Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-9

Az országgyűlés felsőházának 9, Ülése utak voltak. Hogyan lesz akkor, ha a jövőben traktorok és autók kerülnek ezekre .az utakra. Nem akarok tovább foglalkozni a lovassággal, mert esetleg hosszúra nyúlna a beszédem és nem akarok sokáig beszélni. (Halljuk! Halljuk!) A lovasságot azonban azzal is nyomják, hogy a lovasságnál sokkal rosszabb az előléptetés, mint a gyalogságnál. (Ügy van! a baloldalon.) Mi értelme van ennek, amikor a lovasságnak éppen úgy kell kiképezve lennie, mint a gyalogságnak — különösen a háborús tapasztalatok után — és azonkívül lovagolnia is kell, tehát sokkal több dolga van a tisztnek, mint a gyalogságnál — és mégis rosszabb az előléptetése. A fiatalság már nagyon panaszkodik is amiatt, hogy nem tud előrejutni. Nemcsak azok, akik a csapatnál szolgálnak, hanem azok is, akik a vezérkarhoz mennek, a hadiiskolába mennek, rosszabbul járnak, ha a lovasságnál szolgálnak. Nagyon kérem a miniszter urat arra is, hogy vigyázzon arra, hogy ne rontsa a tekintélyt holmi intézkedésekkel. Mert hogyan gondolkozzanak a tisztek arról a magasrangú katonáról, aki becsületesen kiszolgálta az ő sok évét és elmegy egy szemlére, ott pedig a szemlén, egy nyílt táviratot adnak át neki, hogy ne tessék tovább szemlélni, tessék hazajönni, mert penzióba ment. Sok ilyen hasonló eset fordul elő, ami talán unalmas volna mind előhozni; de ez is elég arra, hogy dokumentáljam, hogyan bánnak a lovassági tisztekkel. Hogy a gyalogságnál hogyan van, azt nem tudom, de a gyalogságtól is hallottam már panaszokat, minthogy azonban én nem voltam a gyalogságnál, ezekkel nem is foglalkozom. A költségvetést illetőleg én is azt mondom: szükség van a költségvetésre, szükség van arra, hogy a költségvetés meg legyen szavazva. Nagyon szívesen meg is szavaznám, ha tudnám, hogy minden pénz odamegy, ahol szükség van rá. Látom azonban azt, hogy nagyon bőven táplálnak olyan helyeket és támogatnak olyan intézményeket, amelyek nem érdemesek a támogatásra, ahcl viszont szükség volna pénzre, ahol az ország érdeke azt követelné, hogy az állam oda adja a pénzt, ott nincsen. Vegyük csak azt, hogy mi megy el követválasztásokra, mennyi megy egyéni célokra, mindenféle élharcosok fizetésére! Itt van azután az, hogy a képviselőházban most egy távozó elnöknek nyugdíjat állapítottak meg. Az illető nagyon derék ember, ha gazdag állam lennénk, nem is irigyelném tőle, hogy megkapta azt a nagy penziót, amelyet neki megszavaztak, de ezt az én nézetem szerint csak azért csinálták, hogy majd mások is, akik utána következnek, kapjanak ilyen penziót. (Mozgás.) Mi katonák nyugodtan vagyunk, pedig bizony nagyon sok tábornok van, aki nagyon nehéz körülmények között, csaknem éhezve éj és nyugodtan megvan, amikor viszont másfelé az állam hajigálja a pénzt. Itt van pl. a minisztériumok sek autója. A régi időben úgy tudom, talán a miniszterelnöknek, a belügyminiszternek és a Corpscommandansnak volt kocsija, fogata, a többi miniszter szépen sétált, gyalog mentek, vagy pedig a maguk kocsiján. Elismerem a pénzügyminiszter úr jeles tulajdonságait. En ugyan nem tudom megítélni, hogy ő milyen miniszter, mert nem értek hozzá, de hallomásból tudom, hogy kiváló ember, aki jól tölti be 'helyét. (Ügy van! a baloldalon.) Csak arra kérem, hogy sem parancsnak, sem pedig kérésnek ne engedjen, hanem az ország pénzét 1935. évi június hó 21-én, pénteken. 113 odategye, ahol arra okvetlenül szükség van, a felesleges dolgokat pedig törölje. (Helyeslés. — Gróf Széchenyi Aladár: A kasszakulcsot ne eressze ki a kezéből!) Ha tudnám, hogy teljesen a pénzügyminiszter úr rendelkezik és ő határozza meg, hogy hova fordíttassanak a pénzek, a legnagyobb örömmel megszavaznám a költségvetést, minthogy azonban úgy látom, hogy a pénzt hajigálják, a miniszterelnök úrban nincs bizalmam, (Egy hang a jobboldalon: Éljen a miniszterelnök úr!) ezért a költségvetést nem szavazom meg. (Helyeslés a középen.) Elnök: A miniszterelnök úr ő nagyméltósága kíván szólani. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Nagyméltóságú Elnök Ür! Méltóságos Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Nem azért szólalok fel e pillanatban, mintha Horthy István ő exoelienciájának akarnék válaszolni, hanem azért, mert előre elhatározott szándékom volt a mai nap folyamán az igen t. felsőház türelmét igénybe venni. Amikor beléptem a terembe, éppen azt hallottam, hogy Horthy István ő excellenciája azt mondja, dobálják a pénzt, lehetőleg az élharcosok számára. Ki kell jelentenem, az élharcosok nem fizetett egyének és ha fizetett egyének volnának is, nem az állam pénzéből fizetik őket. T. Felsőház! Tegnap egy felszólaló kifogásolta azt, hogy a miniszterelnök már két nap óta nem volt a felsőházban. Ugyanabban a | pillanatban, amikor ezt kifogásolta, a képviselőház egyik bizottsága egy javaslatomat tárgyalta és a fizika szabályai szerint egy test egy és ugyanazon időben két helyen nem lehet. Ez volt az oka annak, hogy nem tudtam itt lenni. Egyébként a felsőház vitáját a legnagyobb érdeklődéssel kísérem, nemcsak azért, mert ez kötelességem, de azért is, mert érdekel, i hogy a felsőház egyes tagjai a jelenlegi politikai, gazdasági helyzetről miként vélekednek és hogyan bírálják, vagy helyeslik a kormányzat politikáját. Ha ebből a szempontból vagyok bátor válaszolni az elhangzott felszólalásokra, azt kell mondanom, hogy itt is vannak, amint azt az alsóházban egyes szónokokkal szemben szintén meg kellett állapítanom, vesszőparipák, amelyeknek mellőzése nagyon kívánatos volna, már azért is, mert ilyképpen nekem is mindig ugyanazt a stereotip választ kell adnom az igen t. felszólaló uraknak. Engem diktatúrával vádolnak, amire viszont én azt állapítom meg, hogy azok az urak, akik velem szemben ezt a vádat emelik, úgy látszik, maguk rendelkeznek diktatórikus haj! lamokkal, mert ők akarják megszabni, mi legyen az országgyűlés munkarendje, holott az kizárólag az országgyűlés, illetve közvetve a kormány feladata. Hogy csak egyet mondjak, egyes urak, — annak ellenére, hogy erre már választ adtam — a titkos választójog e pillanatban való megvalósításának elmaradását kifogásolják állandóan. Már többször megindokoltam, hogy a titkos választójog megvalósítása azért marad későbbi időre, mert a megvalósítás időpontja mérlegelés tárgyát képezve a, a kormány arra az elvi álláspontra helyezkedett, hogy csak a szociális és gazdasági javaslatok letárgyalása után vagyunk abban a helyzetben, hogy valamennyi, — tehát nemcsak egy — alkotmányjogi javaslattal jöjjünk az országgyűlés színe elé. Ennek megokolása egyszerűen az, —• és ezt világosan megmondtam a képviselőházban is — hogy senki semmiféle erővel nem rendelkezik annak megakadályozására, hogy ha egyszer az országgyűlés a titkos vá-.