Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-67

Az országgyűlés felsőházának 67. ülése az ügyvédség szempontjából fontos az, hogy ez a törvényjavaslat megalkottassék, hanem fontos szociális és társadalmi szempontból is* amiért is nagyon kérem a mélyen t. Házat, hogy ezt a törvényjavaslatot megszavazni méltóztassék. Ezt a törvényjavaslatot főleg a tagdíjak nemfizetéséhez fűzött szankciók szempontjából támadták az ügyvédi karban és az ügyvédi karon kívül is széles rétegekben. Méltóztassék szem előtt tartani, hogy ez az intézet kezdettől fogva a kari szolidaritásnak és a kari becsületnek a talajából épült ki. Ezért mondotta ki a törvény a kötelező tagságot minden ügyvédre vonatkozólag és ezért fűzött nagyon erős szankciókat a tagdíjak be nem fizetéséhez. Ezt tette már az 1908. évi törvény is. A mostani törvényjavaslat, habár az időközi novellák ezeket a szankciókat mind fenntartották, sőt szigorították, enyhíti ezeket a szankciókat az ügyvédek javára. Az 1928 : XI. te. kimondotta, hogyha az esedékesség napjától számított egy éven belül nem volt kifizetve a járulék, akkor az illető tag az ügyvédi kamarából töröltetik. Ez a törvényjavaslat sokkal enyhébb. Ha letelik ez az egy év és a tag még mindig hátralékban van, akkor szünetelteti az ő jogait az intézettel szemben, ami azt teszi, hogy az intézettől ez alatt a szüneteltetési idő alatt nem követelhet semmit, ez a szünetelési idő egy újabb év és ha ez is eltelt és akkor sem fizeti meg az ügyvéd tagdíját, akkor a törlési szankció alkalmaztatik. Az 1933 december végéig összegyűlt 1,500.000 pengő hátralékra vonatkozóan más intézkedéseket tartalmaz a törvényjavaslat, mint a folyó díjak befizetésének biztosítására. A folyó díjak befizetésének biztosítására ki van mondva, hogy azokat egy év alatt meg kell fizetni. Ha a tag nem fizeti meg egy év alatt, jön a kíméleti év, amidőn a szünetelés beáll, és csak ha már két év telt el és nem fizetné meg tagdíjtartozását, ami rendes körülmények közt 130 pengőt tesz ki évenként, most azonban 80 pengőre van leszállítva, csak akkor lehet szó törlésről. A törléstől eltekinteni, nézetem szerint, nem lehet. De erős a meggyőződésem, hogy a törlési szakasz ultima ratióként van csak beállítva a törvénybe és nem fog arra sor kerülni, hogy a tagdíjak meg nem fizetése okából valaki is az ügyvédi lajstromból töröltessék, mert képtelenségnek tartom, hogy egy ügyvéd, aki tudja, hogy a fizetéssel magát, özvegyét, árváit segíti, amikor havonként cirka 5 pengőről van szó, ne fogná megfizetni ezt az 5 pengőt és kitenné magát az utolsó szankciónak. A törvényjavaslat sokkal enyhé'fob, mint a régi törvények, mert 'mielőtt az utolsó lépést megtenné, sok mindenféle intézkedésről gondoskodott, amelyek kizárják, mondhatom,, lehetetlenné teszik a törlést. Most egy párat fogok felhozni. Itt van az 1050/1932. számú igazságügyminiszteri rendelet, amelynek értelmében, ha az ügyvédek tömeggondnoki, zárgondnoki, ügygondnoki, vagyonkezelési megbízásokat kapnak és így kivételesen nagyobb összeget keresnek, kötelesek a keresetből 10%-ot a nyugdíjintézetnek .beszolgáltatni. Az Országos Hitelvédő Egyesület a hozzá 'bejelentett inzolvenciák lebonyolítása alkalmával felvett költségekből szintén köteles 6%-ot beszolgáltatni. Ez a 10, illetve 6% a nyugdíjintézethez megy és ez a legutóbbi két évben kitett 200.000 pengőt. Ennek a 200.000 pengőnek fele a nyugdíjintézetet illeti, fele pedig a kamarák közt kerül szétosztásra azzal a rendeltetéssel, hogy olyan ügyvédek helyett fizessék he a járulékot, akik önhiibájuFELSŐHÁZI Î ,VPLÚ III. 193A december 20-án, csütörtökön. 447 kon kívül nem képesek azt megfizetni. 700—750, sőt 800 ügyvédnek tagdíjfizetése ezáltal már biztosítva van. Es ha igaz is, ami közgazdasági szempontból nagyon kívánatos, hogy az inzolvenciák száma folytonosan csökken, azért az inzolvenciák véglegesen elmúlni soha nem fognak, erre tehát, mint egy bizonyos forrásra, mindig lehet számítani. De itt van az 1934 : II. te, amelyben az igazságügyminiszter úr kimondotta azt, hogy a régi hátralékokat öt év alatt fizethetik 20%-os részletekiben az ügyvédek és aki eleget tesz ennek a fizetési kötelezettségének, azt nem lehet végrehajtani, nem lehet a kamarából kitörölni, sőt, ha már a Kúria jogerős törlési határozatot is hozott az illető ellen, azt sem lehet végrehajtani addig, amíg részletfizetési kötelezettségének eleget tesz. A törvényjavaslat ezt a kedvezményt továbbra is fenntartja. További könnyítést létesít maga ez a törvény, midőn a járulékokat, amelyek ma évenként 130 pengőt tesznek ki, az 1934. évre 80 pengőben, azután évenkénti fokozással 90, 100, 110 és 120 pengőben állapítja meg öt évre vonatkozólag. Itt van továbbá a törvénynek az az intézkedése, hogy ha a kamara látja, hogy egy kartársa azért nem fizet, mert nyomasztó viszonyok miatt nem tud fizetni, kifizetheti helyette a tagdíjat. Nem törölte el a törvényjavaslat a régi törvénynek azt az intézkedését, hogy a kamarák is kifizethetik az ügyvéd helyett a díjat, de nagyon bölcsen, államférfiúi meggondolással úgy intézkedik, hogy ez az elengedés csak akkor érvényes, ha a kamara egyúttal be is fizeti az elengedett összeget. Eddig ugyanis olyan aJbuzusok fordultak elő, hogy derűre-borúra elengedték a kamarák a tagdíjakat és azután ők maguk nem fizették be. Azt hiszem, hogy kellő komolysággal és jóakarattal — már pedig mind a kettőt fel kell tételezni az ügyvédi karnál — nem fog sor kerülni arra, hogy a jövőben ügyvédeket töröljenek a kamarából a nemfizetés okából. Vissza kell utasítanom azokat a gyanúsításokat, amelyek elhangzottak ezzel a törvényjavaslattal szemben részint parlamenti, részint parlamenten kívüli körökben, hogy az igazságügyminiszter itt tulajdonképpen egy titkos numerus clausust akar ezzel a törvénnyel létesíteni. Ez teljesen távol áll az igazságügyi kormányzattól. De ellenezni kell azt a felfogást is, mintha ennek a törvényjavaslatnak a célja az lenne, hogy az autonómiánkat gyöngítse. Es még egyet mondok, nemcsak a fizetni nem tudó vagy fizetni nem akaró ügyvéd szempontjából kell vizsgálni azt a körülményt, hogy mi történik akkor, ha a tagdíjakat nem fizetik meg. Itt szerzett jogok vannak. Nevezetesen törvény alapján szerzett jogaik vannak azoknak, akikre vonatkozólag az ellátás már megnyilt és virtuális jogok vannak azokra vonatkozólag, akiknek meg fog nyílni. Az éremnek két oldala van. Ha igazságosak akarunk lenni, akkor az érem mindkét oldalát szemügyre kell venni. Es ne felejtsük el azt, méltóságos Felsőház, hogy ha egy ügyvéd ma az ügyvédi kamarába belép, akkor tudja, hogy ő ex jure tagja a nyugdíjintézetnek, akkor ő kvázi szerződéses viszonyba lép a nyugdíjintézettel, a szerződéseket pedig meg kell tartani, pacta servanda sunt. A régi hátralékokra vonatkozólag, amelyekkel a kama,rák tartoznak a nyugdíjintézetnek, — mert itt kettős viszony van: az ügyvéd jogviszonyban van a kamarával, a kamarák pedig jogvi68