Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-65

408 Az országgyűlés felsőházának 65. üléi összeggel és a másik a XXVI. fejezetnél, az állami üzemek nyugellátása kereken 90 millió pengős összeggel. A kiadások főösszege 1.150 millió pengővel van kimutatva, vagyis a nyugellátások a budget teljes kiadásainak cca egynegyedrészét, pontosan 21%-át teszik ki. Ezzel szemben a honvédelmi minisztérium összkiadása a XVII. fejezetnél kereken 87 millió, vagyis a honvédelmi minisztérium kiadása az összkiadások főösszegének egytizennegyedrészét, azaz pontosan 7.5%-át teszi. Méltóztassék a fenti összegeket azon szemszögből összehasonlítani, hogy Magyarország hadseregének fenntartása és felszerelése a nyugellátmányok összegének éppen egyharmadrészét teszi ki. Talán meglepetésszerűen fog hatni, ha bátor vagyok kijelenteni, hogy a honvédelmi költségvetést keveslem, főként szembeállítva a nyugellátással és — ez más témához tartozik — az Államvasutak kiadásainak végösszegével szemben, mert hiszen az Államvasutak is 200 milliós kiadással szerepelnek, vagyis a honvédelmi költségvetésnek majdnem háromszorosával. Berzeviczy Albert ő excellenciája folyó hó 12-én a költségvetési vita keretén belül tartott magasszárnyalású szép beszédében a következőket mondta (olvassa): »Csak őrültség vagy gonoszság volna képes a mai világban háborút előidézni, ezért érdem szerint nekünk nem szabad a háború lehetőségét elfogadnunk, de mindent el is kell követnünk arra, hogy az valóban lehetővé ne váljék«. Ezzel szemben bátorkodom a mélyen t. Felsőház figyelmét arra a veszélyre felhívni, amelyről a múlt pénteken Anglia és Franciaország hadügyminiszterei, a háború lehetőségéről szólva, említést tettek. Bátorkodom felhívni a figyelmet arra az új szövetkezésre, amely most Bukarestben születik meg, végül bátorkodom felhívni a figyelmet arra az újsághírre, amelyet tegnap olvastam, hogy a cseh parlament a cseh hadsereg számára 4 milliárdos kivét îles hitelt szavazott meg. A 4 milliárd csehkorona kereken 800 millió pengő, vagyis a mi katonai költségvetésünknek tízszerese. A régi elvet, a »si vis pacem, para bellum« elvét kell nekünk is szem előtt tartanunk. Főként ezért keveslem a honvédelmi tárcába beállított 7.5%-os kiadást. Sajnos azonban, vágyaimat mérsékelni kell, mert egy közmondás szerint addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér. Igenis, a mi pénzügyi takarónk olyan rövid, hogy nyújtózkodnunk nem lehet. Belátom és sajnálom, hogy a honvédelmi miniszter úr tárcájának kiadásaira a budgeten belül nagyobb összeg nem áll rendelkezésre, de egyre mégis bátorkodom a honvédelmi miniszter úr figyelmét felhívni: a jövendő háború a maga borzalmaival az úgynevezett hinterlan

: dot sem fogja megkímélni, vagyis részesíteni fogja a szenvedések kimondhatatlan mertekeben az asszonyokat, a gyermekeket és a nem kombattánsokat. Igenis, ezeknek védelmére kellene találni valami összeget vagy a jelen budget keretein belül, vagy pedig legalább is a jövőévi budgetben. Minden más ország oriasi erőfeszítéseket tesz, hogy a hinterlandot a háború borzalmaitól megóvja, megvédje a legi háborútól és gáztámadásoktól. Magyarországon tudtommal e tekintetben még édes-kevés történt, ezért felkérem a honvédelmi miniszter urat, hogy a lakosság Kioktatását készítse elő, hogyan viselkedjek a légi támadások és gáztámadások eseten es siettesse a gázálarcok kiutalását és ezek hasznae 193

If. évi június hó 21-én, csütörtökön. lati utasításának kiadását minél előbb. (Helyeslés a jobboldalon.) Talán el lehetne rendelni, hogy kötelező legyen a jövőben, — legalább is a fővárosiban, — hogy minden nagyobb ház építésénél egy olyan pince is építtessék, meg, amely gáz- és bombaálló, hiszen az osztrák szociáldemokraták Bécs külvárosaiban valóságos fellegvárakat építettek, szintén magánházak jellege alatt. Áttérek a második kérdésre, amely szintén katonai vonatkozású és amelyet tulajdonképpen egészen törölnöm kellett volna a miniszterelnök úrnak tegnap adott felelete alapján. Miután azonban felfogásom az, hogy minden, ami a magas Házban szóvátétetik, a nyilvánosság elé is kerüljön, amelyre mégis olyan benyomással lehet, hogy abból hamis következtetéseket vonhatna le a nyilvánosság, kénytelen vagyok csak két mondattal hozzászólni ehhez a kérdéshez, A vezérkar gyorsabb előléptetésének kérdése azóta képezi vita tárgyát, mióta vezérkar van; a vita akörül forog, hogy a csapatok rossz szemmel nézik a vezérkar gyorsabb előhaladását. Tagadhatatlan és a világháború bebizonyította, hogy a magyar katona a kötelességét minden fegyvernembon a végső határig megtette, legyen az a katona akár huszár, akár vezérkari tiszt. De a vezérkari tiszt kiképzésével járó gigászi munkateljesítmény, amit tőle megkövetelnek, okvetlenül szükségessé teszi, hogy valami módon jutalmat is kapjon érte, különben a vezérkarhoz senkisem jelentkeznék. Mint a miniszterelnök úr tegnap említette, a huszárokhoz mindenki jelentkezik, márpedig a modern hadseregnek vezérkarra szüksége van s annak a jutalomnak nyújtását másmódon nem tudom elképzelni, mint egy némileg siettetett előlépéssel. A második idevonatkozó kérdés pedig a honvédelmi miniszternek és a vezetőknek állásával függ össze. Ehhez csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy mint volt katona és vezérkari tiszt, aki 25 évi aktív szolgálatra és 15 évi nyugállományra tekintek vissza, nem szeretnék a honvédelmi miniszter úrnak és a katonai vezetőállásokat betöltőknek bőrében lenni. Kijelentem, hogy ilyen állás vállalásához olyan koldus országban, ahol az említett vezetők a fényes nyomorúságnak a megtestesítői és exponensei, nemcsak tehetség és munkaképesség kell, hanem a hazaszeretetnek, kötelességtudásnak és önfeláldozásnak nagy mértéke kell ahhoz, hogy az ember ilyen állásokat egyáltalában vállaljon. Áttérek szerény fejtegetéseim harmadik pontjára. Ennél a harmadik tárgynál is, amely a költségvetéssel szorosan nem függ össae, már majdnem 'minden előttem szóló kifejtette a nézetét és ha engedelmet kérek arra, hogy erről említést tegyek, akkor azt a szokásszülte jogot veszem igénybe, hogy a költségvetés tárgyalásán belül minden olyan ügyet említeni lehet, amely az ország érdekével összefügg. Ez a kérdés pedig a restauráció kérdése. Ismét hivatkozom Berzeviczy ő excellenciájának az ebben az ügyben mondott szavaira, de megelőzőleg engedelmet kérek, hogy két szóval jellemezzem a legitimizmus lényegét. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Két szóval azért, mert gróf Mikes püspök úr ő excellenciája olyan röviden és .szabatosan mondta ki a legitimizmus elvét — szintén e hónap 12-én, — hogy ahhoz hozzáfűznivaló nem is lehet: királykérdés nincs — mondta — mert királyunk van. Ehhez én csak azt fűzöm hozzá, hogy királyi jogait nem gya-