Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-67

Az országgyűlés felsőházának 67, ülése mértékig a földmívelésügyi, bizonyos mértékig a 'kultuszminiszter! hatáskörbe, szóval lényegében ez a kérdés szétágazotts ágánál fogva az egész 'kormány hatáskörébe tartozik. Ilyen körülmények között válasz, amelyet én az interpelláló if elsőházi tag f úr ő méltóságának rendkívül tiszteletreméltó és általam is intencióiban teljes mértékben helyeselt interpellációjára bátor leszek adni, nem jelenthet végleges állásfoglalást az össakormány részéről. A magyar kormány teljes mértékben át van hatva annak tudatától, hogy különösen a mai időkben, Magyarország szétszaggatottsága idejében, az ezeréves Magyarországot megorganizáló első nagy király emlékét tiszteletben tartani és megünnepelni olyan nemzeti kötelesség, amelynek a magyar jövő szempontjából is komoly jelentősége van; (Ügy van! Ügy van!) úgy, hogy ebből folyólag, ha lehetségesek olyan intézkedések, amelyek ennek az ünneplésnek teljességét szolgálnák, azt hiszem, hogy a magyar kormány nem fogja elmulasztani az ezek iránti intézkedéseket. (Helyeslés.) Nagyon helyesen méltóztatott citálni a törvényes rendelkezéseket. Az 1891. é\i ipartörvény tartalmazza azt a kifejezést, hogy Szent István király napja nemzeti ünnep, úgy hogy ennek a ténynek törvénybe iktatására talán nem is lenne szükség, mert hiszen a majdnem ezeréves szokásjog minden körülmények között erősebb egy nemzet életében, mint egy törvénynek a szava, de különben is ez a szokásjog itt már érvényesül. Az 1868:LIII. te. az általános munka szünetére vonatkozólag csupán vasárnapra dekretálja azt, hogy minden nyilvános és nem elkerülhetetlenül szükséges munka felfüggesztendő. Méltóztassanak figyelemmel lenni arra, hogy ezeknek a rendelkezéseknek megszegése büntetés alá esik és így azok, akik e törvényes rendelkezésekkel ellenkező magaviseletet tanúsítanak, az illetékes büntetőhatóságok üldözésének vannak kitéve. Erre nekünk különös figyelmet kell fordítanunk, mert nem bölcs az a kormányzat, amely az állam polgárait tilalmakkal sújtja, amelyeknek áthágása esetén az állampolgár büntetés alá esik, úgy hogy az állam polgára a kormányzatnak nem a segítő, hanem a sújtó kezét érzi. Ez általánosságban minden téren olyan aggodalom részemről, amelyet jogszabályalkotási működésemben mindig különös figyelemmel kísértem, mert nagyon könnyű büntető-parancsot hozni bármely törvényben, de nehéz mérlegelni annak hatását az állampolgárok lelkületében, akik azáltal korlátozva érzik magukat. Csupán egy körülményre vagyok bátor még itt rámutatni. Azt méltóztatott mondani, hogy a mai törvényes rendelkezések értelmében az 1868 : LUI. törvénycikknek ez a rendelkezése, amely a vasárnapi munkaszünetre vonatkozik. Szent István napjára is kiterjed. Erre vonatkozólag bátor vagyok közölni, hogy ez a kérdés, éppen büntetőbírósági joggyakorlat folytán, tisztázást nyert olyan módon, hogy a magyar királyi Kúria a 3882. számú jogegységi határozatban kimondotta, hogy ez a rendelkezés Szent István napjára nem terjed ki, úgyhogy a mai jogállapot az, hogy Szent István napján csak ipari és hivatali munkaszünet van. ellenben a mezőgazdasági munka .területén ilyen tilalom nincsen. Már most, hogy a törvényhozásnak ez az intézkedése a mezőgazdasági munkáknak abban az időben történő kumulálúdásából eredő megítélés eredménye-e. vagy egyéb, ezt én itt most eldcrnteni nem óhajtom, csupán a kérdésnek mai jogi helyze193 U december 20-án, csütörtökön. 441 tét kívántam ezzel teljesen tisztán bemutatni. Egyébként érintkezésbe léptem már minisztertársaimmal ennek a kérdésnek alaposabb megvitatása céljából és mint beszédem elején bátor voltam hangsúlyozni, Szent István király emlékének tisztelete talán sohasem volt olyan fontos Magyarországra nézve, mint most, (Igaz! Ügy van!) úgyhogy a gondolatot magát a lehető legnagyobb lelkiismeretességgel fogja a kormány megvizsgálni. (Elénk helyeslés, ellenzés és taps. — Gróf Széchenyi Aladár szólásra jelentkezik.) Elnök: Házszabályaink értelmében gróf Széchenyi Aladár ő méltóságát a viszionválasz joga megilleti. Gróf Széchenyi Aladár: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! En a t. igazságügyminiszter úr válaszát hálás köszönettel tudomásul veszem. Ki kell jelentenem, hogy különösen megköszönöm ezt a válaszadást, mert a t. kormány a Felsőházat ebben a tekintetben erősen elhanyagolja. Most már másodízben történt meg az az eset, hogy egy itt elhangzott interpellációra a Felsőház választ nem kapott. Szerintem tehát vagy van kétkamarás országgyűlés, vagy nincs. (Ügy van! Ügy van!) Ha van kétkamarás országgyűlés, aminthogy van, akkor szerintem a t. kormánynak mindkét kamarát egyforma elbánásban kell részesítenie, (Ügy van! Ügy van! annak ellenére, hogy a Felsőháznak sokkal kisebb a hatásköre, mint a Képviselőházé. (Tomcsányi Móric: Sajnos!) Nem szabad elfelejteni, hogy a t. kormánynak a Felsőházra higgadtabb, konzervatívabb beállításánál és felfogásánál fogva, egyszer még nagy szüksége lehet. (Ügy van! Ügy van!) Jöhetnek még olyan radikális áramlatok, amelyeknek csakis a Felsőház lehet illetékes kerékkötője. (Ügy van! Ügy van!) Különben azit hallottam, hogy a t. kormány foglalkozik azzal a gondolattal, hogy a Felsőház jogkörét ki fogja terjeszteni. Ezt a szándékot, azt hiszem, mindannyian örömmel fogadjuk (Ügy van! Ügy van!) és ezi nagyon szép karácsonyi ajándék lenne. (Ügy van! Taps.) Különben még egyszer megköszönöm a miniszter úrnak válaszát. (Élénk éljenzés és taps.) Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az igazságügyminiszter úr ő nagy méltóságának az interpellációra adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Felsőház az interpellációra adott választ tudomásul veszi. Tisztelt Felsőház! Az a súlyos veszteség, amely Németországot Hindenburg vezértábornagy, birodalmi elnöknek, a világháború legendás hadvezérének elhunytával s Ausztriát Dollfuss szövetségi kancellárnak, az osztrák-magyar közeledés lelkes hívének mártírhalálával szinte egyidejűleg érte, mindannyiunkban a legbensőségesebb részvét érzését váltotta ki. Jelentem, hogy a halálesetek alkalmából a Felsőház részvétét táviratilag kifejezésre juttattam. (Helyeslés.) Tudomásul szolgál. Tisztelt Felsőház! Október elején Marseilleben aljas merénylet áldozata lett I. Sándor, Jugoszlávia királya és Barthou francia külügyminiszter. Ezt a bűncselekményt mindannyian az emberi együttérzés jegyében mélyen elítéljük s azért javaslom, hogy Jugoszlávia, illetőleg Franciaország nagy vesztesége felett érzett részvétünknek mai ülésünk jegyzőkönyvében kifejezést adjunk. Méltóztatnak-e javaslatomat elfogadni? (Igen!) 67*