Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-9

114 Az országgyűlés felsőházának 9, ülése lasztó jogot megszavazza, akkor ne másnap kelljen választani, (Ügy van! a. középen.) mert annak következtében olyan nyugtalan politikai atmoszféra keletkezik, amelynek ellentallni nem lehet. (Úgy van! Ügy van!) Én addig, amíg nem teljesítettem Ígéreteimet szociális és gazdasági vonatkozásban, nem akarok a titkos választás eszközéhez folyamodni, mert azt fogja mondani a közvélemény, hogy sem a törvényhozás, sem pedig a kormány nem teljesítette Ígéreteit és elsepri ezt az egész Házat a maga konzervatív világszemléletével együtt. Én ellenben a konzervatív világszemlélet számára és a nemzet megmaradásának érdekében akarom megalkotni az alkotmányjogi javaslatokat, nem pedig azért, mert egyes uraknak tetszik ma tőlem követelni a titkos választójogot. (Helyeslés.) Igen t. Ház! A miniszterelnöknek nagyon nehéz a helyzete, mert 'bizottságokban, a képviselőházban, a felsőházi bizottságban és a felsőházban kell felszólalnia és könnyen abba a hibába esik, hogy ismétlésekbe bocsátkozik, unalomig ugyanazt mondja. En a képviselőházban a magyar külpolitikáról hosszabb beszédet tartottam a külügyminiszter úr távollétében, amely a sajtóban is megjelent. Itt e tárgykörről újat nem mondhatok, csak annyit, hogy a mai világpolitikai konstelláció olyan, hogy az a politika, amelyet elődeim is folytattak, és amely egy bizonyos rezerváltsággal intézte Magyarország külpolitikáját, ma is helyes. Érdekes és új t

ebben a politikában az, hogy míg tavaly és a koratavasszal a franciaolasz vonal látszott döntőnek és irányadónak az európai politika számára, azóta új vonalak keletkeztek az európai politika színterén. Többek közt meg kell állapítanom, hogy Franciaország Oroszországgal, Oroszország Csehszlovákiával létesít különféle megegyezéseket, az abesszíniai és az osztrák kérdés, állandóan napirenden van, amely bennünket a legközelebbről érdekel, úgyhogy azt kell mondanom, hogy minden héten más és más helyzettel kell számolnia, annak, aki az ország politikáját irányítja. (Igaz! Ügy van!) Ezért a kormánynak az az elhatározása, és elsősorban az én elhatározásom az, hogy a legnagyobb rezerváltsággal nézzük továbbra is az eseményeket. A politikai levelibéka szerepére nem vágyakozunk; jóslatokba bocsátkozni rendkívül veszedelmes, mert félő, hogy nevetségbe fullad a jósolgatás; annál is inkább, mert nem mi vagyunk azok az erőtényezők, amelyeknek behatása dönti el a kérdéseket a mai európai színpadon. A helyzet az, hegy a dunai konferencia, amelytől oly sokat vártak bizonyos tényezők, elhalasztódott. A dunai konferenciaügye ebben a pillanatban háttérben van, valószínűleg azért is, mert azok az államok, amelyeknek a dunai konferencián véglegesen állást kellene foglalniuk, az egyenjogúság kérdésében, ez egyenjogúság akceptálásától bizonyos fokig tartózkodnak, mert — mint azt többször kifejtettem és a felsőház is helyeselte — a jelenlegi egyoldalú európai erőállapot, ez az egyoldalú súlypontképzés az európai politika terén bizonyos államoknak rendkívül kedvez, és éppen ezért ezt a helyzetet megváltoztatni nem kívánják. Mi pedig megmondottuk, hogy most már világosan a jog alapján, az igazság alapján és ragaszkodva a Népszövetség szelleméhez és intézményéhez, követeljük azt ecz egyenjogúságot, amelyet nem- > csak az igazság és a jog elve alapján kell megkapnunk, hanem, amelyet meg is érdemelünk, mert minden tekintetben korrektül viselkedtünk 1935. évi június hó 21-én, pénteken. ezzel az intézménnyel szemben. (Éljenzés és taps. — Gróf Széchenyi Aladár: Követeljük a fegyverkezési egyenjogúságot!) Szavakon nem múlik, mert a »követelem«, vagy a »kérem«, majdnem ugyanazt jelenti a nemzetközi életben, sőt a »kérem« sokszor súlyosabb és célravezetőbb. A helyzet a következő. Es itt megismételem a felsőház előtt is azokat a követelményeket, amelyeket mi megfogalmaztunk az egyenjogúság érdekében. Mi kérjük az általános védkötelezettséget, (Helyeslés.) maximálisan a kétéves szolgálati időt, ugyanazokat a' fegyvereket, mint a kisantant — a légifegyvereket is ideértem — és ha ezt mind megkapjuk, — hangsúlyozom — akkor még mindig kisebb lesz Magyarország békebeli hadereje, mdnt amilyen a legkisebb katonai erővel rendelkez(ő

, (kisantant államé, úgyhogy semmiféle veszélyeztetési momentum nincs Magyarország részéről még akkor sem, ha száz százalékig megkapja egyenjogúságát, így, tehát, olyan enős argumentumokkal léphetünk fel, amelyet negligálni nem lehet, és amely erős argumentumokat méltósággal és önérzettel képviseljük, ahogyan azt Simontsits ő excellenciája tőlem a tegnapi napon követelte. (Simontsits Elemér: Nem ebben a vonatkozásban!) Más vonatkozásban is mi mindig méltósággal és önérzettel lépünk fel, természetesen a megfelelő határok között. (Helyeslés.) Ez az, ami bennünket érdekel. Erdekei azonban az is, hogy mi lesz a területi revízióval elvi szempontból és mi lesz a kisebbségek kérdésével. (Ügy van! Ügy van!) Mert nekünk, Csonka-Magyarországnak elsősorban kötelességünk 'állandóan felhívni a világ figyelmét azokra a sérelmekre, (Ügy van! Ügy van!) amelyek a magyar kisebbségeket sújtják. (Ügy van! Ügy van!) Harmadsorban felvetjük azt a kérdést is, hogy nem irreleváns a nemzetközi gazdasági és pénzügyi helyzet alakulására nézve a magyar gazdasági és pénzügyi helyzet alakulása. Meggyőződésünk ugyanis az, hogy ezt a mai gazdasági helyzetet csak úgy tudjuk okosan és célirányosan áthidalni, ha a gazdasági kérdések tekintetében és elsősorban a pénzügyi segítség tekintetében a nemzetközi fórumokkal tárgyaljuk le a speciális magyar kívánságokat. Ez pedig hozzátartozik ahhoz a kérdéskomplexumhoz, amely kérdéskomplexummal a nagy nemzetközi nyilvánosság elé akarunk lépni. Azok az események, amelyek napjainkban a világot uralják, ismeretesek igen t. felsőházi tag urak előtt. Németország, mint egy ^hatalmas ország, mint 70 millió lelket számláló ország, amelynek speciális földrajzi fekvése is predomináló szerepet ibiztosít számára, más utakon igyekezett a maga igazságát érvényesíteni. Már abban a pillanatban, amikor alnémetek önmaguk deklarálták az egyenjogúságukat és az általános védkötelezettségre tértek "át, azt az álláspontot képviseltem, hogy^ Magyarország ezen az úton nem követheti Németországot. Mi u. i. arra az álláspontra helyezkedünk, hogy vannak a békeszerződésben lerögzített jogaink és ezeket, valamint a kötelességeket is nemcsak mi tartozunk respektálni, hanem elsősorban azok, akik a békét diktálták. Mi a magunk igazát ezen a jogi alapon és annak az erkölcsi fölénynek a tudatában követeljük, amellyel Magyarország a maga igényei-