Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-51

Az országgyűlés felsőházának 51. ülése 198%. évi február hó 15-én, csütörtökön. 89 összegből Budapestre 614.843 pengő esik. Amikor az igazságügyi kormányzat látta, hogy ezek a tagdíjhátralékok hogyan nőnek, az 1908 :XL. te. szigorú paragrafusát még szigorúbbá tette az 1928. évi XI. te.-kel. Ama nagyszerű elv által vezéreltetve, hogy a nyugdíjintézet fenntartandó, mert ez ia.z ügyvédi autonómiának legszebb gyümölcse, amelyet a kamara fennállása óta produkált, oda módosította az előbbi rendelkezést, hogy ha valaki az esedékességtől számított egy éven belül nem fizeti meg tagdíját, egy ajánlott levélben hozzá intézett felszólítás ellenére, már akkor törlendő a kamarából. A kamarai hátralékok lavinaszerű folytonos növekvése folytán a nyugdíjintézet, az ügyvédi kamarák és az igazságügyminiszter úr összeültek és keresték az utakat és módokat, hogyan lehet segíteni. Az igazságügyminiszter úr elvben elfogadta a nyugdíjintézet propozíeióit és a legközelebbi jövőben törvényjavaslatot fog benyújtani az országgyűlés elé, amelyben enyhíteni akar ezen az 1928 : XI. te. nagyon szigorú paragrafusán. A 14. §-nál az a meggondolás vezérelte az igazságügyminiszter urat, hogy Ő ezt is enyhítő szakasznak tekinti, mert abból indnl ki, hogy elsősorban ezt az erkölcsi rosszat kell elviselnie annak, aki nem fizeti meg nyugdíjjárulékait, s csak később lehet áttérni a szigorúbb szankciókra, a karból való törlésre. Azt hiszem és remélem, hogy ha a nyugdíjintézet reformjára vonatkozó törvényjavaslat be fog nyújtatni, ha sikerül olyan rendelkezéseket hozni, amelyek feleslegessé fogják tenni ennek a 14. §-nak_ fennállását, akkor ő excellenciája hozzá fog járulni ahhoz, hogy annak a szegény ügyvédi karnak, amely minden oldalról sok zaklatásoknak van kitéve, legalább azt a nyugalmát adja, meg, hogy közjogait gyakorolhassa és azoknak gyakorlásában ne állja útját az, hogy nyugdíj- és tagdíjjárulékait megfizetni nem képes. Kérem a miniszter úr ő excellenciáját, legyen szíves a nyugdíjintézet reformjára vonatkozó törvényjavaslatot minél előbb az országgyűlés elé terjeszteni, még pedig azoknak az elveknek épségben tartása mellett, amelyeket az intézet kidolgozott és amelyekhez a kamarák hozzájárultak. A törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Elnök: Kíván még valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni? (Nemi) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. Lázár Andor igazságügy miniszter: Nagyméltóságú Elnök XJr! Igen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem felszólalt igen t. felsőházi tagok előadása nagyon egyszerűsíti az én helyzetemet. A bizottsági tárgyalások •során fölvetődött a 14. § kapcsán az a gondolat, — és ezt igen erősen képviselték a felszólalt felsőházi tag urak — hogy a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, amely szerint az autonómián belül tagdíjfizetési kötelességének eleget nem tevő ügyvéd az autonómia keretében őt illető közjogoktól megfosztatik, túlságosan szigorú és így mellőzendő volna. Nagyon köszönöm azt a lojálisi eljárást, amellyel ezt az indítványt: itt formailag nem méltóztattak megismételni és az aggodalmakat el méltóztattak mondani — azt hiszem — azzal az érzéssel, hogy dixi et salvavi animam meam. Ezt én rendkívül méltányolom, mert el kell ismernem, hogy a törvényjavaslatnak ez a szakasza volt az, amely az .igazságügyminiszternek is a legtöbb gondolkozási anyagot adta. Amikor azonban mégis arra határoztam el magam, hogy a törvényjavaslatot ebben a szövegiben nyújtom be, ebben az elhatározásban engem az autonómia őszinte tisztelete vezetett. Egy nemzet élete lombos fa, amelynek: gyökerei kell, hogy minél mélyebbre nyúljanak el, és felfogásom szerint ezek a gyökérzeteik a legjobban az autonómiákon keresztül érnek el a nemzet lelkéhez. {Ügy van! Ügy van!) En tehát lényegben és elvileg az autonómiák barátja vagyok és éppen ezért igyekszem arra minden törvényhozási és adminisztratív •tevékenységemben, hogy ezek az autonómiák csakugyan olyanok legyenek, hogy a nemzet életének használjanak, . ne pedig ártsanak. (Helyeslés.) Az autonómiák akkor használhatnak a nemzet életének, ha a kötelességteljesítésben nyújtanak példát és ha azoknak a jogosultságoknak ellenében, amelyeket államszerkezetünk az autonómiáiknak megad, az autonómiák tagjai az autonómiák fenntartása érdekében fennálló kötelezettségeiket a legszigorúbban teljesítik. Kötelességteljesítés nélkül nem lehetséges életképes autonómia. A szabadság és a libertinizmus eltérő fogalmak, úgyhogy szerintem az védi mindig az autonómiát igazán, aki. az autonómiáktól elsősorban a kötelességteljesír test követeli meg, mert ez teszi az autonómiát életképessé. (Ügy van! Ügy van!) Igen t. Felsőház! Még egy alternatíva állott előttem. Az ügyvédi gyám- és nyugdíjintézetről szóló 1908 : XL- te. a gyámintézeti járulékot nem ifizető ügyvédet a törlés veszedelmének teszi ki és az ügyvédi kamarákra nézve kötelezőleg kimondja, hogy az ilyen nem fizető ügyvédet az ügyvédi lajstromból törli, amely törlés által az illető ügyvéd létfenntartási lehetőségét veszti el. Nekem tehát választanom kellett: vájjon ezt a mai gazdasági viszonyok között túlszigorúnak mutatkozó rendszabályt, amely a proletárok újabb rétegével szaporítaná a magyar társadalmat, a maga teljes szigorában tartsam-e fenn, vagy pedig hozzak olyan rendelkezést, amely ezen a téren a létfenntartás érdekében könnyítést ad, de a közjogi (kötelességteljesítés tekintetében bizonyos szigorítást teremt. A törvényjavaslat 16. §-ában olyan intézkedést óhajtok tenni, amely lehetővé teszi a mai hátralékosnak, hogy fennálló hátralékát öt év alatt törlessze olyan módon, hogy ez alatt az idő alatt a nemfizetés következményei sem a törlés szempontjából, sem az autonómián belül az őt illető közjogi szempontból nem állanak be. Amíg tehát egyrészről közjogi vonatkozásban bizonyos komoly intelem van a 14. §-ban az ügyvédi karhoz az autonómia lényegének figyelembevétele érdekében, addig másrészről a 16. %-bsjx a jelenleg fennálló törvényes állapottal szemben lényeges enyhítés. Azt hiszem, hogy a kormányzat bölcsesége akkor mutatkozik meg, ha egyrészről számol a fennálló gazdasági helyzettel, másrészről azonban a nehéz helyzetben mindenkitől fokozott kötelességteljesítést kíván, mert ennek a nemzetnek felemelkedése nem úgy remélhető, hogy jogokat követelünk a magunk számára, hanem csak úgy, ha mindnyájan fokozott mértékben teljesítjük kötelezettségeinket. (Ügy van! Ügy van!) Ezek voltak azok a motívumok, amelyek ennek a törvényjavaslatnak a megalkotására