Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-9
Az országgyűlés felsőházának 9. Mese 1935. évi június hó 21-én, pénteken. 117 chenyi Aladár: Van! Van! — Derültség.) örül 0 ?',,??^ véletlenül egyetértünk a mélyen t. ielsohazi tag úrral. (Élénk derültség.) Kétségtelenül van valami igazság benne. Annyiban van benne igazság, mert a reform szó utolsó kicsengése a földreform idejéből való. Én akkor hangoztattam, a képviselőházban — méltóztassanak utánanézni beszédeimnek, és nemcsak azokat a részeket méltóztassanak megnézni, amelyek rosszak, hanem azokat is, amelyek jók, (Derültség.) — mondom, akkor azt mondottam, hogy a földreform azért rossz, mert a demagógiának és a jószándéknak torzszülöttje. Én nem láttam ezt akkor előkészítve. Ezt a nemzetgyűlés naplóiban meg méltóztatnak találni. Akkor természetesen nem nagy tetszéssel találkoztam. A gondolat maga helyes volt, de nem volt elő készítve és nem volt — mondjuk — gazdasági kihatásaiban megalapozva, úgy, hogy most úgyszólván arról a reformról kell gondolkozni, amely ezt a földbirtokreformot helyes irányba tereli. De a gondolat maga benne élt akkor a nemzetben és meg kellett oldani a kérdést. Ez a sorsa minden nem őszinte javaslatnak. Ki akarom jelenteni, hogy a kormány összes reformjavaslatai őszinték lesznek, utó- és mellékgondolat nélkül, alapos megfontolás tárgyát fogják képezni és úgy jövünk ide a t. felsőházhoz is, mint akik tanácskozásra szólítjuk a nemzetet egy nagy kérdés felett. A reform szó helyes fogalmat takar. Ha végighallgatom a felsőház vitáját, akkor nem hallok felszólalót, aki valamit ne bírálna és nem fordul elő, hogy ne hallanám azt, hogy ezt a bírálatot úgyszólván az; egész felsőház mindig tapssal fogadja. Mert valóban úgy van a helyzet, hogy ha a magyar életnek bármelyik terrénumára méltóztatik lépni, mindig találhatunk jogosan kifogásolni valót, vagy azért, mert már 1850 óta nem csináltunk semmit valamely téren, vagy azért, mert 1910-ben rosszul csináltunk valamit valamely ügyben. Nincs tehát a közigazgatásnak sem gazdasági, sem kulturális, sem szociális, vagy bármilyen más ágazatában olyan terrénum, ahol ne lehetne bírálatot, még pedig jogos bírálatot mondani. Elvégre háború után vagyunk, forradalmi és ellenforradalmi korszak után, megcsonkított nemzetnek vagyunk az állampolgárai, nagy vágyaink vannak és természetes, hogy egy nemzet, amely ezer év óta megvédte a maga pozícióját itt a Kárpátok medencéjében, továbbra is olyan pozícióra akar szert tenni, amelyet történeti elhivatottsága neki szánt. Amikor tehát én kritikákat hallok, azzal az objektív bírálattal, ellenbírálattai fogadom azokat, hogy a bírálatnak igaza van, mert az illető terrénumon is kellene még valamit tenni. Ha tehát valaki, akiben bizonyos tettrevágyódás is van, — beismerem, én is ilyen vagyok, kötelességem is talán — a kérdéseket kezdi boncolgatni, minden vonatkozásban valami tennivalóra fog találni. A lényeg az, hogy ha ezt megállapítottam, ne gondoljam, hogy már hol : napután meg fogom valósíthatni mindazt, ami a megállapítás nyomán bennem, mint gondolat keletkezett. Fontos egy sorrend létesítése, amelyet a magam szempontjából jónak, helyesnek és időszerűnek tartok. Ha csak az érdekképviseleti kérdést nézzük, mely annyi vita tárgyát manapság képezi, — bár igaz, hogy sokan nem is ismerik az elgondolásokat, de a magyaroknak tulajdonságuk, hogy előre megvitatnak mindent, még nem szóltun*, de már megvan a kritika — mondom, ha ezt a kérdést nézzük, azt látjuk, hogy ha egy szónok a képviselőházban, vagy a felsőháziban azt mondja, hogy káosz van az érdekképviseletek korul, mindenki helyesel. De amikor arról van szo, hogy most renováljuk, revízió alá vesszük az érdekképviseleteket, azt kérdik: vájjon az en érdekképviseletem is revízió alá esik-e, vagv sem? A kisipar állandóan panaszkodik arról, hogy nem hallgatjuk meg és sokszor nem egészen helyes — mondjuk — gazdaságpolitikai perspektívájából látja az eseményeket. Én tehdt azt mondom: rendben van, méltóztassanak tárgyalni. Ha azután a kereskedelemügyi és iparügyi minisztériumot felhívom, hogy tárgyaljon, nem tudja, hogy kivel tegye azt, mert a kisiparnak — összeszámoltuk — 28 érdekképviselete van és mindenki azzal kezdi, hogy az, aki tegnap volt Önnél, nem mértékadó. így nem lehet tiszta helyzetet teremteni. Szükséges, hogy az érdekképviseletek ügyében elvi döntés történjék, törvényes úton, nem rendeletileg, — ezt hangoztatom. Itt is azt mondom, ihogy világos határöveket, illetőleg határokat kell szabni az egyes érdekképviseletek között.^ Az egyik érdekképviseletet például a termelés és a termelés harmóniájának érdekéhen ki kell építeni. A másik érdekképviseletnek viszont nemcsak az érdekek képviselete szempontjából kell reformálódnia, hanem annak egész anyagi élete, jóléti, szociális élete szempontjából is a reformoknak kell magát alávetnie. Mi valamennyien beszélünk szociálpolitikáról. Mi nem kedveljük a szociáldemokráciát, mint politikai pártot, mi nem akarjuk megtűrni az országban ezt az idegen világszemléletet, de ha hozzá akarunk nyúlni, akkor egyes érdekképviseletek, amelyeknek érdekében nyúlunk; hozzá, tiltakoznak ez ellen- En a képviselőházban nyíltan megmondottam, hogy likvidálni kell a szakszervezeteket politikai szempontból. (Általános helyeslés és taps.) A szakszervezetek politikai szempontból való likvidálását én feladatúimnak tekintem. Mert lehetetlen, hogy a munkaadás és munkakeresés tekintetében, illetőleg akciójában politikum rejtőzzék, amely nota 'bene nemzetközi alapon áll. (Ügy van! Ügy van!) Hogy ez így van, azt mindannyian láttuk 1918-tól kezdődőleg. Nekem tehát kötelességem ezt a kérdést éppen ma megfognom. Meg is mondom az okát, hogy miért, amint nyíltan megmondottam a képviselőházban is. Azért, mert nyugat felé német szociáldemokrácia nincsen, osztrák szociáldemokrácia nincsen, olasz szociáldemokrácia nincsen, a gyökerek el vannak vágva, tehát ez az a pillanat, amikor ezt a kérdést abban a szellemben kell megoldani, (Általános élénk helyeslés "és taps.) ihogy a munkás, akit magyar testvérnek tekintünk, csatlakozzék az egyetemes magyar polgári társadalom életéhez (Általános helyeslés.) és legyen a magyar társadalom kiegészítő részévé és nem kivetett része. Ami egyszersmind azt jelenti«, hogy mi nem azért kívánjuk, hogy a munkásság ami táborunkhoz csatlakozzék, hogy kizsákmányoljuk, hanem azért, hogy mint testvért kezeljük, a tőke és a munka közötti teljes harmóniát biztosítva. (Általános helyeslés és taps.) Azzal, hogy mi karitatív szociálpolitikát csináljunk, nem elégszem meg. Ezt a kérdést organikusan kell megoldani. (Ügy van! Ügy van!) Azt, hogy a munkásság sztrájkokkal akarjon állandóan a maga helyzetén segíteni, perhorreszkálom, (Helyeslés.) mert a nemzeti munka ellen vét az, aki sztrájkol és a termelő 19*
