Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-65

Az országgyűlés felsőházának 65. ülése 198 k. évi június hó 21-én, csütörtökön. es egyedül csak a községi, a járási és a vármegyei mezőgazdasági bizottságok megfelelő munkába állítása által érhető el. Ezt pedig pénz nélkül megcsinálni nem lehet és amikor minden más országban a kamarai intézményt lényeges állami szubvenciókkal éppen a mindinkább megnehezülő időkre való tekintettel jobban dotálták, akkor a magyar állam és a magyar földmívelésügyi miniszter nemcsak, hogy nem juttatott a kamarának egy fillért sem, hanem még lényeges restrikciókat tett és olyan nagymennyiségű pénzeket vont el, hogy majdnem lehetetlenség a mezőgazdasági bizottságokat életben és működésben tartani. Még egyszer nyomatékosan kérem, méltóztassék ezt a kérdést olyan szükségességnek tekinteni, amely nélkül ebben az országban egységes és reális gazdaközvéleményt kitermelni nem lehet. Ebből a szempontból kérem a földmívelésügyi miniszter urat is, hogy különösen a pénzügyminiszter úrnál legyen ebben a tekintetben pártolónk és meleg szószólónk, Tekintettel arra, hogy a magam részéről egyébként a kormány iránt teljes megértéssel vagyok, amennyiben teljes mértékben helyeslem azt a gazdasági irányzatot, amely inauguráltatott, ha nem is értek egyet minden egyes vonatkozásban és minden egyes részletkérdésben, tekintettel továbbá arra, hogy a legnagyobb bizalommal viseltetem a miniszterelnök úrral szemben is, akiről meg vagyok győződve, hogy őszinte és becsületes akarattal akarja ezt a kátyúba jutott szekeret kimozdítani és a lelkek egyesítésével és egy közös és egyöntetű akaratnak kitermelésével akarja ezt a magyar nemzetet felrázni és egy jobb jövő felé vinni, ami az én felfogásom szerint csakis ezen a módon és ezen az alapon lehetséges, a magam részéről természetesen a költségvetést ennek következtében elfogadom és a részletes tárgyalás alapjául magamévá teszem. (Elénk éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Sámik József ő méltósága. Sámik József: Nagyméltóságú Elnök Ur! Méltóságos Felsőiház! Amikor az 1934/35. év költségvetését tárgyalják és hozzá akarok szólni, előre is bejelentem, hogy nem kívánok nagy közgazdasági és közjogi kérdésekkel foglalkozni. Előttem szólott Hoyos gróf úr Ő méltósága beszédében megemlítette a kamara anyagi helyzetét is. őszinte köszönetet mondok neki, mert az a kisgazdatársadalom, amely szervesen a mezőgazdasági kamarákban működik és dolgozik, eredményesen csak akkor tud dolgozni, eredményes munkát csak akkor lehet vele kifejtetni, ha a kamarának olyan anyagi helyzete van, amelyben ezt a munkát végre lehet hajtani. Mert hiába van egy kamarának bizonyos számú tisztviselői gárdája, amely nagyon jó tisztviselői gárda, a tudás magaslatán áll, a gazdatársadalom érdekében mindenre képes és mindenre kész, ha csak az irodai munkát végezheti el; ha nem lehet a nép közé kimenni, ha nem lehet oktatni, nem lehet tanítani, akkor az a pénz, amelyet a kamarára, mint irodai szervre költünk, egészen őszintén megmondom, nem váltja ki azt az eredményt, amelyet a kamarától elvárunk. Méltóztassék a méltóságos Felsőháznak tudomásul venni, hogy Hoyos gróf úr ő méltósága, mint a kamara elnöke, hosszú éveken keresztül mindig Önzetlenül és minden díjazás nelkul áldozta fel idejét, tudását azért, hogy szolgálatot tegyen a nagy gazdatársadalomnak, szolgalatot tegyen a nemzetnek. Méltóságos Felsőház! Gazdasági kérdésekkel kívánok foglalkozni egypár rövid percig. Hoyos gróf úr is beszédében azzal kezdte, hogy milyen borzasztó a gazdasági helyzet, milyen nagy az aszály, milyen rossz a termés, amely most a mi országunkat, azt mondhatnám, hogy szinte katasztrofális helyzet elé állította. En is ezzel a kérdéssel kívánok egy bizonyos szemszögből foglalkozni. Szomorúan állapítottam meg, kamaránk és vármegyénk területén járva, hogy azok a kisgazdatársaim, akik nem rendelkeznek olyan gazdasági tudással, mint a közép- és a nagybirtok urai, vagy akadémiát végzett főintézői, nem tudnak olyan termést produkálni, mint a közép- és a nagybirtokosok. Szomorú ez azért, mert a kisgazdatársadalom kezén a magyar termőföldnek körülbelül 70 százaléka van és ha ebben az országban a föld 70 százaléka nincs olyan szakszerűen megművelve, nincs olyan gazdasági kultúra alatt, nem olyan tudással gazdálkodnak rajta, mint ahogyan gazdálkodni kellene, akkor ez ebben az országban szerencsétlenséget jelent. Nem akarom beszédemet hosszú 1ère ereszteni, csak éppen annyit mondok el, ami szükséges ahhoz, hogy magamat érthetővé tegyem. Nagyon jól tudom, hogy ebben az országban a gazdasági akadémiákat, a gazdatisztképző intézeteket állami közadókból tartják fenn. Hosz szú évtizedeken keresztül kisgazdatársaim ezeknek a tanintézeteknek és akadémiáknak fenntartásához a maguk adófilléreivel hozzájárultak. Méltán kérhetik tehát kisgazdatársaim a magyar kormányt és a magyar gazdatársadalmat arra, hogy nyúljanak a hónuk alá és adjanak lehetőséget arra, hogy ők is okulhassanak, tanulhassanak, úgy önmaguk, mint a nemzet javára is. Tudom, hogy például téli előadásokat tartanak a községekben. Tudom, hogy a gazdasági felügyelőségeknek is utasításokat adtak, hogy neveljék, tanítsák gazdasági tudásra a népet. De ne értsenek félre, mélyen t. felsőházi tagtársaim. A mi vármegyénkben a gazdasági felügyelőség hivatása magaslatán áll, mindent jóakarattal és jószándékkal megtesz a gazdatársadalom érdekében. Hivatkozhatom az alsóki állattenyésztésre, a fonódi állattenyésztésre, — többet is megnevezhetnék, — ott olyan szép eredményeket értek el, hogy az egész országban az első helyen állanak. Amikor tehát azt mondom, hogy a gazdasági felügyelőségek ezt a problémát megoldani nem tudják, ezzel nem azt akarom mondani, hogy nein va' gyök megelégedve a gazdasági felügyelőségek munkájával, hanem csak azt akarom mondani, hogy lehetetlen, hogy meg tudják oldani, mert sokkal képzettebb és csak erre a célra felfogadott és beállított tanerők tudiák azt elvégezni. Tudom azt is nagyon jól, hogy vándorgyűléseket tartanak és hogy a vidékre kijárnak az előadók. De viszont azt is tudom, hogy akárhány esetben részvétlenség miatt nem tudták megtartani ezeket az előadásokat. Tudom^ hogy a földmívelésügyi kormány azt akarja, jószándékkal és jóakarattal, hogy a gazdaif jak ta

: nuljaniak, de nem ttaldja elérni a célt. Keresni kell tehát a módot arra nézve, hogy úgy szervezzék meg ezt a dolgot, hogy azoknak a kiszállásoknak és előadásoknak ne csak költségei j legyenek, hanem hasznuk is mutatkozzék. Azért I felhívom a magyar kormány figyelmét arra,