Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-9

Az országgyűlés felsőházának 9, ülése 1 nek kép viselésénél rendelkezik, mert meg va- , gyünk győződve arról, hogy az összes államok között velünk bántak el a legigazságtalanabbul a békeszerződések megkötésénél. (Ügy van! Ügy van!) Meg vagyunk győződve arról, hogy a világ ma már elismeri azt, hogy Magyarországnak elhivatottsága van itt a Kárpátok medencéjében és Kelet-Európában (Ügy van! Ügj van!) és elismeri azt is, hogy a Dunamedencében Magyarország nélkül politikát csinálni, vagy nemzetközi megoldást keresni nem lehet

% Nekünk ennek következtében arra az elvi álláspontra kell helyezkednünk, hogy bízunk abban, hogy ez a belátás gyakorlatilag is érvényesülni fog, ha komolyan keresik a békés kibontakozást. A másik kérdéskomplexum az a belpolitikai helyzet,, amely a választások után előállott. Nagyon hálás vagyok Károlyi Gyula igen t. barátomnak, amiért objektíve megállapította, hogy az az eljárás, ahogyan a magam számára felhatalmazást kerestem új országgyűlés összehívására teljesen alkotmányos volt, Es itt•megint válaszolok Sdmontsits ő excellenciájának, aki kifogásolta .a rendszert és a módot és bizonyos kötelezettségeket emlegetett;, azt állítván, hogy nem tudtam programmomat végrehajtani. A programm végrehajtásának mikéntjét elsősorban magamnak kell megítélnem., En, mikor látnom kellett,, hogy programmomat megvalósítani nem tudom, beadtam lemondásomat és ezáltal módot nyújtottam a döntésre a legilletékesebb tényezőknek. Miután megint rám esett a választás, jogom volt olyan programm alapján elindulni, amelyet én a magam és az ország szempontjából helyesnek tartottam. (Ügy van! Ügy van!) Ez tehát részemre elintézett ügy és én — ezt őszintén megmondom — csak a sok aggályoskodást csodálom azzal a korrekt eljárással és azzal a többséggel szemben, amely ma az^ országgyűlésen keresztül iaz ország ügyeit irányítja. Többségre kellett törekednem,, mert a koalíciós kormányzástól tartottam. Nem olyan korban élünk, amikor alkudozásokon és pártviszályokon keresztül lehet érvényesíteni a nemzeti akaratot. En éppen az alkotmányosság szempontjából és annak az alkotmányos szellemnek megmentése érdekében, amelyet az urak tőlem követelnek, tartottam szükségesnek és fontosnak, hogy minden körülmények között olyan többségre törekedjem,, amely egymaga is vezetni tudja az ország ügyeit. Arról van csak szó, hogy ez a többség alkotmányos úton, igazságos és korrekt eszközökkel jött-e létre, vagy nem? Az ellenzék egyik szónoka is elismerte minap, hogy ő csak 10%-ot kifogásol ebből a szempontból. Ha tehát én a 170 képviselőből 17-et levonok, még mindig bőven abszolút többségem van. Ennek következtében ezt a kérdést matematice is elintézettnek ismerem el, nem is szólva arról, hogy ezt közjogilag és politikailag már rég elintézettnek tekintem. Nem szeretek ezekről a kérdésekről beszélni, de meg kell állapítanom, hogy nemcsak a nemzetnek a kormány iránt, hanem a kormánynak is megvolt a bizalma az országgal szemben, mert az ország várja, hogy mindazokat a kérdéseket, amelyek a mai magyar élet napirendjén vannak, az ország egyetemes érdekében mielőbb intézze el. Természetes, hogy mindenki, akinek más volt a számítása, kifogasolja a választásokat, A felsőház ebben a választásban közvetlenül nem volt érdekelve. Ezért mondotFELSŐHAZI NAPLÓ I. *35. évi június hó 21-én, pénteken. 115 tam, hogy abban a pillanatban, amikor itt választási röpcédulákat, mint a választások korrektsége ellen szóló argumentumot méltóztatik felhozni, a felsőház nívóját látom veszélyeztetve. E nívót megvédeni nem az én dolgom elsősorban, hanem a felsőház belső ügye. Az, hogy a, felsőházban van mégis bizonyos rezonanciája a választásoknak és egyáltalán a belpolitikai, mondjuk inkább pártpolitikai kérdéseknek, azt hiszem, nem járok helytelen úton, ha azt állítom, ennek oka az, hogy a felsőház egyes tagjainak is vannak bizonyos nexusai a pártpolitika irányában. Itt van e tekintetben mindjárt a liberalizmus kérdése, amellyel kapcsolatban tegnap itt megjósolták, hogy a jövő regenerálni fogja ezt a gondolatot. Nekem természetesen más nézetem van: örökre levitézlett gondolatnak tartom a liberalizmust. (Ügy van! (Ügy van!) Visszatérve a felsőház és az időszerű pártpolitikai kérdések összekapcsolásának taglalására, ismételneim kell, hogy én a felsőház szerepét nem abban látom, hogy pártpolitikai dolgokkal foglalkozzék. En a felsőházat pártpolitikán felülálló alkotmányos intézinény

: nek tekintem, ahol mindent magasabb nemzeti szempontból kell bírálni és ezért is nincsenek pártok a felsőháziban, hanem minden egyes kérdésben kialakul egy ad hoc közvélemény pro vagy kontra. Én ezt tartom helyesnek, mert így konzerválódik a felsőháznak az a hallatlan tekintélye, amely e pártonkívüliségből automatikusan következik. (Ügy van! Ügy van!) Azt hiszem, az országnak nagy érdeke fűződött ahhoz, hogy a tavasszal megindult politikai bizonytalansági krízisen átessünk, mert hiszen nem »A«-ról, vagy »B«-ről, erről vagy arról a miniszterelnökről van szó, hanem arról, hogy a nemzetnek ebben a nehéz európai helyzetben milyen a belpolitikai stabilitása. Legutóbb is egy külföldi lap állapította meg a genfi gazdasági tárgyalások nyomán Magyarország valőrjét gazdasági vonatkozásban is és így számomra megnyugvás, hogy nem nekem kell válaszolnom azoknak az uraknak, akik az anyagi és pénzügyi gesztió tekintetében kifogást emelnek a magyar királyi kormánnyal szemben. Azt a reális politikát, amelyet gróf Károlyi Gyula kezdett, azt a takarékossági politikát, amelyet ő inaugurált, — utóvégre én is tagja voltam az ő kabinetjének — a magam részéről elvileg helyeslem. Ha nüanszbeli differenciák vannak közöttünk, ez inkább a természetünkből következik: ő excellenciája nem szereti a jelszavakat, én pedig, mint pártpolitikus és pártvezér, természetszerűleg kénytelen vagyok jelszavakkal is dolgozni és ezekkel addig dolgozom, amíg meg nem értik ezeket a jelszavakat és az azok által jelzett komoly, politikai törekvéseket. ; ; ."• '__, En tehát más természetű vagyok, mint Karolyi Gyula ő excellenciája, mert én a tömegek pszichológiai helyzetével állandóan számoló politikus vagyok, hiszen tömegek nélkül végeredményben nincs választási siker, ennek következtében tehát bizonyos irányelveket állandóan hangoztatnom kell. Ezeket az irányelveket olyan értelemben kifogásolták, hogy túlsokszor mondom ugyanazt. Szerintem ez szükséges, hogy a közvélemény megértse a vezető politikusokat, annak a technikája az, hogy sokszor ismételni és hangsúlyozni kell ugyanazokat a gondolatokat, amíg meg nem értik es el nem fogadják azokat. A takarékossági elv, amelyet a.pénzügyminiszter úr ő excellenciája expozéjából kell 19