Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-65

Az országgyűlés felsőházáénak 65. ülése hogyha összehasonlítást teszek a múlt és a jelen állapot között, azt látom, hogy egy gaz dasági cseléd, aki 16 métermázsa gabonát ad át őrlés végett, a mostani százalék szerint 155 kilogrammal adózik többet a vámőrlő maimoknak, mint a múlt év decemberében. Ez v. kormányrendelet megint azokat a szegény munkásokat, törpe- és kisgazdákat sújtja a legjobban, akik amúgyis a, legnagyobb vésze delemben vannak és tengődnek. Az a munkás, akinek aratás után néhány mázsa keresete lesz, nem 15, hanem 21 kilogramm vámot fizet. Méltóztassanak meggondolni, hogy ez megint nem szociális tevékenység. Bármennyire is elismerem a kormánynak szociális téren való működését, de itt kötelességem a munkásság érdekében hangsúlyozni és egyúttal kérni a magas kormányt, Éogy szüntesse meg ezt a nehéz helyzetet a vámőrlő malmokkal kapcsolatban és a felemelt vámot szállítsa le. Mi ugyan, akik vámőrlő malmokban őröltetünk, elismerjük, hogy a vámőrlő malmok tulajdonosainak szükséges iparcikkek árai sem szállottak alá, hanem inkább emelkedtek, de ha a szociális oldalát nézem a dolognak, miután itt mezőgazdasági munkásokról, törpeés kisgazdákról van szó, mégis méltányos volna, hogy a kormány valahogy szociálisan szabja meg a százalékot, hogy a munkás is megtalálja a maga számítását, viszont a malomtnlajdonos is megkar>ja, ami őt megilleti. Előttem szólott igen t. barátom beszélt a ruházati cikkekről is és azt kérte, hogy ezeket a kormány ingyenesen juttassa az arra reászoru1 óknak; hogy a textilgyárak adjanak nagyobb mennyiségű ruhaneműt és ingyenesen juttassa azt a kormány a munkásoknak. Én munkásember vagyok, de könyöradományt nem kérek, hanem munkát kérek a munkásoknak. (Élénk helyeslés.) Ha a kormány kap a textilgyárosoktól ruhaneműt, adja azt a munkásoknak munka ellenében, mert a munka mindig nemesít, felemel; ha azonban ingyen kapja valaki, nem tudja úgy megbecsülni, mint akkor, ha azért szorgalmasan dolgozik. (Élénk helyeslés és taps.) Az iskolai könyvekről is méltóztatott igen t. barátom említést tenni. Nagyon szép dolog a kultuszkormány részéről, hogy akár a falasi mezőgazdasági vagy pedig a városi iskolákban, ahova a szegény gyerimekek járnak, azokat segélyezi, mert hiszen az a szegény családapa iskolai könyvekre nem tudna költeni, már csak azért Bem., mert amint mondottam, van eset rá, hogy egy-egy mezőgazdasági munkáscsaládból 5—6 gyermek jár iskolába, ahol tehát még cipőről vagy kendőről vagy kalapról sem tud a családapa gondoskodni, nemhogy iskolakönyvekről. Szociális feladat volna tehát, hogy a kormány, ahol lehet, gondoljon ezekre a szegény családokra, mert hiszen ha a mezőgazdasági munkásságot megsegíti, a mezőgazdákkal együtt az egész országot segíti fel, mert hiszen a munkásság legnagyobb része a mezőgazdaságban van foglalkoztatva. Tizenkét évi tapasztalatom és huszonkét évi munkásságom után azt mondhatom, hogy a mezőgazdaság megtett volna mindent, ha a rossz helyzet be nem következett volna és ha felvirradna a nap a magyar mezőgazdaságra, akkor nem kellene nekem sem ezeket a hangokat hallatnom a Felsőházban. Egy másik .tiszteletteljes kérésem is van, amelyet mezőgazdasági kamarai szakosztályom nevében már több ízben felterjesztettem a földmívelésügyi kormányhoz is, Ez szociális kér1934-. évi június hó 21-én, csütörtökön. 405 dés, a cselédek költözködésének ideje. A szakosztályban, mikor ez felvetődött, a dunántúli gazdák nem ellenezték, hogy április l-e legyen a költözködés napja, viszont az alföldi gazdák között volt olyan, aki azt mondta, hogy maradjon 'mégis január 1. Nagyon kérem a méltóságos Felsőház tagjait és a t földmívelésügyi miniszter úr ő nagyméltóságát, vigye dűlőre ezt a kérdést olyan irányban, hogy április l-e legyen a költözködés ideje és ne kelljen télvíz idején hózivatarokban költözködni a nagy családdal, (Helyeslés.) mikor a legnehezebb helyzetben vannak, amikor ki vannak téve annak, hogy tüdővészt, vagy más betegséget kapnak és amikor fűtetlen szobába kell bemenniök, ami egészségi szempontból magában véve sem valami elfogadható. Van egy kérésem a vallás- és 'közoktatásügyi miniszter úrhoz is. Ez már nem a mezőgazdaságra vonatkozik, hanem a falusi tanítóságra, azokra, akik a falunaík kultúráját és a falusi gyermekek nevelését irányítják. Az a tiszteletteljes kérésünk, hogy mivel a tanítók gyermekei többnyire tanítói pályára lépnek, méltányolja a kultuszminiszter úr őnagyméltósága a falusi tanítóság gyermekeinek ezt a törekvését^ segítse elő elhelyezkedésüket a tanítói pályán és azt, hogy a tanítógyermekek, akik tanítói vizsgát tettek, faluhelyen a kinevezéseknél előnyben részesüljenek. Méltóságos Felsőház! Eöviden így összefoglalva a munkáskérdéseket, az a • iszteletteljes reményem, mivel mindenkor figyelmet élveztem a Felsőház mélyen t, tagjai részéről, hogy amint a múltban nem voltak, talán iá jelenben sem lesznek az én szavaim pusztában kiáltó szók, hanem a Felsőházban mindazok, akik mezőgazdasággal foglalkoznak, megszívlelik szavaimat és megszívleli azokat a kormányzat is. ' \ Végezetül csak annyit mondok, hogy csak az erkölcsi életbe vetett hittel és reménnyel, szeretettel tudjuk nemzetünket fenntartani és ha kitaírtással párosul az a kölcsönös szeretet, amely eddig megvolt, akkor bizonyára el fog jönni a nagy nemzeti feltámadás, amelyet mindnyájan várva várunk. A költségvetést elfogadom. {Éljenzés és taps. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Harrer Ferenc ő nagyméltósága. Harrer Ferenc: Nagyméltóságú Elnök TTr! Méltóságos Felsőház! E pillanatban, mikor e Házban és e helyen először felszólalok, első szavam a kegyelet szava Bódy Tivadar emlékével kapcsolatban, (Helyeslés.) akinek helyét itt most elfoglaltam. Arra, hogy mint e Ház új tagja, már a most folyó vitában szót kértem, az késztetett, hogy aligha lesz alkalmam a legközelebbi költségvetésig, hogy a hozzám legközelebb fekvő nemcsak fővárosi, hanem országos érdekű témakörben, városrendezési kérdésekben, szavamat közvetlenül a pénzügyminiszter úrhoz intézzem, akinek ez a problémakör ugyan nem reszortügye, de akinek e problémákkal szemben való állásfoglalása a legnagyobb mértékben jelentős, sőt sok esetben döntő a problémák megoldhatására nézve. Mielőtt azonban tárgyamra áttérnék, méltóztassanak megengedni, hogy e rámnézve ünnepélyes pillanatban egypár percig meditálhassak afelett, mi lehet a Felsőíház tagjának, következésképpen a Felsőháznak a szerepe a közérdek szolgálatában. (Halljuk! Halljuk!) Az 61*