Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-9

124 Az országgyűlés felsőházának 9. ülése minált legjobban az államosítás gondolata. Szerették volna vagy államosítva látni, vagy legalábbis azt szerették volna, hogy a budapesti tudományegyetem legyen állami jellegű alapítvány, az állam tulajdonát képező alapítvány. Ezzel szemben azonban a hágai nemzetközi bíróság megvédte a helyes jogot és mesteri módon utasította vissza a bíróság a csehszlovák kifogásokat, mert hiszen a csehszlovák kormány megbízottja a tárgyalások folyamán mindig hivatkozott az akkori, az 1870-es és későbbi éveknek a főrendiházban és a képviselőházban felszólalt szónokainak hosszú sorozatára, akik azt mondották, hogy ez vagy az állam tuladona, egy állami alapítvány, vagy pedig egyúttal tagadták, hogy az egyetem valaha más, mint állami jellegű lett volna. Ezzel szemben a bíróság kimondotta: nem tartja szükségesnek, hogy a csehszlovák kormánymegbízott által a tárgyalás folyamán felhozott és többé, vagy kevésbbé autorizált szerzők, vagy magyar politikusok egyéni véleményéből merített érvekkel bővebben foglalkozzék. A bíróság előtt tehát a magyar politikusok egyéni véleményei nem számítottak. A legtöbb esetben az egyetem javainak létező helyzetét megváltoztatni kívánó véleményekről, vagyis politikai megnyilatkozásokról volt szó, amelyeknek a bíróság által eldöntendő jogi kérdéshez semmi közük nincs. De ha valóban volna közöttük olyan magán-, félhivatalos-, vagy akár hivatalos vélemény, amely a csehszlovák állam által elfoglalt álláspontnak valóban kedvezne, ilyen vélemény nem bírhatna nagyobb tekintéllyel, mint az egyetem önálló jogi személyiségét igazoló világos, határozott és egybehangzó okmányok tömege. Az sem változtatna azon a tényen, 'hogy a csehszlovák kormányképviselő olyan törvényt, vagy közigazgatási rendelkezést, vagy jogszabályt felhívna, amely ezzel a jogi személyiséggel valóban összeférhetetlen volna. T. Felsőház! Nagy tisztelettel és hálás köszönettel kell megemlékeznünk nekünk, az utókornak, a nagyméltóságú püspöki kar állandó erős ellenzéki nyilatkozatairól, mert az okmányok azon tömege között, amelyet emleget, éppen a hágai bíróság ítélete, valószínűleg a legelső helyet foglalta el az a dossier, amely 60 esztendőn keresztül a nagyméltóságú püspöki karnak itt a főrendiházban tett, mindig állandóan határozott, világos és egybehangzó tiltakozását fejezte ki azzal a felfogással szemben, mintha az egyetemnek az akkori időben bizonyára hatalmas nagy alapjai az állam tulajdonát képezték volna s ezért került volna bele az állami budgetbe. De nagy tisztelettel és hálás köszönettel emlékezem meg a kultuszminiszter urak hosszú soráról is, akik bármilyen pártálláshoz tartoztak, ebben a kérdésben mindig egybehangzó véleményt foglalfak el s az államosító törekvésekkel szemben a különböző szónokoknak adott válaszaikban állandóan, mindig ugyanazt az álláspontot foglalták el, mint a hágai törvényszék ítélete és állandóan hangoztatták, hogy ezek nem állami eredetű, hanem tisztán egyházi eredetű alapítványok. A kultuszminiszter urak mindig hangoztatták és állandóan védelmezték, hogy ezek az alapítványok a királyok bőkezűségéből kerültek az egyetem birtokába, részben Pázmány Péter, részben és leginkább Mária Terézia királynő bőkezűségéből és hogy ezek az alapítványok akkor, amikor az egyetem kezébe kerültek, nem szekulalizáltattak, hanem csak konvertáltattak. Mária 1935. évi június hó 21-én, pénteken. Terézia határozottan hivatkozik az 1548. évi XII. t. c-re, amely megmondja, hogy ezeket az elhagyott egyházi birtokokat konvertálja, hogy jó emberek, jó és tudós férfiak nevelődjenek. Nagyon fontos, hogy ezt a felfogást ismerje a t. Felsőház. Van nekünk egy most is még hatalmas katolikus vallásalapunk, van egy hatalmas katolikus. tanulmányi alapunk. Mind egyházi birtokokból keletkezett, de senki st*m mondja rólunk és róluk, hogy ezek szekularizáció útján jutottak a vallásalap «^agy tudomány alap kezébe és hatáskörébe, hanem mindenki azt a jogi felfogást vallja, hogy ezek konvertáltattak, tehát az egyetemnek ezek aa alapjai tulajdonképpen konvertált katolikus eredetű és katolikus hagyományú birtokokból keletkeztek. Ebből legyen szabad egy-két következtetést levonnom. Az első az, hogy mintán ezek a vagyonságok tisztán katolikus eredetűek, tisztán katolikus hagyományok és konverzió útján jutottak az egyetem birtokába, ebből az következik, hogyha az egyetem önálló birtokalany, mint ahogy az és ezeket mint katolikus hagyományú konvertált birtokokat bírja, ha egyszer a budapesti tudományegyetem megszűnnék lenni az, ami, vagyis, ha az állam a budapesti egyetemet úgy akarná átformálni, mint ahogy a pécsi, szegedi és debreceni egyetemeket alkotta, akkor a budapesti eyyeíemnek ezek az alapjai újra visszaszállnának a katolikus egyházra, újra a katolikus egyház rendelkeznék velük. Jóllenet nem reméljük, hogy ez az eset be fog következni, mégis már most a jövőre való hatállyal, ezennel bejelentem, hogy a katolikus egyház jogigényét ezen katolikus származású konvertált vagyonságokra fenntartja, és miután a konverzió célja megszűnt, megszűnik az is, hogy azok annak a jogalanynak konvertált alapjai maradjanak. De van egy másik fontos következtetés is, amelyet ebből le kell vonnom, még pedig az, hogy Pázmány Péter az ő egyetemét határozottan katolikusnak alapította, Mária Terézia az ő gazdag fejedelmi adományaival határozottan katolikus irányban fejlesztette. Ez az egyetem határozott törvény által nem államosíttatott és â nemzetközi hágai bíróság ítélete éppen azon a fontos jogelven sarkallik, amelyet így fejez ki (olvassa): »Mindazok az államkormányzati ténykedések, amelyek az egyetemi önkormányzat eszméjét sérteni látszottak, az egyetemnek, mint önálló jogi személyiséggel bíró alapítványnak a jellegét nem szüntették meg«, — ezt mondja a törvényszék — »mert ez csakis egy kifejezetten ilyen tartalmú törvényhozási intézkedéssel lett volna megvalósítható.« Ezt tehát semmiféle törvény nem írja elő. Én ebből azt a következtetést > vonom le, hogy az egyetemnek, mint önálló jogalanynak fokozottan kell ezen katolikus jellegét is, ezt a katolikus irányú autonómiát, lehetőleg az egyetem szervezetében és minden irányban kifejleszteni. Ezzel nem mondom azt, hogy ez ä mi egyetemünk, a budapesti egyetem, talán olyan katolikus legyen, mint az újabb alapítású mostani katolikus egyetemek, katolikus tanulókkal, hallgatókkal, katolikus tanárokkal, mert hiszen teljesen és készségesen elismerem azt, hogy az 1777. évi Batio Studiorum értelmében minden vallású hallgatónak joga van az egyetemet látogatni. Ez nagyon természetes. Ez különben is sohasem volt az egyháznál vitás, mert az egyház mindig vallotta azt a bölcseség könyvében régen kimondott isteni elvet, hogy: quod sine fictione didici, sine invidia communico, vagyis amit csalfaság, csa-