Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-51

88 Az országgyűlés felsőházának 51. ülése lyosabb formára az idő szükségszerűsége, s nem lehet csökönyösen elvekhez ragaszkodni akkor, amikor az elvek túlhajtása azt mutatja, hogy a célt nem tudjuk elérni. A budapesti ügyvédi kamarának és általábanvéve a magyarországi kamaráknak igen nagy hatáskörük van. Az ügyvédi rendtartás 19. §-a lefekteti ezt a hatáskört, amelyet a kamara úgy is, mint igazságügyi hatóság, de úgy is, mint érdekképviselet csak akkor tud helyesen és teljesen teljesíteni, ha módjában áll a kar többségének, a valódi többségnek akaratát megállapítani. Ma ez, lehetetlen. Ma tumultuózus, úgynevezett érdekes közgyűléseken megjelennek négy százan-ötszázan. Ezek nem képviselik az egész kart. Ha pedig sima a közgyűlés lefolyása, akkor ötvennyolcvan ember van jelen. Ezek sem képviselik a kart. Nem lehetett tehát az igazságügyi kormányzatnak mást tennie, mint áttérni az egyéni rendszerről a közvetett, a képviseleti rendszerre. A Budapesti Ügyvédi Kamara túlzsúfoltsága nagy és nehéz kérdés és az utóbibi időben, de kiváltképpen a háború utáni időben rendkívüli módon foglalkoztatta a közvéleményt. Fantasizítikusábbnál fantasztikusabb tervek merültek fel a sajtóban, hogyan lehetne decentralizálni a kamarát. Voltak egyesek, akik azt mondották, hogy tíz kamarát kell Budapesten felállítani. Amikor azonban keresték ehhez az egyes szelekcionális alapokat, belátták, hogy nem lehet olyan szelekcionális bázist találni, amiely ne .sértené .az, ügy véd s égnek közjogait és^a jogegyenlőséget, míert sem a vallás, sem a faj, sem a vagyon, sem a közigazgatási lakóhely stib. nem szolgálhatott volna okul és alapul az egyes kategóriákba való beosztásnál. Ezért az igazságügyi kormányzatnak nem lehetett mást tennie, onint benyújtani egy olyan törvényjavaslatot, amely a közbeékelt képviseleti rendszerre fekteti a súlyt. Helyesnek tartami tehát ezt a rendelkezést a magam részéről, hozzájárulok és elfogadom. (Helyeslés.) A javaslat nem sérti azt autonómiát, hiszen az összes ügyvédek fogják ezentúl is választani a tisztviselőket, a választmányt és az úgynevezett kisközgyűlésnek tagjait. Nincs tehát itt autonómiasérelem. A kisebbség^ jogairól gondoskodás történt, amennyiben^ a javaslat a lajstromos és arányos szavazási rendszert hoziza be. őszintén megvallom, mélyen t. Felsőház, hogy én sem a lajstromos, sem pedig az arányos választási rendszernek nem voltam és nem vagyok inna sem híve. En félek attól, hogy ezzel a választási rendszerrel politikát viszünk be az ügyvédi kamarákba, már pedig aa ügyvédi kamarákat Isten óvja meg attól, hogy a pártpolitika ott gyökeret verjen. A rátermettség, a tudás, a jellem, a kar iránti szeretet és buzgóság: ezek azok az alapok, amelyeknek figyelemtbevételével kell megválasztani az Önkormányzati testületnek azokat, akik elöljárói az ügyvédi kamarának, nem lehet mérvadó, hogy melyik pártpolitikai irányzathoz tartoznak a jelöltek. Aa eredeti törvényjavaslat úgy kontemplálja a dolgot, hogy még a tisztikart és a választmányt is lajstromios és arányos választással fogják megválasztani. Az igazságügyminiszter úr ő excellenciája azonban a Budapesti Ügyvédi Kamara kérelmére elfogadta azokat az indokokat, amelyeknél fogva a Kamara ezt a rendszert nem tartotta helyesnek, és a törvényjavaslatból, amelyet a Ház elé terjesztett, ezt kihagyta. Ezért most is köszönetet mondok neki. 1934- évi február hó 15-én, csütörtökön. Nem látom, hogy a javaslat érintené az autonómiát. Vannak intézkedései a törvényjavaslatnak, amelyek az autonómiát nagyon is megvédik. A kamara elnökének 50 közgyűlési tag kérelmére el kell rendelnie a rendkívüli közgyűlést. Ma 20 tag indokolt kérelmére rendelheti el, és nincs megmondva, hogy milyen időn belül tűzze ki a közgyűlést, ez a javaslat viszont parancsolólag írja elő, hogy nyolc napon belül. A törvényjavaslat továbbra is fenntartja az úgynevezett értekezleteket, amelyeken a kar Összesége megjelenhet és megbeszélheti úgy az ügyvédséget, mint az igazságszolgáltatást érdeklő összes kérdéseket, csupán határozatokat nem hozhat, mert a határozathozatal tisztán és kizárólag a képviseleti rendszerre alapított közgyűlésnek van fenntartva. Van ennek a törvényjavaslatnak két szakasza, amely az ügyvédi karnak nemcsak egy részében, de annak többségénél aggályt, viszszatetszést, sőt nyugtalanító érzést keltett. Ez a 14. és a 16. §,, amelyeikre az előttem szólott t. felsőházi tag úr, Kölcsey ő méltósága már rámutatott. En sokkal jobban szerettem volna, — az ügyvédi kar is — ha a 14. § kihagyatott volna ebből a törvényjavaslatból. Meg is próbáltuk a bizottságban, hogy esetleg sikerül ő excellenciáját a miniszter urat meggyőzni arról, hogy elálljon ettől a 14. §-tól, ezidő szerint azonban ez nem sikerült. Most tehát számolni kell azzal a körülménnyel, hogy ez a 14. § is be lesz iktatva a törvénybe. A 14. §-t azért tartom helytelennek, mert jogi és politikai okok szólanak ellene. A jogi okok azok, amelyeket Kölcsey ő méltósága fejtett ki; hiszen a képviselőválasztásnál mindenki szavaz, akár tartozik adóval, akár nem tartozik. De politikai szempontból sem tartom helyesnek a törvényjavaslatnak ezt az intézkedését azért, mert a karban meg fogja bontani az egységet, azt fogják mondani, hogy vannak szegény ügyvédek és vannak plutokrata ügyvédek, a szegény ügyvédek nem gyakorolhatják közjogaikat, a plutokraták pedig gyakorolhatják. A főindok pedig az, hogy én nem várok eredményt ettől a 14. §-tól. Hiszen, ha meg lennék győződve arról, hogy a 14. § folytán a kar tagjai tagdíjfizetési kötelezettségüknek eleget fognak tenni és nyugdíjjárulékaikat fizetni fogják, azt mondanám, hogy nincs olyan keserű orvosság, amelyet ne alkalmazzunk, hogy ezt iái szent célt, a Nyinigdíjimtézet fenntartását elérjük, de attól tartok, hogy a 14. § ellenére sem fognak fizetni. A 14. §-ban utalás van az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetre és az annál fennálló tagdíjhátralékokra. Ki kell terjeszkednem tehát egészen röviden a (következőkre. Az 1908 : XL. te. alkotta meg az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetet kényszer alapján, vagyis kötelezően minden ügyvéd tagja az intézetnek. A törvény azt mondja, hogy aki az esedékesség napjától számított két éven belül nem fizeti meg a tagdíját, ha ellene végrehajtást vezettek és az sikertelen maradt, az ügyvédi karból töröltetik, vagyis hivatását sem gyakorolhatja. Ez rendkívül szigorú intézkedés volt. Annak ellenére azonban, hoigy ez az intézkedés nagyon szigorú volt, a gazdasági viszonyok leromlása folytán folytonosan nőtt és nőtt a tagdíjhátralék. Ma a nyugdíjintézetnek 1,200.000 pengőt kitevő hátralékos követelése van az ország összes kamaráival szemben, s ebből az