Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-8

Az országgyűlés felsőházának 8. ülése hezebbé tenni, a szabad mozgást folytonosan meggátolni? ; Igen t. Felsőház! Lehet, hogy az én felfo­gásom egyéni, nem is hiszem, hogy túlságosan népszerű volna, de meggyőződésem, hogy ezt az egész magyar gazdasági szituációt azzal az egy varázslatos szóval lehet átalakítani, hogy bizalom. Olyan szerencsésen alakult helyzet­ben élünk, hogy szabad mozgás és szabad moz­gási lehetőségek mellett a külföldi adósságok konvertálhatók és akkor ez az egész nagy pro­bléma önmagától oldódik meg. A pénzügyminiszter úrnak tökéletesen igaza van, amikor azt mondja, hogy a hadi­kölcsönkötvények valorizálásáról pedig be­szélni sem tud ebben a költségvetésben. Termé- ' szetes, hogy ezt nem tudjuk megoldani, de a művészet éppen abban áll, hogy meg kell ol­dani ezt a problémát pénz nélkül és erre igenis van lehetőség. Méltóztassék a hadikölcsönköt­vények egy rendkívül alacsony százalékú ellen­értéke fejében kiadni 50 év alatt kisorsolandó ! sorsjegyeket, amelyek névértékének egy hánya- ! dát a Nemzeti Bank lombardírozza- Ezáltal je­lentékeny összeg kerül be a publikumba, az fo­gyasztóképessé válik s az egész probléma min- ' den különösebb megerőltetés nélkül elintéz- ! hető pengőrontási veszedelem nélkül. Ma is adunk karitatív célokra igen jelentékeny össze­geket. Ezeknek nem nagy mértékű megszorza- i sával ez a kérdés közmegnyugvásra nyer el­intézést, ami a bizalom felkeltése szempontjá­ból alapvető fontosságú és egyenesen ügydöntő jelentőségű. Mélyen t. Felsőház! Ezek a pénzügyi meg­gondolások tehát azok, amiket én a költségve­téssel elmondani bátor voltam. Azonban — ami­vel már elkezdtem — a költségvetést nem e miatt nem fogadom el. Elismerem, ezek a kér­dések végeredményben vitathatók jobbra és balra. Miként már előadni voltam bátor, a pénzügyminiszter úr koncepcióját nagyjában és egészében helyesnek és indokoltnak találom magam is. Ami miatt elutasítom magamtól ezt a költségvetést, az bizonyos vonatkozásban po­litikai jelentőségű kérdés. En annak a polgári szabadságpártnak va­gyok tagja, amelyet a képviselőházban K-as­say Károly reprezentál. Ez a liberális polgári szabadságpárt semmiféle reform útjában nem áll, minden reformot szívesen fogad, minden reform megvalósításához hozzáadja a maga se­gítségét. Ennek a reformnak azonban meggon­doltnak, értékesnek, nem pedig jelszavakból ál­lónak kell lennie. A miniszterelnök úr mon­dotta a múltkor a pénzügyi bizottság ülésén, hogy vannak axiómák, amelyeket nem lehet mellőzni. Miképpen a haditudomány azokon az alapelveken nyugszik, amelyet Caesar és Hanni­bal alkalmazott, azonképpen a gazdasági tör­vényeknek is vannak ilyen alapelvei, amelyek a görögök óta tökéletesen változatlanok. Az, hogy az árkérdés a kereslettől és a kí­nálattól függ, olyan alaptétel, amelyet semmi­féle reform jelszavakkal nem lehet .megdönteni, i Ez szentül így áll és megdönthetetlen. Ahogyan | nem lehet a reformnemzedéknek vizet előállíta- I nia, r hogy annak alkateleme ne hidrogén és ! oxigén legyen, azonképpen — amíg kapitaliz- , mus van— nem lehet olyan gazdasági politikát j sem csinálni, amely mellőzi a gazdasági törve- \ nyék változtathatatlan erejét. Éppen ezért kár eltemetni a kapitalizmust és kár eltemetni a liberalizmust is, mert mindkettő örök. Meggyő­ződésem szerint, a liberalizmus is él; a szabad­ít5. évi június hó 19-én, szerdán. 95 ság és a munka tisztelete benne él az emberek lelkében, ezt nem lehet kiirtani ' és semmiféle reformeszmékkel nem lehet elhomályosítani. (Az elnöki széket báró Radvánszky Albert foglalja el.) Mélyen t. Felsőház! Az alkotmányjogi kér­dések tekintetében az a meggyőződésem, hogy a miniszterelnök úr ő nagyméltóságának az az Ígéret be nem váltása, — amelyet neki sokan szemére hánynak s amely a titkos választójog kérdésére vonatkozik, nem azért feszítő erejű még ma is a közvéleményben, mert az időpont nincsen betartva, hanem azért, mert nem tud­juk, hogy mi ennek az Ígéretnek a lényege. Ha a miniszterelnök úr azt mondaná, hogy titkos választójogot kívánok korrektívumok nélkül, a korrektívum csak a szélsőségek letörése, ha például azt^ mondaná, hogy közvetlen válasz­tójogot kívánok, nem elektoros alapon^ állót. akkor ez a kérdés talán veszítene feszítő erejé­ből. De így ez olyan ködös, homályos, hogy ez a kérdés ebben a felsőháziban sem maradhat el hozzászólás nélkül. Mi hozzájárulunk a kor­mányzói jogkör kiterjesztéséhez, mert a Kor­mányzó Ur ö főméltósága iránt hódolatteljes tisztelettel vagyunk. En azt mondom, hogy a Corpus Jurisnak nincsen szebb alkotása, mint a felsőházról szóló törvény, amely szerencsés alkotás. Ez a felsőház az egyházaknak, az egyetemeknek, a születési arisztokráciának, az ország főbíráinak, a törvényhatóságoknak fel­sőháza megérdemli azt, hogy egyenjogú legyen a képviselőházzal. (Elénk helyeslés és taps.) Mélyen tisztelt Felsőház! Mi erre teljes mértékben rászolgáltunk, és minthogy én nem látom semmi nyomát annak, hogy ebben a kér­désben a kormány valamit tenni akarna, ezek­ből a politikai okokból kifolyólag nem vagyok hajlandó a költségvetést elfogadni. (Elénk he­lyeslés s taps. A szónokot üdvözlik.) Elnök: Galánffy János ő méltóságát illeti a szó. Galánffy János : Nagyméltóságú elnök úr ! Mélyen tisztelt Felsőház! Mikor itt, mint a felsőháznak még nem nagyon régi tagja első alkalommal szólalok fel, már előre is sajnálat­tal kell bejelentenem, hogy hitem szerint igény­telen fejtegetéseim a felsőház igen nagy részé­nek nem fogják tetszését megnyerni. En azon­ban már leéltem életem javát, már elég öreg ember vágyok, meglehetősen sokat tapasztal­tam, meglehetősen sokat gondolkoztam és el­mélkedtem, bizonyos nézetek, bizonyos vélemé­nyek kikristályosodtak bennem, azoktól én már eltérni nem tudok és úgy hiszem, kötelességem azoknak hangot adni, akár megnyerem ezáltal a hallgatóság tetszését, akár nem. Mélyen t. Felsőház! En abból a szomorú ténymegállapításból indulok ki, amelyet Ká­rolyi Gyula gróf ő nagyméltósága tegnap itt hangoztatott, hogy a mi korszakunk nagyon szomorú, nagyon komplikált korszak, nagyon sok zavarral, nagyon sok homállyal van tele. En azonban még tovább megyek és azt merem állítani, hogy az a korszak, amelyben ml most élünk,^ a legnehezebb, legkeservesebb korszaka az egész nyugateurópai kultúrának és ennek keretén belül a magyar államnak. A nagy német történelemfilozófus, Speng­ler szerint ez a korszak megkezdődött a napó­leoni háborúkkal és 2 vagy 2 H évszázadnyi

Next

/
Oldalképek
Tartalom