Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-64

390 Az országgyűlés felsőházának 64. ülése 1934. évi június hó 20-án, szerdán. heket de még egyelőre nem áll módunkban ezt végrehajtani. Azt kéri ő méltósága tőlem, hogy intsem le tulbuzgo környezetemet és a félhivatalos saj tót, amely a legitimista álláspont ellen intéz támadásokat. Azt hiszem, nem kell leintenem a környezetemet, mert azok csak azt csinálják, amit én kívánok tőlük, az a stílus pedig, amelyet ők ebben a tekintetben mutatnak, nem kifogásolható. Berzeviczy Albert ő excellenciája részletesen beszélt a Népszövetségről. Dicsérte Tánczos Gábort, aki a leszerelési konferencián a magyar ügyet helyesen képviselte. Ezt köszönettel tudomásul veszem. Okfejtését a királykérdésben — e tekintetben közelebb állván hozzám, mint a legitimista urakhoz — természetesen szintén köszönettel veszem tudomásul. Abban is egyetértek vele, hogy a restauráció kérdése e pillanatban nem aktuális. Szőke Gyula tagtárs úr azt mondotta: elismeri, hogy bizonyos javulás észlelhető a pénzügyi kormány gazdálkodásában, azonban olyan lépésekkel is segítették a pengőérték fenntartását, amelyet már az előző évben is kifogásolt; ilyen például a deflációs politika, azután pedig a zárolt pengő felhasználása. A pénzügyminiszter úr ebben a tekintetben már többször nyilatkozott. Nekem újból nyilatkoznom nem kell, csak azt mondom, hogy minden egyes gesztiónál az eredmények a fontosak. Én ezzel az eredménnyel meg vagyok elégedve és úgy tudom, a többség is meg van elégedve. A felsőházi tag úr szerint a kormány megállapította, hogy azok, akik nem lépnek be a nemzeti egység pártjába, ellenzékiek. Ez természetes, mert aki nem velem van, az ellenem van. Azután vannak a neutrálisok, de voltak olyanok is, akik hol ellenzékiek, hol kormánypártiak voltak. (Derültség.) Én ebben a tekintetben tiszta helyzetet kívántam teremteni, mert a választások előtt kormánypártinak lenni és a választások után ellenzékinek: ezt a játékot én nem szeretem. (Élénk derültség.) A keresztény cazdasági párt vezetőivel, elsősorban Ernszt Sándorral és Wolff Károlylyal, a legnagyobb barátságban yaa-yok; naivra tartom őket, de a mai nehéz időkben, amikor olyan óriási felelősséggel viselem a kormányzás súlyát, én koncentrációra törekszem és nem veheti senki sem rossznéven tőlem, ba én ezt a nártot, amely hozzám világnézetileg egyébként közel áll, állandóan arra ösztökélem, hogy egyesüljünk, de világosan, mert nagyon kényelmes álláspont az, hogy egy párt kint a publikum előtt ellenzéki és bent a parlamentben kormánypárti. Én szeretem a tiszta helyzeteket és ezt méltóztassék magyarázatul venni arravonatkozólag, hogy elmondott szavaimmal a félreértéseket akartam elintézni ebben a kérdésben. (Helyeslés.) Ha az igen t. felsőházi tag úr be akar lépni hozzánk, »nyomás nélkül« szívesen látom. (Derültség.) Ennek kritikáját — mondotta a felsőházi tag úr — a kormány fogadja jóindulattal. Nem szorítottam ellenzékbe, de nem bánom a kritikát. Ha a kritika hasznos, építő és olyan kifogásokat tár az ország közvéleménye elé, amelyeket mi nem vettünk észre, vagy ahol javítani kell, szívesen hallom az ilyen kritikát, mert nem okos ember az, akit nem lehet meggyőzni valamiről. Balogh Jenő ő excellenciája foglalkozott a népgondozás kérdésével. Én igen nagyra tartom a karitatív munkákat. A csanádi püspök úr ő excellenciája is belekapcsolódott ebbe a gondolatmenetbe és felhívta a kormány figyelmét, hogy erőteljesebben jöjjön a karitatív mozgalmak támogatására. En a magam részéről felajánlom ezt a segítséget, amennyiben ez összeegyeztethető lesz az állam pénzügyi helyzetével, de ki kell jelentenem, hogy a mai viszonyok között elsősorban a kormányt tartom illetékesnek, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzék, ami nem jelenti azt, hogy a karitatív egyesületek működését nem kívánom igénybe venni; ellenkezőleg, ezt éppen olyan fontosnak tartom, mint a kormány ténykedését. Hangsúlyozni kívánom azonban, hogy a mai helyzetben a kormánynak intézményesen kell gondoskodnia ezeknek az egyesületeknek prosperitásáról, illetőleg az igazi karitatív munka előbbreviteléről. (Helyeslés.) Bezerédj István ő méltósága a királykérdéssel foglalkozott s azonkívül szintén foglalkozott a népgondozással is. Abban, amit az utóbbira nézve mondott, egyetértek vele, az előbbire nézve az ő álláspontját megértem ugyan, de aktualitás tekintetében a magam álláspontját tartom helyesnek. Székács Antal ő méltósága, mint a szabad (kereskedők reprezentánsa, természetesem kritika tárgyává tette a szövetkezetek munkáját. En azt tartom, hogy jó szövetkezet mellett a jó kereskedő is megfér, de bizonyos kérdések, különösen a mezőgazdasági termelés és értékesítés egyes kérdései, máskép, mint szövetkezeti úton, meg sem oldhatók. Ez az egyik in* dóka annak, hogy a kormány most nagyvonalúan egy táborba, egy szervezetbe tömöríti a fogyasztási .szövetkezeteket. A szövetkezeti munkában bizonyos nemzetépítő munkát is látóik, de azt hiszem, hogy emellett a szabadkereskedelemnek még igen tág tere nyílik. Tulajdonképpen miről y an szó? Egyik-másik gazdaságilag, illetőleg földrajzilag fontos helyen fekvő vidék gazdaságilag prosperál, de vannak vidékeink, ahová nem jut el a nagytkereskedő keze. Itt kell nekünk a szövetkezetekkel belenyúlnunk a kérdésbe, mert az a magyar ember is éppen olyan közel áll hozzánk akár gazdasági, akár más szempontból. Tarányi Ferenc felsőházi tag úr azt mondja, nem kívánatos, hogy a népgyűléseken az újabb földreformot újból és újból feszegessék. Mi nem egy új földbir.tokreformot akarunk olyan értelemben, mint az a Nagyatádi-, vagy Rubinek István-féle földbirtokreform volt. Nem most mondom, hanem már akkor is megállapítottam, ihogy nem értettem' egyet a földbirtokreform mikéntjével. Nem értettem egyet vele, mert az a földbirtokreform forradalmi atmoszférában született s az én nézetem szerint anyagilag sem volt egészen megalapozva (Ügy van! Ügy van!) és nem volt országépítő olyan értelemben, ahogyan azt mi látjuk, mondjuk Széchenyi István-i szellemben, hanem veszélyeztetett bizonyos gazdasági érdekeiket, sőt^ veszélyeztette egyesek egzisztenciáját is. (Ügy van! Ügy van!) De, hogy földbirtokreformra szükség van, illetőleg, hogy szükség van egy olyan földbirtokpolitikára, amely a nemzetépítés jegyében állandóan érvényesíti a hatását, azt nem lehet tagadni, :sőt, aki preventíven akar kormányozni, az ezt nem veheti le a napirendről nemzetépítés szempontjából. Koós Zoltán ő méltóságának a pénzügyminiszter úr válaszolt, örülök, ha egy ily súlyos gazdasági faktor megállapítja, hogy javulás