Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-65

420 Az országgyűlés felsőházának 65. ülése burgonyából, tengeriből, rozsból is a többi me­zőgazdasági cikkből ered. | Waldbott Kelemen igen t. tagtársam volt szíves felszólítani arra, hogy üljünk le a zöld­asztalhoz és tárgyaljuk le azt a kérdést sine ira et studio. En a magam részéről készségesen leülök vele tárgyalni ebben a tekintetben, kö­telességem is ez és már a múltban is tettünk errevonatkozólag különféle kísérleteket, de amíg a borérdekeltség azon az állásponton áll, hogy aszesztermelésnek elveszi azt az egyedüli lehetőségét, amely az életfenntartásához szük­séges, addig nem lehet tárgyalásra leülni, ha­nem be kell látniok, hogy más utat és más formát kell keresni ennek a mindenek felett álló igen fontos kérdésnek megoldása szem­pontjából. T. Felsőház! Buday-Goldberger igen t. tag­társam volt szíves beszédében többek között ! azt mondani, hogy (olvassa): »... különösen az j utóbbi időben a politikai élet színterén a hazai ipar, tehát országunk ezen fontos gazdasági I ága legjobb és legtisztább meggyőződésem sze- | rint a legkülönbözőbb oldalról erős és gyakran I indokolatlan támadásoknak van kitéve.« Más vonatkozásban pedig Székács Antal a követke- ; zőt mondotta (olvassa): »Hoyos Miksa gróf úr j ő méltósága, rendkívül sajnálom, hogy nincs jelen,« — viszont én szintén rendkívüli módon sajnálom, hogy ő nincs jelen ma, (Derültség. I — Tovább olvassa): — »midőn néki válaszolni j óhajtok, helyesnek, szükségesnek és időszerű­nek találta azt, hogy a Mezőgazdasági Kamara ! elnöki székéből támadást intézzen a kereskede- I lem ellen. Azt hiszem, hogy ezzel az agresszív általánosítással, amely kívánta, hogy a keres- | kedelemben tisztulási folyamat hajtassék , végre, a gróf úr nem tett jó szolgálatot sem a \ mezőgazdaságnak, sem a társadalmi békének j és nem tett jó szolgálatot az objektív igazság- : nak sem.« Igen t. Felsőház! Lesztek bátor szósaerin. j felolvasni azt a kijelentést, amelyet az Orszá- j gos Mezőgazdasági Kamara elnöki székéből j errevonatkozólag tettem és az igen t. Felsőház j elbírálására bízom azt, hogy ez a ki jelentésiem í agresszív volt-e, igen vagy nemi? Hozzá kívá- i noun tenni még azt is, igen t. Felsőház, hogy . én attól félek, hogy ezek az urak nem olvasták el az én kijelentéseimet, hanem kijelentéseimre j egyedül és kizárólag az egyes újságok által ; közölt és a cikk felett elhelyezett címek tették j figyelmessé őket, amelyekben — majdnem imán- j den újságban — az volt: »Az Országos Mező- ! gazdasági Kamara elnökének éles támadása az . ipar és kereskedelem ellen«. Ha meg méltóztat­nak engedni, felolvasom, hogy mit mondtam. , (Halljuk! Halljuk. — Olvassa): »Ámbár sokkal j inkább elfoglal bennünket a mezőgazdaság élet- I halál küzdelme, semhogy tisztára közgazdasági : elgondolásokból is időnk ós kedvünk volna j idegen területekre kalandozni, mégsem hagy- j ható említés nélkül az az idegesség, ami a leg- j újabb időkben különösképpen megnyilvánul | más gazdasági ágak, nevezetesen az ipar és a kereskedelem képviselői részéről. A gyáripar ] képviselői részéről idegesség mutatkozik abból a feltevésből, hogy a magyar társadalom ipar­ellenes. Nem kell mondanunk, hogy a társada­lom feltételezett iparellenes részié alatt minket kell érteni, mert hiszen a mezőgazdaság védel­mében mi voltunk kénytelenek síkraszállhi nem egyszer, sőt mindennapos küzdelemben vagyunk állandóan azzal az üzletpolitikával szemben, amelyet .a gyáriparnak éppen a íme­193Ip. évi június hó 21-én, csütörtökön. 'zőgazdákat érintő részeinél tapasztalhatunk! Nem tagadjuk, hogy súlyosan kifogásoljuk a mesterséges eszközökkel, vámokkal és kartell­megállapodásokkal erőszakosan fenntartott túl­imagas ipari árakat. Kifogásoljuk, mert nem tartjuk összeegyeztethetőnek a gazdasági élet összhangjával és sérelmesnek tartjuk a mező­gazdasági termelés érdekeire, de az ellen, hogy ebben iparellenes felfogás van, tiltakoznunk kell. Közgazdasági korlátoltság volna részünk­ről az iparellenes felfogás, mert mi is a gaz­dasági élet minden termelési ágának arányos és párhuzamos kibontakozásában látjuk a gaz­dasági élet és a nemzet egyetemes érdekét. Eb­ben a felfogásban örömmel látjuk a magyar iparnak az utolsó évtizedben mutatkozó nagy fejlődését. Büszkék vagyunk ebben az ország­ban imindenre, ami fejlődést és gazdasági erő­södést jelent, úe a .gazdasági érdekek legbecsü­letesebb harcában sem lehetünk annyira türel­mesek, hogy Összetett kézzel nézzük a gyár­iparunkban mutatkozó mai üzletpolitikát. Nem a gyáripar ellen, hanem az itt kialakult üzlet­politika' és árpolitika ellen van a magunk ré­széről kifogásunk és éppen gyáriparunk meg­becsülésében nem érthetjük meg, miért kell a mi iparunknak annyival drágábban termelnie, mint más országok azonos iparágainak«. Ebben a pár mondatban lefektettem a ma­gam szerény felfogását azokkal a jelenségek­kel szemben, amelyekkel lépten-nyomon és min­dennap találkozunk. Én nem iparellenes politi­kát folytattam ebben a tekintetben, de — bo­csánatot kérek — azt már nem lehet mondani, hogy az ipari cikkek árai rendkívül kedvezőek volnának a magyar mezőgazdaságra vonatko­zólag, (Úgy van! Ügy van!) aminek, sajnos, ép­pen az ellenkezője áll. {Igaz! Ügy van!) Majd így folytattam (olvassa): »A keres­kedelem részéről még nagyobb az idegesség, valahányszor a mezőgazdasági termények ke­reskedelmi forgalmának rendezésében valamit akarunk. Ezen az oldalon sokkal érezhetőbb az idegesség, mert a gazdasági élet mai iránya az abszolút értelemben vett egyéni kereskedelmi szabadságnak tényleg nem kedvező. Ez nem rajtunk múlik. A nemzetközi kereskedelem ma már jóformán mindenben korlátokat szab a ke­reskedelemnek nemcsak a lebonyolítható for­galmi mennyiséget illetőleg, de igen sokszor az árak tekintetében is. így tehát a szabad verseny nem érvényesülhet a régi értelemben. Export-kereskedelmünk éppen a kereskede­lem akadálytalansága érdekében rendezést kö vetél, belső kereskedelmünkben pedig egyéb okokból szükséges a rendezés és a tisztulási fo­lyamat. A legutolsó népszámlálási adatok sze­rint az utolsó évtized folyamán csökkent a me­zőgazdasági lakosság számaránya, mert a ked­vezőtlen termelési viszonyok folytán kevesebb ember talált megélhetést a mezőgazdaságban és lényegesen megnövekedett a kereskedő-elem. Mit jelent ez a csökkenő vásárlóképesség kor­szakában? Jelenti a kereskedelem túlterheltsé­gét, a közvetítő- és detail-kereskedelem túlten­gését, kárára a fogyasztásnak és kárára a ter­melésnek. Ezen túltengésnek korlátokat szabni a termelésnek és fogyasztásnak együttes érdeke, de érdeke magának a kereskedelemnek is.« Ezt voltam bátor a kereskedelmre vonatkozólag el­mondani. Ezzel kapcsolatosan kezembe került a Bu­dapesti Hirlap június 15-i száma, amelynek közgazdasági rovatában egy kis, »A gazdák és

Next

/
Oldalképek
Tartalom