Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-67

440 Az országgyűlés felsőházának 67. üléí főispánjával és elmondottam neki ezt a tapasztalatomat. Erre ő úgy nyilatkozott, hogy, sajnos, az ország nagyrészében ugyanezt leihet tapasztalni, mert a vidék, a falu, Szent István napját csak részlegesen szokta megünnepelni. Történik ez pedig akkor, amikor a kormányzó úr ő főméltósága és a miniszterelnök úr is résztvesznek a budavári körmenetben és megadják a kellő tiszteletet az országalapító szent király jobbjának. T. Felsőház! Hogy a vidék Szent István napját csak részlegesen szokta megünnepelni, ezt szerintem annak a körülménynek kell tulajdonítani, hogy Szent István napjának nemzeti ünneppé nyilvánítására törvénytárunkban nincsen törvényünk. Az; erre vonatkozó első intézkedés II. Endre árpádházi királyunk dekrétumában foglaltatik, amelynek első cikkelye a következőket mondja (olvassa): »Rendeljük, hogy a Szent Király ünnepét minden esztendőnként, hacsak valami nagy, nehéz ügyek gondja vagy betegségünk meg nem tilt minket, Fehérvárott .tartozunk megülni.« II. Endre Arpádházi ikirályunik ezen 1222. éviből származó dekrétuma után Szent István napjáról többé szó minősen egészen lata 1891. évig, amidőn az ipari munkának vasárnapi szüneteléséről szóló törvény 13. §-a a tkövetkezőket mondja (olvassa): »Vasárnapon, valamint Szent István király napján, mint nemzeti ünnepen, a Magylatr Szent Korona országainak területén az ipari munkának szünetelni kell.« Ez a törvény tehát kizárólag aa ipari (munkára vonatkozik, miután azonban ez a törvény Szent István 'napját imint nemzeti ünnepet említi, ennek (következtében logikusan lehet 'következtetni arra, hogy ezen törvény előtt (bármely más törvény Szent István napját már nemzeti ünneppé dekiretáltia. Sajnos, a logika ebben az esetben csődöt mondott, inert sem ez után: az 1891. évi

1 törvény után, sem ez előtt nincsen szó törvénytárunkban Szent István ünnepéről. A mai helyzet tehát az, hogy az ipari munkánál megünneplik Szent István napját, mint nemzeti ünnepet, a mezőgazdaságiban azonban erről szó nem lehet, mert ott csak részlegesen ünneplük meg, azaz a (munkaadó kénye-tkedvétől függ, vtajjon alkalmazottaival gazdasági munkát végeztet-e és függ az illető lelkészek hazafias érzésétől vagy közömbösségétől, hogy híveik gazdaságii munkát teljesítenek-e, igen vagy sem. Ez a mai helyzet. t A most említett 1891. évi törvénycikk, mint méltóztattak hallani, arról is intézkedik, hogy az ipari munkának vasárnlatpokon szünetelnie kell, azoniban nincsen olyan törvényünk, amely az általános vasárnapi munkaszünetet a mezőgazdaságra vonatkozólag kimondaná. Az 1868. évi 011. 19. §-a, amely törvény a törvényben biztosított vallásfelekezetek viszonosságáról szól, ezt mondja (olvassa): »vasárnapokon azoniban minden nyilvános és nem elkerülhetlenül szükséges munka felfüggesztendő.« Viatgyis meaőgazdaságunikban csak részlegesen ünneplik meg Szent István napját, mert az 1868. évi LIII. te. csak a nyilvános és a nem elkerülhetetlenül szükséges munkát kívánja felfüggeszteni', minden egyéb munka tehát teljesíthető. T. Felsőház! Ezek a hiányos törvényes intézkedések a mezőgazdaságban sokszor nagyon kellemetlenek és nem jó vért szülő félreértésekre adnak okot, mert az egész országban a nagybirtokosok és a nagybérlők, a kisbirtokosok és a kisbérlők a vasárnapokon rendszerint még akkor is, ha nincs rá okvetlenül szükség, gazdáid% december 20-án, csütörtökön. sági alkalmazottaikkal munkát végeztetnek, illetőleg maguk a saját személyükben végeznek. Természetesen mindig kivéve a kiveendőket. En is öreg gyakorlati gazda vagyok és nagyon jól tudom, nogy vannak olyan idők, amidőn a mostoha időjárás következtében hétköznapokon munkát teljesíttetni, vagy munkát végezni a mezőn nem lehetséges. Ilyen esetekben, különösen a nagy munkaidőben, amidőn az egész évi szorgalmunknak, áldozatkészségünknek gyümölcseit szoktuk betakarítani, — nemcsak a magunk, hanem az ország érdekében, tehát közérdekből — kívánatos, hogy legyen minden gazdának joga az önhibáján kívül elmulasztott munkálatokat vasárnapokon utólagosan pótolni. Hangsúlyozom azonban, hogy ezek az esetek mindig csak kivételt kell, hogy képezzenek, mert a mezőgazdasági munkásnak — legyen az kisbirtokos, törpebirtokos, napszámos, vagy gazdasági cseléd — a törvényben biztosított joga meg kell, hogy legyen a vasárnapi munkaszünetre éppenúgy, mint megvan az ipari munkásnak, akár van a munkaadónak szociális érzéke, akár nincsen. Az 1907. évi XLV. te, amely a gazda és a gazdasági cseléd közötti jogviszonyt szabályozza, világosan megmondja, hogy a gazda köteles gondoskodni arról, hogy a cselédnek vasárnapokon, vagy a cseléd sátoros ünnepein munkaszünete legyen. De mégis e világos intézkedéseknek ellenére a földmívelésügyi miniszter úr kénytelen volt rendeletet kiadni és figyelmeztetni a cselédtartó gazdákat, hogy ők gondoskodjanak arról, miszerint cselédeiknek vasárnapokon munkaszünetjük legyen. Én a földmívelésügyi miniszter úrnak ezt a gondoskodását hálásan megköszönöm, mégis szükségesnek tartom, hogy az általános vasárnapi munkaszünet törvényben biztosíttassák. Eszerint a t. igazságügyminiszter úrhoz, mint a törvények őréhez, interpellációt intézek; megjegyzem azonban, hogyha a miniszter úr azt találná, hogy az erre az interpellációra adandó válasz nem az ő hatáskörébe tartoznék, akkor az interpellációt az összkormányhoz intézem. Az interpelláció a következőképpen hangzik (olvassa): 1. Miután az országalapító első szent király névnapját az országban csak részlegesen szokták megünnepelni, kérdem a t. igazságügyminiszter urat, hajlandó-e a magyar királyi kormány nevében olyan törvényjavaslatot az országgyűléshez benyújtani, amely Szent István napját nemzeti ünnepnek fogja elismerni? 2. Miután továbbá az 1868. évi LIII. te. a vasár- és ünnepnapokra csak a nyilvános és nem elkerülhetetlenül szükséges munka felfüggesztését rendeli el és az 1907. évi XLV. te. kizárólag a gazdasági cselédekre vonatkozik, hajlandó-e a t. kormány egy benyújtandó törvényjavaslatban az általános vasárnapi munkaszünetet elrendelni?« Elnök: Az igazságügyminiszter úr ő excellenciája kíván válaszolni az interpellációra. Lázár Andor igazságügyminiszter: Nagyméltóságú Elnök TJr! Mélyen t. Felsőház! Az interpelláló felsőházi tag úr ő méltósága felemlítette interpellációjában, hogy ennek a kérdésnek elintézése, az ahhoz szükséges előkészítő lépések megtétele esetleg nem ' tartozik az igazságügyminiszter hatáskörébe és ebben az esetben az interpellációt az Összkormányhoz intézettnek kell tekinteni. Erre vonatkozóan bátor vagyok megjegyezni, hogy ez a kérdés csakugyan nem tartozik az igazságügyminiszter hatáskörébe, amennyiben ez tartozik bizonyos mértékig a (kereskedelmi, bizonyos