Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-50

Az országgyűlés felsöházómak 50. ülése tóriumba és ha jól tudott ülni, hát kiülte magát egészen miniszteri tanácsosig. Ez 'kétségtelem, habár megjegyzem, hogy a magyar állami tisztviselői kar és egyáltalában a magyar közalkalmazottak kara egy hajszállal sem áll mögötte bánmely európai állam tisztviselői karának. (Ügy van! Ügy van!) En azonban akceptálom a pénzügyminiszter úrnak azt az indokolását, hogy most, 'amikor rendkívüli idők vannak, most, amidőn állandóan apasztják a személyzet létszámát, a másik oldalon ellenben az élet mindig több és több munkát ró ezekre a hivatalokra és nemcsak több munkát, hanem gyorsabb tempót is követel: ma egy ilyen normális közalkalmazotti karral a munkákat elvégezni nem lehet. Akceptálom ő excellenciájának az együttes bizottságban mondott igén szép hasonlatát a hajóról, ö excellenciája azt mondta, hogyha ő ma dunai hajós és a legénysége a Dunán megfelelő, de neki ezzel a dunai hajóval ki kell mennie a tengerre, sőt a viharos, háborgó tengerre, akkor neki a legjobb legénységre van szüksége, hogy aiz a legénység ebben a viharban a helyét megállja. En ezt száz százalékig aláírom. A racionalizálást szükségesnek tartom és miután a jelenlegi fegyelmi szabályok nem adnak módot arra, hogy valaki, aki elvégzi a dolgát, de csak úgy középszerűen, az a szolgálatból elbocsáttassák, igenis elfogadom azt is, hogy ezt egy külön törvényben kell szabályozni és ez a törvény az, ami most előttünk fekszik. Nagy sajnálatomra azonban van ebben a javaslatban két dolog, amit nem tudok elfogadni. Az egyik az a szerv

% amelyet felállítottak ezekre a kény szernyugdíj ázásokra. A Képviselőházban, az érdekképviseletekben, a sajtóban nagy disputa és vitatkozás folyt afelől, hogy milyen is legyen ez a szerv, hány tagú legyen, ki foglaljon abban helyet, pedig szerintem teljesen meddő dolog ilyen vitatkozással az időt fecsérelni, amikor sem annak a háromtagú, sem annak az öttagú szervnek abszolúte semmi szankcióval ellátott hatásköre nincs, mert ez a törvény azt mondja, hogy ezeket a szerveket fel kell ugyan állítani, de végeredményben a miniszter határoz. A miniszter határozása korlátokhoz kötve nincs, mondhat a három- és öttagú bizottság akármit, a miniszternek jogában áll erre semmi tekintettel sem lenni és úgy hozni meg a határozatát. Az egyetlen kivétel az egyetemeknél van, de ott sem világosan. Ott a javaslat azt mondja, hogy »javaslatára«. Ebből tehát az ember azt következteti, hogy a miniszter mégis valamiképpen kötve van a javaslathoz, ide másutt nincs kötve. Kimondhatja mind a két bizottság valakire, hogy megfelel, mégis ha a miniszternek jól esik — nem mondom, hogy meg fogja tenni, de a törvény szerint jogában áll — kényszernyugdíjazza. A másik még sokkalta súlyosabb aggályom az okokat illetőleg áll fenn, amelyek alapján a kény szernyugdíj ázás vagy kényszervégkielégítés elrendelhető. Az első ok a szakképzettség hiánya. Elfogadom. A második ok a szorgalom hiánya. Ezt is elfogadom. Mármost laikus ember azt hinné, hogyha valakiben megvan a szakképzettség és megvan a szorgalom, kell, hogy arra az állásra megfeleljen. Ez így is van, azonban állami tisztviselőről, közalkalmazottról lévén szó, természetes, hogy lehetnek egyéb okok is. A jelenlegi fegyelmi szabályzat is szól arról, ha valaki megbízha1933. évi december hó 28-án, csütörtökön. 63 tatlan, ha a tisztességbe ütközik, ha hivatali méltóságát lealacsonyítja, stb. Egyszóval jelenleg is vannak okok. Ha én nem is azt mondom, hogy tetszett volna ezeket az okokat skatulyázni, valahogy mégis csak körül lehetett volna írni az előbb említett két okon kívül terjedő okokat is. Ehelyett mi van a törvényben? A törvényben az van, hogy «vagy egyéb okok.» Hát, bocsánatot kérek, ha egy ember egy napig törte volna a fejét azon, hogyan találhat valami olyan tágat, amibe minden belefér, akkor sem találhatott volna ennél tágabbat. (Ügy van!) Bocsánatot kérek, mi ez az «egyéb ok?» A törvényben ugyan valami kis utalás van rá, de ez nem lehet az az «egyéb ok» pl. ami a tisztviselőnek hivatalon kívüli ténykedését illeti. Itt ellent kell mondanom a miniszter úr ő excellenciájának, aki azt mondotta, hogy a tisztviselői kar nem öncél. A tisztviselői kainem öncél, nincs is ember, ,aki azt mondja, hogy a tisz viselői kar öncél, (Gróf Széchenyi Aladár: De nem is eszköz!) de viszont az a tisztviselő is polgára ennek as államnak (Ügy van! Ügy van!) és amint hivatalát elhagyja, épolyan jogai vannak, mint az ország akármelyik más polgárának. Amint a hivatal falait elhagyja, akkor igenis, — nem mondom, hogy ezt osztentatiye tegye, — nyilváníthatja az ő meggyőződését és kell is, hogy nyilvánítsa, mert én a legnagyobb csapásnak tartom egy országban, ha a közalkalmazottakat olyan gerinctelenekké nevelik, amint azt láttuk a kommunizmus ideje után, (Ügy van! Ügy van! — Taps.), hogy igenis, a mindenkori kormánytól függ a tisztviselő, annak semmiféle önállósága nincsen és akkor ne is csodálkozzunk azon, hogy behódol mindenkinek, nemzetelleneseknek, társadalomelleneseknek is. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Kérdezem, mik ezek az «egyéb okok?» Egyéb ok az, ha valaki nem lép be a Nemzeti Egység Pártjába, nem írja alá azt az ívet, amelyben kötelezi magát arra, hogy megjelenik a Tatterjsailban ! Vagy, hogy valami aktuálisat is mondjak, ha pl. hivatalfőnökének jelenlétében olvassa a miniszterelnök úr ő excelleneiájáról most megjelent könyvet és abban azt a paszszust, hogy a miniszterelnök úr már fiatal hadnagy korában is veleszületett úri eleganciájával, társai által irigyelve és megbámulva tudta a Tisza-szivart két ujja között tartani és — bocsánatot kérek — ha ezen nevet, ez tiszteletlenség a felsőbbség ellen? Egyéb ok az, ha valaki nem osztja a hivatal falán kívül a miniszterelnök úrnak pl. közjogi felfogását, nem írja alá azt, amit ő mondott, hogy a trónfosztó törvény éppen olyan törvény, mint más, holott annak a tisztviselőnek, mondjuk, az a véleménye, hogy az csak olyan, mint a trianoni törvény? {Ügy van! Ügy van!) Vagy «egyéb ok» az, ha egyáltalában nem osztozik az a tisztviselő a miniszterelnök úr politikai felfogásában, ha mondjuk egy főszolgabíró vagy alispán nem támogatja minden erővel a párttitkárt és nem engedelmeskedik az ottani megyei párttitkár vagy élharcos utasításainak? Az egész ülést végig tudnám beszélni arról, ami mind belefér ezekbe az «egyéb okokba». És ha azt mondják nekem, hogy ez rosszakaratú és rosszhiszemű beállítás, arra is tudok felelni. En véletlenül a jelenlegi pénzügyminiszter úr iránt és a kabinetnek egy-két tagja iránt bizalommal viseltetem és elhiszem róluk, hogy ők ezeket az egyéb okokat nem így fogják majd fel, hogy Ők ezt nem használják fel politikai