Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-65

Az országgyűlés felsőházának 65. ülése 1934-. évi június hó 21-én, csütörtökön. 409 korolhatja, mert még nines megkoronázva. A megkoronáztatásnak előkészítése és keresztül­vitele — ez a restauráció. Ezt vallja minden le­gitimista különbség nélkül, vagyis ez a legi­timizmus elve. De a legitimisták között mégis van némi különbség. Megemlítem, hogy a legitimista tá­bor óriási nagy, nagyobb, mintsem .talán az a köznek tudatában van. A nagy legitimista tá­bornak egy kisebb frakciója azokból áll, akik j a restauráció kérdését minden áron siettetni akarják. Amellett népgyűléseken és^ pártva­csorákon nem mindig egészen szerencsésen jár­nak el, mert nemcsak saját személyüknek ár­tanak, hanem szerény nézetem szerint a legi­timizmus népszerűségének is ' azzal, hogy nyugtalan elemeknek tűnnek fel és a népesség azt hiszi róluk, hogy ők a legitimizmus f meg­testesülésének képviselői. A legitimistáknak egy másik frakciója legitimista létéből kifo­lyólag lelkiismereti meggyőződésének tartja, hogy mindent leszavazzon, amit a kormány az országgyűlés elé hoz. Végül következik a legitimistáknak harmadik frakciója, merem ál­lítani, zöme és nagy többsége. Arra nézve, hogy milyen nagy ez a tábor, merek hivat­kozni ismét Berzeviczy Albert ő excellenciája ! szavaira, aki azt mondotta: »Nem hiszem, hogy \ az országban sokan vannak, akik a szabad ki- j rályválásztásnak hivei«. Ennek a nagy tábor- j nak, amelynek én is szerény tagja vagyok, ne- j vet szeretnék adni : ezek a legitimistáknak hallj j gató és várakozó tagjai. Hallgató és várakozó tagjainak pedig azért szeretném nevezni, mert | ők az előbb nevezett két frakcióval magukat ] teljesen azonosítani nem akarják. Nézetünk | szerint a legitimizmus nem pártkérdés, ez elvi j kérdés és hitvallás. (Ügy van! a jobboldalon.) \ Ez az elv és hitvallás minden párt keretén be- I lül megélhet és hathat. (Elénk helyeslés a ; jobboldalon.) Ismétlem vezérem, gróf Károlyi ! József ó méltósága szavait, hogy: semilyen j politikai párt kötelékébe nem tartozik, meggyő­ződése minden befolyástól és részrehajlástól mentes. Ismét visszatérek Berzeviczy ő excellenciája beszédének egyes pontjaira. A következőket mondja (felolvassa): »A trónfosztó törvényt én is olyannak tekintem, amelyet az erőszak és a kényszer hozott létre, amely nem felel meg az igazi nemzeti akaratnak, amely ennek következ­tében erkölcsi alappal nem bír és amelyet én is eltörlendőnek tartok, mihelyt annak eltör­lése lehetséges. Méltóztassanak azonban tekin tétbe venni, hogy itt sok egyébről is szó van.« Egy másik helyen mondja ( felolvassa)'. »Ezek a dolgok ma nincsenek tisztázva. Nézetem sze rint ezek iránt kell nekünk magunknak meg­állapodásra jutnunk, a közvéleményt megnyer nünk ennek a tervnek, amelyet magunk elé tű­zünk és Ausztriával megegyeznünk.« (Báró Fiáth Pál: Ez Ausztriára vonatkozik, összeköt­tetés Ausztriával! — A szónok tovább olvassa); sHa ezek megtörténtek, akkor lesz ideje annak, hogy a külföld beleegyezését is megnyerjük, ami — azt hiszem — akkor nem is lesz olyan nehéz. Kénytelen vagyok ragaszkodni ahhoz az esredül helyes felfogáshoz, amely nem antile­gitimisztikus felfogás,« — mondja^ ő excellen­ciája, — »hogy a restauráció kérdése ma ak­tuálisnak nem tekinthető.« Mélyen t. Felsőház! A fentieket, valamint a Balogh Jenő ő excellenciája által kifejtette­ket 100%-ig aláírom és meggyőződésem, hogy azt aláírja az általam előbb említett legitimista tábor nagy zöme is. Ellenben bocsásson meg nekem Berzeviczy ő excellenciája, akire hivat­kozom, ha fejtegetéseit befejezem, vagyis olyan merész vagyok én, aki ő excellenciájának ki­magasló alakjával szemben nagy semmi va­gyok, hogy a fent idézett szavaiból a konklú­ziót levonom. Vájjon ki hivatott és képes azt a helyzetet előkészíteni és kifejleszteni, amelyet ő excellenciája a restauráció előfeltételének mi­nősített? Ki teremthet rendet belföldön a tör­vényhatóságok terén, ki egyezhet meg Auszt­riával, ki nyerheti meg a külföld beleegyezését a restaurációhoz 1 Csakis a m. kir. kormány és annak nagyméltóságú miniszterelnöke. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A miniszterelnök úr ő excellenciája körül­belül három hónappal ezelőtt, körülbelül a kö­vetkezőket mondotta: — én rövidítve adom vissza a szavait — a királykérdés egy kártya­lap. Ebben az adu-ász a restauráció. Ezt az adu­ászt én nem teszem félre, hanem beleteszem és ha az ország előnye megkívánja, akkor ezt az adu-ászt ki is játszom. Bocsánatot kérek, a vér­beli játékos az adu-ászt nem teszi félre a lap­jába azért, hogy esetleg alkalmazhassa, hanem az egész játékát úgy építi fel, hogy az adu­ászt a legnyomatékosabban használja. (Ügy van! Úgy van! taps a jobboldalon és a középen.) Azóta, amióta ő nagyméltósága a minisz­terelnök úr ezeket mondotta, változás állott be, hiszen már a tegnapi beszéde is egy bizo­nyos változást tüntetett fel. Idézem megint — mert ma folytonosan idézek — gróf Mikes püspök úr ő excellenciájának szavait, hogy: »Bár a fal még fennáll, de rés van rajta törve, amelyen keresztül kezet foghatunk.« Ha a mi­niszterelnök úr ezt az előkészítést vállalja, ami neki tulajdonképpen kötelessége, mert hi­szen az ország többségének ő a reprezentánsa, abban az esetben, ha az ország többsége akár lassú folyamatban, akár gyorsabb folyamatban a restaurációt kéri, akkor ő hivatott ezt kez­deményezni. Ha tehát a miniszterelnök úr ezt megteszi, ha ő hajlandóságát kifejezi arra, hogy ő ezeket az előkészületeket, .amelyeket Berzeviczy ő excellenciája szükségesnek mon­dott, magára vállalja, akkor nincs többé fal, akkor meg vagyok győződve arról, hogy a le­gitimisták száz százalékig mögéje fognak ál­lani. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Kér­dem, vájjon a nemzeti egység összekovácsolása nem volna-e ilyenmódon a legkönnyebben ke­resztülvihető? Lehetne-e szebb szerepet és hiva­tást elképzelni egy ország miniszterelnöke szá­mára, mint azt, hogy a király vissza jövetelét bevezesse, keresztülvigye, befejezze és azzal te­tőzze be, hogy a királyt a koronázási dombra kalauzolja? Egy másik témához igazán csak két szó­val akarok hozzászólni. A miniszterelnök úr ő nagyméltósága kilátásba helyezte rövid időn belül egy új választási rendszernek a »megalko­tását. Erre nézve sem akarok szót vesztegetni, mert gróf Károlyi József ő méltósága kö­rülbelül azt mondotta el, amit én most mon­dani akarok. Teljes megnyugvással várnám azt az új választójogi rendszert, ha megelőzőleg a Felsőháznak a Képviselőházzal való egyenjogú­sága törvénybe iktattatnék. (Helyeslés.) Mélyen t. Felsőház! Végül még csak pár rövid szóval meg akarom említeni a hitbizo­mányi kérdést, amelynek megoldását a minisz­terelnök úr ő nagyméltósága szintén kilátásha helyezte. Nem tudom még, milyen alakja lesz ennek a hitbizományi törvényjavaslatnak, en­nélfogva nehezen szólhatok hozzá. De egynek örültem és ez az, hogy tegnap a miniszter-

Next

/
Oldalképek
Tartalom