Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-65

418 országgyűlés felsőházának 65:ülése 19U. évi június hó 21-én, csütörtökön. a kijelentéseket, amelyeket ő fensége volt szíves a Ház színe előtt elmondani. (Ügy van! Ügy van!) Áttérve most a mindennapi életre, méltóztassék megengedni, hogy mikor a szőnyegen fekvő törvényjavaslathoz a magyar mezőgazdaság szemszögéből én is hozzászólni óhajtok, kijelentsem, hogy nem kívánok általános helyzetképet festeni a magyar mezőgazdaságról, hanem egyrészt inkábib egyes speciális kérdéseket szeretnék röviden érinteni, másrészt pedig kötelességemnek tartom megválaszolni azokat a kijelentéseket, amelyeket mind a gyáripar, mind a kereskedelem' illusztris képviselői és felsőházi tagtársaink közül Buday-Goldherger Leó és Székács Antal urak voltak szívesek tenni azzal az elnöki megnyitóval kapcsolatosan, amelyet én a legutóbbi országos kamarai közgyűlésen voltam bátor elmondani. Azt hiszem, ezt annál is inkább tehetem, mert felsőházi gazdatársaim nagyon behatóan és ji agyon erőteljesen foglalkoztak a magyar mezőgazdaság különböző problémáival. Foglalkoztak ezekkel mindannyian, akik ebben a vonatkozásban felszólaltak, de különösen kiakarom emelni Waldlbott Kelemen báró t. tagtársamnak, valamint Purgly Emil t. tagtársamnak leginkább a mezőgazdaság fontos problémáit felölelő beszédét. Aniint voltam bátor mondani, én egyes speciális kérdéseket szeretnék kiragadni és talán elsősorban egypár szóval röviden véleményt nyilvánítani azzal a rendkívül kritikus időjárással kapcsolatosan, amely az utóbbi időkben itt Magyarország felett uralkodott. Amint jól méltóztatnak tudni, egy közel nyolchetes szárazsággal álltunk szemben, amely már-már kritikussá kezdett válni erre az országra, míg végre az utolsó pillanatban, pünkösd táján, az ország különböző részeiben, sajnos, nem mindenhol és nem kielégítő mennyiségben, de mégis csapadék hullott alá és ez a kritikusnak látszó helyzetet bizonyos vonatkozásban enyhítette. Maradtak azonban ebben az országban mégis olyan részek — és különösen áll ez a debreceni, valamint a miskolci mezőgazdasági kamara területére, — ahol jóformán semmi sem fog teremni. Pusztán abból a szempontból vagyok bátor a földmívelésügyi miniszter úr szíves figyelmét erre felhívni, hogy mindazokat a gazdavédelmi intézkedéseket, amelyek megtétettek abban az irányban, hogy bizonyos Stillhalte állapíttatott meg egészen a folyó évi termés betakarítása utánig, ha logikusan követem ennek az intézkedésnek fonalát, úgy kell kiterjeszteni, hogy ezeket az intézkedéseket speciálisan és különleges elbírálás alapján ki kell terjeszteni mindazokra a gazdákra, akiknek a folyó évben nem lesz termésük, akik nem lesznek képesek kötelezettségeiknek eleget tenni, mégpedig egy olyan időpontig, amikor már képesek lesznek kötelezettségeiket teljesíteni." Ezzel a kérdéssel kapcsolatosan nagyon fontos a munkáskérdéssel is foglalkozni, mert speciálisan azokon a vidékeken, amelyekről szólottam, nagyon sok helyen elő fog állani az a helyzet, hogy még le sem fogják aratni azokat a területeket, amelyek különben a munkásságnak mindennapi , kenyeret . biztosítottak volna és ennek következtében speciális elbírálás alapján és speciális intézkedések foganatosításával oly mederbe kell terelni a dolgokat, hogy ezek a jóakaratú és munkát kereső emberek családjuk és saját életük fenntartása szempontjából megfelelő istápolásban részesüljenek. (Helyeslés.) Méltóztassanak nekem megengedni, hogy röviden egypár szóval rátérjek azokra a megállapodásokra, amelyek a közelmúltban Rómában eszközöltettek. Elöljáróban ki akarom jelenteni az igen t. Felsőház színe előtt, hogy a gazdatarsadalmi érdekeltségek a tél és a kora tavasz folyamán kidolgoztak egy tervezetet, amelyet a kormány elé terjesztettek és amely tervezetben biztosítani akartak a magyar mezőgazdaságnak egy évi átlagos 18 pengős búzaarat es különféle olyan intézkedések foganatosítására is tettek előterjesztést, amelyek ennek az árnak biztosítására vonatkoztak. A kormányzat ezeket az előterjesztéseket nem fogadta el, hanem ehelyett úgy gondolja, hogy a római megállapodások ugyanezt az eredményt fogják előidézni. Jóllehet, ezek az intézkedések nézetem szerint jók és helyesek, hogy azt az árat elérhessük, úgy vélem azonban, hogy az a római megállapodás, amely egyfelől az Olaszország felé menő gabona árát, másfelől az Ausztria felé menő gabona árát bizonyos szinten tartani hivatott, olyan instrumentum a kormány kezében, amely alkalmas a kérdés megoldására és különös tekintettel arra, hogy nem állunk szemben egy túlságosan nagy terméssel, hanem inkább egy, mondjuk, a közepesnél talán alig valamivel jobb, vagy csak közepes terméssel, — hiszen ma még végleges ítéletet eb'ben a tekintetben 'mondaná nem lehet, — olyan instrumentum, amely, ha helyesen kezeltetik, bizonyos eredményeket fog elérni és hanem is teljes mértékben a gazdatársadalom kívánságának megfelelően, de mégis olyan árszintet lesz képes teremteni, amely mellett talán további süllyedéstől nem kell tartani. Egy másik körülmény, amely azonban bizonyos aggodalommal tölt el, az állattenyésztésünkre nagy kihatással levő és eddig még nem megfelelő módon letárgyalt olasz állatvámok felemelése. Nevezetesen, amint méltóztatnak tudni, az olasz állam az eddig érvényben levő darab vámokat súlyvámokká alakította át, amely súly vámok — átlagban beszélve és különféle etapokat véve figyelembe — 7—12 fillérrel kisebb árat fognak eredményezni a magyarországi állatexportra vonatkozóan. Jól tudom, hogy ebben a megegyezésben egy olyan klauzula vagy megállapodás is foglaltatik, amely szerint Olaszország hajlandó intézkedéseket tenni abban az irányban, hogy amennyiben az. állatárak a jelenlegi — a május 1-i vámemelés előtti — állapottal szemben lényegesen csökkennének, az eredeti állapotot lehessen visszaállítani. En nagyon nyomatékosan kérem a földmívelésügyi miniszter úr szíves; figyelmét — és tudom is, hogy ebben a tekintetben a szükséges előtárgyalások már folyamatba tétettek, — hogy ezt nyomatékosan foganatosítsák, mert ez eminens érdeke nemcsak az egész Dunántúlnak, ahol az állattenyésztés tulajdonképpeni valódi értéke volna, tekintettel dardia, hanem életkérdés az egész ország .állattenyésztői számára is. Ezzel kapcsolatban áll egy másik kérdés, amelyre szintén ki kell .terjeszkednem és ez.: a tejkérdés. Nem kívánok ezzel részletesen foglalkozni, annál kevésbbé, mert a bizottsági tárgyaláson részletesebben foglalkoztam ezzel a kérdésssél; két adatot mégis volnék bátor ezzel kapcsolatban felemlíteni, azt tudniillik, hogy a .tejprodukció Magyarországon ezidŐszerint körülbelül 1660 millió liter és e produk-