Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-8

Az országgyűlés felsőházának 8. ülése Bocsánatot kérek, hogy kénytelen vagyok itt ellentmondani előttem szólott mélyen t. tagtársunknak, mert szerintem a liberalizmus, amelynek igen nagy érdemei vannak a történet kialakításában, most, ebben a korszakban lejárta magát. Most nem liberalizmusra van szükség, hanem fegyelemre, irányító, erős vezetésre. Nem tudnék és talán nem is szükséges más példát felhoznom erre nézve, mint Olaszország, Németország és Lengyelország példáját. El kell ismernünk, hogy nem a szabadság uralkodik ott egyikben sem. Lengyelországot Pilsudsky marsall erős karja emelte ki a teljes elveszésből, a »gyönyörű« weimari szabadságot Hitler hatalmas ökle verte le, arról pedig talán nem is kell beszélnem, hogy Mussolini országában, Olaszországban igazi rend és fegyelem van. Engedelmet kérek, hogy itt bátor leszek ellentmondani Szontagh őméltósága fejtegetéseinek is, aki azt mondja, hogy a magyar nemzet ezer év óta semmiféle abszolutizmust nem ismer. Bocsánatot kérek, én másképpen tudom a történelmet. A magyar nemzet éppúgy részese az európai kultúrának, mint részesei az európai kultúrának a többi államok. A magyar nemzet nem tudja magát kivonni a kultúrát betöltő általános eszmék hatása alól és amint megvolt a külföldön az abszolutizmus, éppúgy megvolt Magyarországon is. Az Árpádok korában — legalább én így tudom a történelemből — abszolutizmus volt Magyarországon. Igaz az is, hogy abszolutizmus volt Károly Eóbert, Nagy Lajos, sőt Mátyás király idejében is f;3 az a szabadság, amely szerintem megrontotta Magyarország helyzetét, csak Mátyás király halála után következett be és idézte elő a mohácsi vészt és más hasonló katasztrófákat. A Szent Korona-elmélet minden magyar emberre nézve gyönyörű és szent dolog, azonban merem állítani a történelem alapján, hogy a Szent Korona-elméletét az Árpádok korában neon ismerték. A Szent Korona-elméletet Verbőezy fogalmazta meg, megfogalmazta pedig úgy, hogy mintegy utólag konstruálta meg azt a nemzet régebbi korszakaira visszamenőleg. Innen terjedt el azután ez a még most is élő hagyomány az 1O0O éves alkotmányos szabadságról, pedig ilyen nincs és amikor fegyelem volt Magyarországon, az Árpádok, Nagy Lajos király és Mátyás király, de különösen Nagy Lajos király idejében, akkor volt a legnagyobb Magyarország. Azt gondolom, hogy afelett sem helyes vitatkoznunk, hogy mi a helyes, a legitimizmus-e vagy a szabadkirályválasztás. Ha a szívünk vágyait követhetnők, azt hiszem, hogy mindnyájan, akik ennek az illusztris testületnek a tagjai vagyunk, szívesen térnénk vissza a kiegyezés utáni alkotmányos királyságra, sőt még inkább a Mátyás- vagy Nagy Lajos-korabeli nemzeti királyságra, mert, mint fajtánkat és hazánkat szerető magyar embereknek, fellángol a lelkünk és felmelegszik a szívünk, ha nemzetünk történetének ama dicső korszakaira gondolunk, amikor kifelé hatalom és tekintély, bent pedig jólét és megelégedettség uralkodott, amikor, amint a költő mondja, a mi országunk határa három tengerig terjedt, amikor Európának vezérlő nemzete voltunk. Azonban nem adhatjuk át magunkat az álmodozásnak; küzdelmes korszakunk mutatja azt az utat, amelyen haladnunk és megszabja azokat a kötelességeket, amelyeket teljesítenünk kell. Ez a korszak két fő kötelességet szab elénk. 1935. évi június hó 19-én, szerdán. 97 Az egyik az, hogy olyan erősen kell megszervezni, olyan erőteljes formába kell hozni államunkat, hogy kifelé az elérhető legnagyobb hatóerő kifejtésére legyen képesítve s olyan erős politikai és fegyverbarátságokat kell szereznünk, amelyek megadják a garanciát arra nézve, hogy a reánk szakadó rettenetes küzdelemben nem fogunk még egyszer alulmaradni, mert most már nem a kevesebbről vagy többről, hanem a létről vagy a nemlétről van szó. Éppen ezért, nézetem szerint, a mi külpolitikánk legnagyobb feladata a fegyverkezési egyenjogúság kivívása. Ennek a szerencsétlen magyar hazának a határai minden oldalról nyitva vannak, a mi állig felfegyverzett szomszédaink a legrövidebb idő alatt benyomulhatnak ide és meglepetésszereűn szárazföldi, sőt még inkább légi támadással néhány óra alatt urai lehetnek ennek az országnak és elpusztíthatják azt, Borzalom még csak gondolni is arra, hogy amikor mi megvalósítjuk és felépítjük a kultúrának, a tudásnak, az igazságnak, a humanizmusnak, a művészetnek és az emberszeretetnek az intézményét, ugyanakkor akármelyik szomszédunk leronthatja azt, amikor neki eszébe jut és embermilliók munkájából nem maradt itt semmi, de talán még az embermilliók közül is alig marad valami, vagy ami marad, az nem a mienk lesz, nem magyar lesz, hanem idegen szellemet és célt fog szolgálni. Ez az állapot tűrhetetlen s ezért nekünk olyan számú és olyan felfegyverzett hadseregre, főképpen pedig olyan légi támadó- és védőfelszerelésre van szükségünk, amely minket minden meglepetés ellen biztosít és megadja országunknak azt a biztonságot, amely további fennállására nézve elengedhetetlenül szükséges. Kormányunk legfőbb feladata ennek a biztonságnak megteremtése s nekünk ebben a küzdelemben mint egy embernek kell a mi kormányunk háta mögött állania. Éppen ezért örömmel ismerem el és azt hiszem, velem együtt mindnyájan örömmel ismerik el azt, hogy az első lépés, — nem az első lépés, ezt nem jól fejeztem ki — egy igen fontos lépés erre nézve tegnap történt meg, amikor a légvédelmi törvényjavaslatot beterjesztette a miniszterelnök úr. Másik kötelességünk társadalmunk belső megszervezésére vonatkozik. Nézetem szerint úgy kell megszervezni lelkileg, erkölcsileg és gazdaságilag társadalmunkat, hogy a pénzuralom minden hatalmát visszaszorítsuk. Ki kell vetkőztetni — mint ahogy ezt egy nagy vallásfilozófus mondja — a pénzt az általa jogtalanul viselt fejedelmi, pompázó ruhából és az őt megillető szolgai libériába kell felöltöztetni, akkor majd hasznosan fogja betölteni szerepét nemzetünk életében. Dokumentálni kell azt, hogy az. igazi állam- és társadalomalkotó erők a bátorság, a kezdeményező erő, a munka, a takarékosság, a férfias keménység, az önzetlenség, az áldozatkészség, a műveltség, a tudás, a vérhez, fajtához és hagyományokhoz való ragaszkodás, a pénz pedig semmi egyéb, mint egyszerű eszköze a cserének és kereskedelemnek. Mélyen t. Felsőház! Az egész alkotmány és a belpolitika nézetem szerint nem öncél, hanem arravaló, hogy kifelé erőssé, hatnitudóvá tegye a nemzetet. Nagyon helyesen mondotta a miniszterelnök úr egyik rádióbeszédében, hogy az ő belső politikájának célját, stílusát és módszerét a külpolitikai célkitűzés determinálja, az a meglátás, hogy a nemzet a nagy célt csak akkor érheti el, ha a maximális belső erőket tudja összegyűjteni, felhalmozni és a történelmi cél szolgálatába állítani. Az igazi poli-