Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.
Ülésnapok - 1931-65
406 Az országgyűlés felsőházának 65. ülése 193U. évi június hó 21-én, csütörtökön. 1926 : XXII. te. a jogalkotás terén a Felsőházat paritásossá teszi a Képviselőházzal. A költségvetés terén azonban a megállapítás jogát a Képviselőháznak adja, világosan kimondva, hogy a költségvetésen a Felsőház nem változtathat. A gyakorlatban azonban a Felsőház jogalkotási paritása is erős csonkítást szenved a kormánynak azon érthető törekvése folytán, hogy el akarván kerülni a kétszeres képviselőházi tárgyalást, arra törekszik, hogy a Felsőház módosításokat a törvényjavaslatokon ne tegyen. A Felsőház számára a költségvetés tárgyalása alig nagyobb jelentőségű, mint egy zárszámadás tárgyalása. Gondolatokat és javaslatokat termel ki, amelyeket a kormány a legközelebbi költségvetés tárgyalása alkalmával, vagy egyébként, esetleg honorál, vagy értékesít. A Felsőház tagjainak még az a szerep jut, r hogy ez az egyetlen alkalom, amikor az ország összes ügyeiben a kormány tagjaival közvetlenül beszélhetnek. Az állami gazdálkodás és pénzügyi vitel terén a Felsőháznak ez a pro futuro szerepe meg hagyján, mert elég közel van a lehetőség, hogy azok a gondolatok, amelyek felvetődnek, a legközelebbi költségvetés során érvényesüljenek. A jogalkotás terén már sokkal aggályosabb a helyzet. A jogalkotásnál, ahol a revízió távolabb fekszik, — sőt valamennyien azt valljuk, kívánatos is, hogy a törvények revíziója távol legyen, mert olyan törvényeket kell csinálni, amelyek hosszú időre szólhatnak, — a Felsőház szerepe jóformán eredménytelen. Ugy vélem, hogy ebben a helyzetben megnyugodni talán mégsem kellene. Azt az igen nagy intellektuális, tapasztalati és erkölcsi erőt, amely ebben a Házban foglaltatik, a törvényalkotás munkájába szerény véleményem szerint aktívabban kellene belekapcsolni. (Élénk helyeslés.) Ha a kormány fázik a kétszeres képviselőházi tárgyalásoktól, bár a Felsőház módosításai néha bizonyára megérnék ezt az alkalmatlanságot, akkor van egy másik módja is annak, hogy a Felsőház törvényalkotási aktivitása fokoztassék. Ez a mód a törvényjavaslatoknak közvetlenül a Felsőházban való benyújtása. (Báró Szterényi József: Megvan a módja!) Az 1926 : XXII. te. ezt egyenesen intendálja. A törvény indokolása ugyanis a következőképpen szól: »Azok a szakkörök, amelyek a törvényhozásnál eddig csak a kormány szakértőit tudták irányítani, most közvetlen bebocsátást nyernek a törvényhozás műhelyébe. Kifejezetten biztosítani kell tehát a kezdeményezés jogát a Felsőháznak, hogy értékesíthesse azt a gyakorlati és elméleti tudást, amely talán minden államok Felsőházánál nagyobb mértékben lesz sajátja. Azonkívül a jövőben bizonyára a kormány sem fog elzárkózni attól, hogy egyes javaslatait elsősorban a Felsőházban terjessze elő. Ez már az 1884-ik évi javaslat indokolása szerint is a törvényhozás teendőit nagyban megkönnyítené«. Nézetem szerint erre a gyakorlatra elsősorban rá lehet ma térni a nem politikai vonatkozású törvények alkotásánál, amelyeknél különös szerepük van azoknak, akik itt a tudomány érdekeinek, a gazdaság érdekeinek és a szakszerűségnek képviselői. Ennélfogva bátor vagyok a Felsőház szíves figyelmét erre felhívni. Károlyti ő méltósága érintette szintén ezt a témát, kissé má's vonatkozásban, amenynyiben ő a felsőházi törvény reformját kívánta abban az irányban, amelyben a főrendiházi törvény mozgott. Szerény nézetem szerint ez, amire itt a Felsőház szíves figyelmét bátor voltam felhívni, a mai törvénynek szellemében van és a törvény módosításra sem szorul. (Helyeslés a baloldalon.) Ezek után legyen szabad most már beszédem tulajdonképpeni tárgyára, a városrendezés problémájára áttérni. Célom az, hogy ezt a témát, amelyet már a fővárosi közmunkák tanácsáról szóló 1870 : X. te. még budapesti vonatkozásban is országosnak jelölt meg, itt röviden exponáljam, a mélyen t. Felsőház érdeklődését és rokonszenvét megnyerjem és megkérjem a kormányt arra, hogy azokat a feladatokat, amelyeket ebben a problémakörben csak ő oldhat meg, valóban megoldásra juttassa. Felszólalásomra a jogcímet az adja, hogy én itt Budapest törvényhatóságát, tehát az elsősorban érdekelt várost .Képviselem, hogy a városi érdekeket, amelyeket mindig összeegyeztetendőnek tartottam az országos érdekekkel, egy életen át szolgáltam és ezzel a problémakörrel talán ma a legrégebben és legbehatóbban foglalkozó egyén nagyok az országban. (Úgy van! Úgy van!) Felszólalásomra az impulzust pedig az adja, hogy legutóbb egy hivatalos tárgyalás során alkalmam volt a pénzügyminiszter úrral való beszélgetésből azt a benyomást kapni, hogy a városfejlesztés helyes célkitűzései és az ezek alapján felállítható programmok összeegyeztethetők a pénzügy^ miniszter úrnak nemcsak általános pénzügyi politikájával, amelyet a magam lészéről teljes mértékben osztok, hanem összeegyeztethető azokkal a városfejlesztési elgondolásokkal is, amelyeknek ő tanúságát adta. Arról győződtem meg és azt hiszem, hogy nincs akadálya annak, hogy még a mai pénzügyi viszonyok mellett is helyes és üdvös városfejlesztési politikát lehet folytatni, különösen ha figyelembe vesszük azt, hogy a városfejlesztés aktuális problémái ma valóban inkább városrendezést, mint városfejlesztést jelentenek. Természetesen közpénzekből teremtett nagyszabású mecénási alkotásokról, amelyek nyomában az alkotót szobrok dicsőítik, ma nem lehet szó. Városaink, az élen Budapesttel, ideértve Nagy-Budapest alatt a szervesen vele összefüggő környéket, tervtelenül és rendszertelenül alakultak ki véletlenek és a telekspekuláció hatása alatt. Az eredmény közismert; szétterpeszkedő városok, kültelki nyomortanyák és a városok csődje a közművek finanszírozhatása terén. Mire van tehát szükség? A városfejlesztési elgondoláson felépülő városrende : zési tervekre, a terveken nyugvó végrehajtási programmokra, a városrendezés jogi előfeltételeinek megteremtésére, a városrendezés pénzügyi előfeltételeinek megteremtésére és ameg; okolt, különleges, máskép meg nem oldható városrendezési feladatok alkalmi támogatására. A városrendezési terv, amelynek kiegészítője az építési szabályzat, a tervszerű es egészséges városépítést van hivatva biztosítani. Egyedül csak a programmszerűség tud a városrendezés terén megküzdeni a magánérdekkel és a kicsinyességgel. Csak ez biztosíthat helyes megoldásokat, mert az alkalmi megoldások igen gyakran súlyos hibákat jelentenek. A közelmúltból csak egy általánosan ismert példát akarok felhozni: az Erzsébetszobor elhelyezését. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) . , r', lr . 1 . í , 1 ':. , n ! A városrendezés jogi eloíeltetelei: a teleicszabályozásnak, a telekrendezésnek, elsősorban a parcellázások alakításának jogszabályai es a városrendezési követeléseknek megfelelő kisajátítási rendelkezések. A városrendezés pénzügyi előfeltételei elvileg és túlnyomóan a telek*
