudott idejekorán tudomást szerezni, mert akkor talán valamilyen formában segítettek volna rajta, hogy be tudja vetni földjét. Csak utóbb jöttünk rá arra, hogy képtelen volt búzát szerezni. Nagyon sok ilyen eset van az országban. Ezek az esetek igen sokat megismétlődtek és meg fognak ismétlődni a jövőben is. i Ezek adják nekem azt a gondolatot, hogy fajtám, a magyar parasztság érdekében felemeljem a szavamat. A magyar mezőgazdaságot a forradalmi idő után kirabolta az oláh megszállás, később a megújhodás időszaka jött, amikor mi újból termeltünk, de amikor maximált árakon elvették termelésünk feleslegét, általában elrekvirálták a terményeket az agrártársadalomtól és senkinek sem jutott eszébe megnézni, vájjon mibe került annak a szerencsétlen mezőgazdaságnak terményei előállítása, csak akkor jajdultak fel, amikor egy pillanatra felütötte fejét a konjunktúra és a mezőgazdaságnak egy kissé jobbra fordult a helyzete. De ezt a mezőgazdasági konjunktúrát is egy rövid időszak, másfél esztendő követte, amely alatt a reánk szabadított nemzetközi tőke igyekezett bennünket újból lenyomni, nehogy arra a nívóra emelkedjenek a mezőgazdasággal foglalkozó egyének, amelyen már veszélyeztethetnék az ő helyzetüket. "Üjból eladósodott a mezőgazdaság. Jöttek a pénzügyi ha27*