Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.
Ülésnapok - 1931-65
Az országgyűlés felsőházának 65. ülése 193A- évi június hó 21-én, csütörtökön. - 419 tummal körülbelül 1320 millió liter fogyasztási tej áll szemben; tehát körülbelül 340 millió liter olyan tej marad fenn, amely csak mint ipari tej értékesíthető, vagyis amely csak feldolgozás után kerülhet forgalomba, akár mini tejtermék, akár pedig mint vaj. Miután azonban ezt az egész mennyiséget, vagy a vaj legnagyobb részét nem lehet belföldön értékesíteni, hanem nagyrészét exportálnunk kell — a múlt évben 345 vágón vajat exportáltunk — lényegesen kisebb árért, mint amennyi a vaj tulajdonképpeni valódi értéke volna, tekintettel arsra, hogy a transzportköltségek az érték lényeges részét felemésztik: egy árkiegészítő alap létesítése vált szükségessé, amelynek a terhére bonifikáltatik az így feldolgozandó tej. Hogy ez az árkiegészítő alap megfelelően működhessék, elsősorban természetesen keményen, erősen, kézben kell tartani azt a tejmennyiséget, amely Budapestre jön és vigyázni kell mindarra az illegálisan Budapestre érkező tejre, amely árkiegészítő alapot nem fizet. Annakidején még Purgly Emil földmívelésügyi minisztersége alatt bocsátották ki az első rendeletet, amely szabályozni kívánta ezt a kérdést; később Kállay minisztersége alatt az úgynevezett 5000-es számú rendelet látott napvilágot, amely rendet kívánt teremteni ebben a kérdésben. Legjobb meggyőződésem szerint rendet is tudott volna teremteni, ha az abban lefektetett intézkedéseket hiány nélkül végrehajtották volna. Ez azonban, sajnos, nem történt meg abban a mértékben, amilyen mértékben felfogásom szerint még kellett volna történnie. Ennek következtében nyomatékosan felkérem a miniszter urat arra, hogy ennek az 5000-es számú rendeletnek az intézkedéseit hajtsa végre, mert éppen azokkal a bajokkal kapcsolatban, ^ amelyek az olasz állatvám felemelésével előállhatnak, saját erőnkre leszünk utalva és ez az egyedüli bevételi forrás, amelyből a termelő gazda havonta bizonyos készpénzhez jut, amely készpénzből a gazdaságához legszükségesebb anyagok beszerzéséről gondoskodni tud. Sajnálom, hogy a most elmondottakkal egy bizonyos kontroverziába kerülök Waldbott Kelemen báró igen t. felsőházi tagtársammal, mint a Szőlősgazdák Egyesületének országos elnökével, ö beszédében felemlítette azt,, hogy a szőlősgazdáknak az a követelésük, hogy biztosíttassék részükre egyedül és kizárólag úgy a Magyarországon forgalomba kerülő fogyasztási italszesz, valamint az ecetszesz gyártása és vétessék ez ki a szeszérdekeltség impériuma alól. Ez oly nehéz kérdés, amellyel incidentaliter foglalkozni nem lehet és talán ma nincs is meg számomra az a lehetőség, hogy ezt a kérdést olyan részletesen exponáljam, amilyen részletességgel ezt exponálni kellene, hogy mindenki világosan lásson benne. En csak egy pár adatot szeretnék felsorolni annak illusztrálására, hogy szerény felfogásom és legjobb meggyőződésem szerint ennek a kérdésnek a szőlősgazdák érdekében történő ilyen megoldása nemcsak hogy nem használ jóformán semmiféle vonatkozásban a szőlősgazdáknak, hanem másfelől tönkre is teheti Magyarországon a szesztermelést. Miért van ez így? Hozzá kell tennem, hogy nekem, mint az Országos Mezőgazdasági Kamara elnökének, természetesen kötelességem a szőlősgazdák érdekeit épúgy megvédeni, mint minden más FELSŐHÁZI NAPLÓ III. mezőgazdasági termelési ág és érdekeltség érdekeit. De amikor világosan áll előttem, hogy ez nem az a megoldási mód, amellyel eredményeket lehet elérni, 'nyíltan és őszintén ki kell jelentenem, hogy egy más megoldási módra kell törekedni. Ebben a tekintetben szintén leszek bátor egy javaslatot tenni és pedig a következőt. Tekintettel arra, hogy nem volna célszerű és helyes az italszesz termelését a szeszérdekeltség érdekszférájából kivonni, ugyanazt kellene tenniök a szőlősgazdáknak is, amit tettek a szesztermelők, nevezetesen a kérdést saját erejükből kellene próbálniok megoldani. Ez nem volna lehetséges 'másképpen, mint a következő módon. Itt röviden még csak azt akarom felemlíteni, hogy tulajdonképpen az a bormennyiség nyomja a piacot, amely az úgynevezett direkt-termő vesszőkről ered s amely körülbelül egymillió liternél többre becsülhető ebben az országban és 28.000 katasztrális hold földet vesz igénybe. Ezek a borok mind tíz maiigán fokon alul vannak, ezek a borok nem alkalmasak exportra, ennek következtében lényegesen nyomják a piacot. Abban a pillanatban, amikor ezeket a borokat el lehetne vonni a piacról, nem állana fenn krizis, >amely éppen ennek a bornak behatása következtében előállott a piacon. Ugy képzelem imagamnak a dolgot, hogy ezeket a direkt-termő vesszőket át kellene oltani nemes bortermelésre vagy csemegeszőlők termelésére és azokból a borokból, amelyek viszont megfelelő árért értékesíthetők, árkiegészítő alapot kellene létesíteni éppen úgy, mint a tejnél és az illetőket, az alatt az idő alatt, míg ez a procedura végbemegy bonifikálni, hogy nekik ez az átalakítás és szőleiknek átállítása ne essék .túlságosan nehezükre. Azt hiszem 1 , ha figyelembe veszem ezt és ha veszem az átlagterméseket Magyarországon, amely országos átlagban nem tesz ki tíz hektolitert holdanként, viszont ha ezeknek a boroknak átlagtermését nézem, 28.000 katasztrális (holdon — azt hiszem — közel 35 hektoliter az átlag, akkor világosan lehet Játni, hogy itt micsoda diszparitás vian a kétféle bortermelés közt. Viszont ha a fogyasztási szesz termelése elvétetnék, akkor elvétetnék ez; az egyedüli kategóriája a szesznek, amelyből bevételt lehet elérni. Jól méltóztatnak tudni, hogy különféle '«zeszkategóriák vannak az országban, amelyek különféle árral vannak dotálva, mégpedig a fogyasztási szesz ára jelenleg 150 pengőben van megállapítva, a motorüzem-anyagba keverendő úgynevezett motalkó szesz 70 pengőben van megállapítva, a denaturált szesz ára 40 pengőben, az ecetszesz 50 pengőben, tehát az utóbbi két kategória ára alacsonyabban van megállapítva, inint amennyi a termelési költségük. Ezek a különféle kategóriájú szeszárak azután egy tálba^ tétetnek bele és végeredményben azt az; átlagárat fizetik ki. amely rezultálódik abból a tálból, elosztva a Magyarországon termelt összes szeszmennyiséggel. Ha a legjobb kategóriát veszem ki, amely az ^eredményes árbiztosításnak alapja, abban a pillanatban felborul a helyzet, abban a pillanatban nem lehet olyan átlagárat teremteni, amely a termelés rentabilitását biztosítja, ennek következtében /elborulna a helyzet és nem volna képes egyetlenegy mezőgazdasági gyár sem a termelést folytatni, eltekintve attól, hogy a borból eredő nyersanyag majdnem a tízszeresébe kerül annak a nyersanyagnak, ami >a 63
