Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-8

94 Az országgyűlés felsőházának 8. ülé Mivé fog ez összegyűlni, ez a szörnyű teher a halmozódó esztendők során? Az sincsen rendben, hogy az állam erdőgazdasági birtoka, amely 100.0OO katasztrális holdnál több, összesen 200.000 pengőt jövedelmez, hogy az állam mezőgazdasági birtoka, amelynek területe 68.000 holdnál több, alig jövedelmez valamit. (Zaj.) Ezek az üzemi problémák azok, amelyeknél igazán szükség volna reformokra, amelyeknek reformálása előidézhetné a költségvetési deficit megfelelő csökkentését. Nekem az a meggyőződésem, hogy a költségvetési egyensúly helyreállításának nincs jobb és nincs más eszköze, mint ha a bizalmat, méltóztatik helyreállítani az ország kormányzata iránt és a közállapotok tekintetében is méltóztatik elérni a bizalmi krízis megszüntetését. A becsületesség a legjobb üzlet, Éneikül a gazdasági életben sem lehet eredményeket elérni. Abszurdumnak tartom, hogy a főváros kötvénye nem is olyan régen még 30% -on állott és 6%-ot hozott, tehát egy fővárosi kötvényen 20%-ot lehetett évi kamat fejében keresni. Itt nem arról volt szó, hogy a főváros rossz, hogy a kötvény rossz; itt arról volt szó, hogy a kötvénytulajdonos rossz, mert nem volt neki bizalma, különben abszurdum volna, hogy a fővárosnál, a legjobb adósnál 20%-os kamatozásra lehessen számítani. Én egészen egyszerűen tagadásba veszem a számoknak azt a felsorolását, amelyet itt a költségvetésben találunk. Nekem speciális teóriám van a számok tekintetében és én nagyon szeretek a számok mögé nézni. Ha nem méltóztatik rossz néven venni ezt a szellemeskedést, akkor egy közmondásra hivatkozom, amely azt mondja a hazugságok kvantitásáról, hogy a magyar ember legtöbbet hazudik házasságkötés előtt, választások alatt és vadászat után. (Derültség.) Van azonban a hazugságnak egy kvalitatív része is, amely azt mondja, hogy a kvantitatíve legszebben viszont statisztikában és zárszámadásban lehet hazudni. (Zaj.) Nem én találtam ki ezt a szelleraeskedést, ez közismert. Tessék megnézni ezt a tételt. A magyar állam adóssága 1-8 milliárd pengő, tehát szörnyűségesen nagy összeg. Papiroson ez igaz, de nézzünk é mögé a szám mögé. Ebben van 50 millió pengő a Nemzeti Bankkal szemben fennálló tartozás; ezt sohasem kell megfizetni, ez a Nemzeti Bank jövedelméből fog megfizetődni. Azután ebben benne van egész sereg olyan tartozás, pl. az aranyjáradék, amelyet külföldön körülbelül 8—9—10%kal értékelnek; ebben benne vannak azok a tartozások, amelyeket 20—25%-ért a külföld boldogan ad tovább. Ennekfolytán ez a tartozási tétel nem olyan ijesztő, nem olyan döbbenetes akkor, ha van bizalom az ország iránt, amely bizalom lehetővé teszi ennek a tartozásnak megfelelő konverzióját. Amikor ezelőtt két évvel a fővárosnál azt proponáltam, hogy konvertáljuk a fővárosi tartozásokat dollárról pengőre, akkor természetesen nem volt sikerem, ellenben Bécs megcsinálta, hogy konvertálta az adósságát dollárról schillingre, s ezáltal azt lényegesen leszállította, kamatterhet Is lén veresen csökkentette és óriási könnyebbedést ért el. PTa bizalom van az ország iránt, ha az adómorál egy kicsit megjavul, ha a szerződéseket tényleg komolyan méltóztatnak venni, ha nem egyoldalú intézkedésekkel fosztjuk meg a hitelezőt attól, hogy megkapja a pénzét, vagy legalább a pénze megkapásának a reményét nem se 1935. évi június hó 19-én, szerdán. 1 vesszük el tőle, ha a konverziót előkészítjük, akkor ezek a problémák meggyőződésem szerint pénz nélkül is elintézhetők. j Ha itt Szontagh ő méltósága arról beszélt j az előbb nagysikerű beszédében, hogy milyen ; Ausztria helyzete, legyen szabad nekem rövid ? időre ezt a kérdést itt a felsőház előtt analizálnom. Ausztria közgazdaságilag a világnak legirígyeltebb állama ebben a pillanatban. Ausztria abban a szerencsés helyzetben van, hogy egyáltalán nincs külföldi adóssága. Ausztria minden rövidlejáratú adósságát visszafizette vagy hosszú lejáratúvá alakította át. Ausztria budget-je — itt téved ő méltósága — aktív és nem passzív, mint a mienk. Egy ^ pillanatra menjünk tovább e kérdés taglalásánál. Az ember egyik ámulatból a másik ámulatba esik. Az osztrák nemzeti bank kimutatása szerint Ausztriába özönlik a deviza. Az elmúlt két hét alatt az osztrák nemzeti bank devizakészlete 70 millió schillinggel növekedett. Az osztrák nemzeti bank azt a kijelentést tette, — cáfolatul — hogy még elfogad devizát. Ausztriában egyik belső kölcsönt a másik után bocsátják ki és mindegyiket jelentékeny mértékben túljegyzik. Miért? Hiszen ez az Ausztria a középpontja mindenféle vitatkozásnak, politikai harcoknak, forradalmaknak. Azért, mert lebontotta a korlátoknak jelentékeny részét, mert a schillinget némileg megszabadította a béklyóktól, mert szabadforgalom van ebben a tekintetben. Ez jelenti azt a bizalmat, amelyről az előbb voltam bátor beszélni. Semmiféle pénzügyi tudomány, semmiféle nagy koncepció nem tud mást csinálni, mint rosszul megoldani a költségvetési hiányt, ellenben egy varázslatos szóval el lehetne intézni a költségvetési deficitet: ha bizalmat méltóztatik teremteni az ország gazdálkodása iránt, na a hitelezőben megnyugvás van, hogy tényleg meg fogja kapni pénzének legalább egy részét, akkor ezek a nagy tartozások igen könnyen konvertálhatók és elintézhetők, a teher csökken, az egyensúly helyreáll. Nekem az a meggyőződésem, hogy ez a nemzedék örök hálával tartozik a kormánynak és a Nemzeti Banknak azért, mert 1931-ben behozta a transzfertilalmat és ezáltal az összeomlást meggátolta. Ezt Németországot követőleg mi hoztuk be először. De, igen t. Felsőház, 1931-ben az állam adóssága és a magánosok adóssága, a rövidlejáratú és hosszúlejáratú hitelek összege a külfölddel szemben 4300 millió pengőt, szörnyűséges összeget tett ki, a kamathozadék akkor 6—7—8% volt, a 7*5%-os típus volt a gyakori és mindennapi. Egy évben tehát 300 millió pengőt kellett volna nekünk akkor kamat fejében a külföldre transzferálnunk, amire nem voltunk képesek. De ma, 1935-ben az I adósság lényegesen csökkent, a dollár, a font ! árfolyama visszament, s az addicionális export | es egyéb eszköz adósságaink egy részét visszaj fizette, ma a külföldnek fele összeggel tartozunk, másfelől a kamat 2—3%-kai elintézhető. Soha olyan pénzbőség Londonban nem volt, mint már esztendők óta, ahol a magánkamaíláb alig valamivel több i

/s%-näl. Nem nehéz tehát avval a külföldi hitelezővel, a kamatszolgáltatás tekintetében devizában 2— 3%-ban megállapodni és akkor a csökkent tartozás 2—3%-os kamata nem 300 millió lesz egy évben, hanem csak 40, vagy 50 millió. Az osztrák példa után kérdezem: lehet-e és szabad-e évi 40—50 millió pengős kamatteher miatt ezt a béklyót folytonosan sűrűbbé, folytonosan ne-