Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-65

Az országgyűlés felsőházának 65. ülése 1 szabályozásokban és telekrendezésekben előálló értékemelkedések igazságos módon való igénybevételéből állanak. Az állami támogatás formái: a szubvenció és a kedvező vagy kamatmentes kölcsönök mellett főleg a rendkívüli házadómentes ség. Erthetőleg ielvethetné valaki, hogy miért nem beszélek a városi támogatásról! Előrebo csátva azt, hogy az utolsó adómentességi törvények az építtetőket a városi adó alól is mentesítik, az állam részéről a városi áldozatkészség tehát már igénybevétetett, kétségtelen, hogy Budapest és valószínűleg más város i^ szívesen fordítana áldozatot városfejlesztési célokra, ha az államnak olyan pénzügyi politikája volna, amely a városoknak pénzügyi lehetőséget adna arra, hogy ilyen feladatokra áldozhassanak. A kormány a városrendezés előfeltételei közül eddig csak az utóbbit, az alkalmi támogatást teremtette meg, 1930-ban egy általános, rendkívüli házadómentességgel, mely nem volt szerencsés, mert egyfelől főleg csak a telekspekulációt szolgálta, másfelől megteremtette a mai helyzetet Budapesten, amely a városrendezést, vagy legalább is annak pénzügyi megoldását a legnagyobb mértékben megnehezíti, az idén pedig helyes elvi alapon, de nézetem szerint szűkkeblűén és nehézkes feltételek mellett. Helyesen úgy oldatott volna meg az adómentesség kérdése, ha a megszorított területen, sőt, nézetem szerint még inkább megszorítható területen is a megvolt 30 évi adómentességet, vagy ha azt már nem, de legalább a 25 évi adómentességet egész mértékben megadta volna és nem kötötte volna ennek az adómentességnek az élvezetét az építési szabályzaton túlmenő, attól csak kis, de számos kis jelentéktelen ponton eltérő feltételekhez, ami teljesen elriasztja az építtetőket attól, hogy az amúgy is kevesebb adómentességet igénybevehessék. Nézetem szerint tehát a mostani adómentességnek nem lesz valami gyakorlati eredménye, de — azt hiszem — ezt sokkal bővebben fogja kifejteni ennek a témának még jobb szakértője, Hoepfner felsőházi tag úi későbbi beszédében. A kedvezmények terén általában az a baja jogalkotásunknak, hogyha rászánja magát végre arra, hogy kedvezményeket ad, azt rendesen vagy elkésve adja, vagy alig teljesíthető feltetelek mellett. Hiszen ebben a tekintetből, több felsőházi tag úr felszólalásából is volt alkalmunk illusztrációt kapni a törvények végre hajtásáról. A törvényeket és a rendeleteket mégis csak abban a szellemben kellene végrehajtani, amely szellemben azokat a törvényeket megalkották. Itt szólnom kell a budapesti Erzsébet-út kérdéséről. Ebből a mostani adórendeletből kimaradt ez a téma, tudtommal azért, mert a pénzügyminiszter úr ezzel a kérdéssel behatóbban akar foglalkozni. En nagyon kérem őt, hogy ezt a legsürgősebben tegye meg, mert ma már nem az »a kérdés, hogy Erzsébet-út legyen vagy ne legyen, hanem az, hogy a VII. kerületnek ez a belső része, amely évtizedek óta meg van bénítva az építkezésben, abba a 'helyzetbe juthasson, hogy beépülhessen, ami nemcsak az illető tulajdonosoknak jogos érdeke, hanem fővárosi érdek is. Méltányos volna, ha ez a terület megkapná azt az építkezési kedvezményt, amelyet az 1930. évi rendelet tartalmazott és amelyet ez a terület nem élvezhetett azért, mert építési tilalom alatt állott. A városrendezésnek felsorolt nem alkalmi, vagyis intézményes előfeltételei csak törvényben valósíthatók meg és erre van hivatva egy országos városrendezési törvény. Ez a törvény ÍB%. évi június hó 21-én, csütörtökön. 407 tudtommal az előkészítésnek már olyan stádiumában van, hogy törvényhozási tárgyalása a közeljövőben megtörténhetik. Ezzel kapcsolatban kívánatos volna Nagy-Budapest városfejlesztési problémáját is elővenni, — hangsúlyozom, hogy városfejlesztési problémáját, mert egyéb problémáit nem tudjuk megoldani, — mert ugyanakkor talán abban az eszmekörben helyesebb törvénnyel lehetne megoldani. Nagyon kérem tehát a kormányt, hogy az említett két törvény megalkotását az országgyűlés őszi munkaprogrammjába vegye fel. A fürdőpolitika és az idegenforgalom emelésére irányuló törekvések szempontjából is nagyon kívánatos ezeknek a törvényeknek megalkotása. A városrendezés terén minden késlekedés, különösen ma már, a legsúlyosabb bajoknak fokozása. Ez volt az oka annak, hogy ilyen korai stádiumban mertem itt a Felsőházban s-íót kérni. A magam részéről nem látok semmi nehézséget abban, hogy az említett nagyjelentőségű törvények a legsürgősebben megalkottassanak, mert nemcsak a pénzügyi po'Jtikusnak, haï; em ix városrendezési politikusnak is azt az elvet^ kell szem előtt tartania, hogy a városrendezés nem lehet t közpénzeket elnyelő, hanem értékeket termelő és így közpénzeket is termelő. A költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és' taps. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Apponyi Károly gróf ő méltósága. Gróf Apponyi Károly: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! Szerény nézetem szerint a költségvetési vita elvben befejezést nyert tegnap a miniszterelnök úr felszólalásával. Hogy ezt a nézetemet mélyen t. felsőházi tagtársaimnak zöme osztja, azt abból látom, hogy az előbb széles mederben hullámzó vita most tulajdonképpen egy kis patak csörgedezésével hasonlítható össze, amely megszűkült mederben folydogál. Talán helyesebben is tettem volna, ha felszólalásom törlését kértem ^volna, de megmaradt mélyen t. felsőházi tagtársaim végtelen rendíthetetlen figyelmére és kitartására tekintettel kell lennem azzal, hogy első elhatározásom mellett maradok és mondanivalómat elmondom. (Az elnöki széket Beöthy László foglalja el.) A késői feliratkozásnak egy nagy hátránya van egy kezdő politikus és ideges szónok részére: napokon keresztül vajúdnia kell, míg elmondhatja azt, amit elmondani akar. De nagy előnye is van a késői feliratkozásnak: az élőt tem elhangzott értékes és tanulságos felszólalások végighallgatása közben ceruzámmal egyik pontot a másik után törölhettem és en nélfogva az, amit eleinte elmondani akartam, a minimumra csökkent és ezt a minimumot is, minthogy az általam még mindig említendő témákat már nagyon sok oldalról megemlítették, sürgönystílusban adhatom elő, amivel megkímélem mélyen t. hallgatóimat attól a fáradtságtól, hogy idejüket túlsoká igénybe veszem. Ezeknek a témáknak egyike — minthogy tudvalevőleg a macska az egerészést soha sem hagyhatja abba — a katonai, vagyis a honvédelmi tárcához tartozik és engedelmet kérek, hogy itt pár számadatot említsek. Az 1934/35. évi állami költségvetés számaiban két összeg tűnik fel a kiadások sorozatában, az egyik a VI. fejezetnél az állami közigazgatás nyugdíjellátása 150 millió pengős