Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-9
Az országgyűlés felsőházának 9. ülése különbség van, hogy a második nemzetgyűlés szuverenitása korlátozva volt akkor, mikor a felsőházról szóló törvényt megalkotta. Nem volt jogában olyan felsőházat létrehozni, amely a régi magyar alkotmánynak nem felelt meg. Nem volt jogában azért, mert a magyar nemzetgyűlés —r sem az első, sem a második — soha nem vallotta magát alkotmányozó nemzetgyűlésnek, de nem is volt az, hanem a káoszból az alkotmányos útra való áttérés orgánuma volt s ezért alkotta meg a kétkamarás országgyűlésről szóló törvényt is, de hibásan, jogtalanul nem abban a keretben és nem abban az értelemben, mint ahogyan az 1920 : 1. t. cikk értelmében meg kellett volna alkotnia. Egyébként, hogy rövid legyek, ott látom tulajdonképpen igénytelen szavaim félreértését, hogy a miniszterelnök úr ő excellenciája nem volt jelen, bizonyosan nem hallotta a szavaimat, hanem információk alapján tudja, úgy látom, abban a hitben van, hogy én kifogás tárgyává tettem igénytelen felszólalásom ban az ő magatartását a lemondásával és újramegbizatásával kapcsolatban, (vitéz Göm. bös Gyula miniszterelnök: Nem! A titkossággal kapcsolatban!) Bocsánatot kérek, én teljesen osztozom gróf Károlyi Gyula ő excellenciája felfogásában; ezt ugyan nyilvánosan nem mondtam, de nem mulasztottam el minden alkalommal mindenkinek megmondani, hogy én ebbeli eljárását teljesen korrektnek, alkotmányosnak és parlamentárisnak ismertem el. Ha tehát itt valami megjegyzés ér engem, az tévedésen alapszik, mert ez abszolúte nem az én felfogásom. Amit én kifogásolok, az a miniszterelnök úr politikája, nem pedig a személye, mert súlyt helyezek arra, hogy ne engedjem személyes térre vinni a dolgot. Az én kritikám nem volt személyes élű, hanem abszolúte politikai kritika volt. Amit én kifogásoltam, az a felsőház alkotmányos jogkörének helyreállítása irányában közöttünk, ő excellenciája és a felsőház között megindult s azután váratlanul és általam nem ismert okokból megszakadt tárgyalásoknak a megszakítása; ez volt az, amit én kifogásoltam. Mi csak a szegedi programmb eszedből tudtuk meg, hogy a tárgyalás megszakadt, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: A választások miatt!) bár tulajdonképpen talán velünk is közölhette volna ő excellenciája, hogy mi vezette ebben, miért nem akarja a tárgyalásokat folytatni vagy mikor akarja folytatni a tárgyalásokat. Ez volt az egyik. A másik volt a miniszterelnök úr ő excellenciájának a választójog kérdésében az ő újabb megbízatása óta tanúsított magatartása. Hivatkoztam arra, hogy Széchenyi Aladár gróf napirend előtti felszólalásában azt mondta, hogy a titkos választójog programmját esetleg a legnagyobb flegmával utasítja el magától és megmondottam, hogy szerintem egy parlamentáris miniszterelnök ezt nem teheti meg, mert egy miniszterelnök, aki bizonyos plattform alapján jött, egy programmpont alapján, ezt az elvi álláspontját a konzekvenciák levonása nélkül el nem hagyhatja. Ez volt a beszéd lényege, úgyhogy a miniszterelnök úr ő excellenciája nem hibáztathat abban, hogy az ő lemondása és újra megbízatása kapcsán támadt helyzetet hibáztattam és kritizáltam, akkor tulajdonképpen csekély a különbség álláspontunk között. Ezt kívántam csak a magam igazolására felhozni. Elnök: Szólásra következik Rótt Nándor megyés püspök úr ő nagyméltósága. FELSŐHÁZI NAPLÓ I. hS5. évi június hó 21-én, pénteken. 123 Rótt Nándor: Nagyméltóságú Elnök úr! Mélyen t. Felsőház! Fontos és a katolikus egyházat érintő kérdésbén akarok lehetőleg röviden felszólalni. Az 1869. évig a budapesti tudományegyetem mindig saját alapjainak jövedelméből tartotta fenn magát. (Halljuk! Halljuk!) Azonban 1870-ben mind az egyetemi intézetek nagymérvű gyarapodása, mind pedig a hallgatók számának hirtelen felszökkenése miatt ez a saját jövedelem elégtelen volt, s akkor az 1870-iki költségvetési törvényben a kormány állandó jellegű, de kifejezetten segélynek nevezett támogatást ígért az egyetemnek. Ezzel a segéllyel egyúttal az 1870-ik évi költségvetésébe beolvasztotta az egyetem költségvetését is. Ezt észrevette a nagyméltóságú püspöki kar és azóta hat évtizeden át évről-évre a költségvetési vita alkalmával a püspöki karnak egy-egy tagja mindig felszólalt és tiltakozott az ellen, mintha ennek a segélynek^ megadása egyúttal a budapesti Pázmány Péter Egyetemnek államosítását jelentette volna. A folyó évben, az egyetemnek 300 éves jubileumi esztendejében nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy az egyetem jogi helyzetére újból rámutassak. Könnyű a helyzetem először is azért, mert mint a kultuszminiszter úr ő nagyméltóságától tegnap személyesen hallottam — s ezt magából a költségvetési nyomtatványból nem lehetett kivenni — ez a kérdés el van döntve, mert a mostani költségvetési törvényben a kultuszminiszter úr az egyetem saját alapjainak jövedelmét már nem kombinálta bele az állami költségvetésbe, hanem azt onnan kivette. Tette pedig ezt a nemrégiben, 1934. december 15-én a hágai nemzetközi bíróságon hozott ítélet alapján, amely a csehszlovák államot kötelezte arra, hogy az egyetem alapjait hiánytalanul, teljes egészében köteles visszaadni újra az egyetemnek. Ez volt a hágai nemzetközi bíróság ítélete s ez az ítélet egy nagyon fontos elven alapul, amelyet ugyancsak a hágai bíróság mondott ki. Kimondotta, hogy a budapesti magyar tudományegyetem önálló jogalany, önálló birtokalany. (Az elnöki széket báró Radvánszky Albert foglalja el.) Azt, hogy ez önálló birtokalany és önálló jogalany, kétségtelenül bebizonyított ténynek vette, mert kimondotta, hogy Pázmány Péter már 1634-ben, amikor az egyetem megalapításának gondolatával foglalkozott, ez tulajdonképpen mint önálló jogalanyt alapította. Mivel az akkori középkori jog szerint az egyetemnek persona juridica jellegét, vagyis saját birtokalany jellegét csak a pápa adhatta, ha egyetemről volt szó, vagy ha ez nem adta meg, akkor a német római birodalom császára, — ez meg is történt, mert Pázmány Péternek II. Ferdinánd kiadta az egyetem alapítása alkalmával 1635ben az ő híres aranybulláját, amellyel ezt az egyetemet persona juridica jellegével ruházta fel. A budapesti, Pázmány Péterről elnevezett tudományegyetem tehát persona juridica, önálló jogalany, önálló birtokalany. Kétségtelen az is, hogy birtokai mind katolikus eredetűek és katolikus hagyományúak voltak. {Ügy van! balfelöl.) Következőleg tehát az egyetem összes alapjai katolikus eredetűek és egyúttal évszázadokon át katolikus hagyományúak is. Ez az önálló birtokalany fájt a 70-es években éppen az akkori liberális korszaknak, mert akkor do20
