Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-64

Az országgyűlés felsőházának 64. ülése 1984. évi június hó 20-án, szerdán. 391 van, mert ezt egyesek tagadásba veszik, pedig mindenkinek jót tesz, ha javulás van. Az alsófokú közigazgatási bíróságok kérdésével a belügyminiszter úr, az igazságügyminiszter úr és az egésa kormány foglalkozik, —- Puky Endre ö excellenciájának válaszolok, — mi gyorsítani alkarjuk az eljárásokat és racionalizálni akarunk. A szombathelyi püspök úr ő excellenciája nem olyan optimista, mint én vagyok. Meg vagyok győződve róla, hogyha o excellenciája ülne a helyemen, sokkal optimistább lenne, mint én, és pétiig azért, mert aki az élen jar, annak mindig optimistának kell lennie, (iielyeslés.) Mert, ha én a pesszimizmus atmoszféraját sugároztatnám ki magamból, akkor megmérgezném a közvéleményt és ennek a nemzetnek elveszem a kedvét az élettől. (Ügy van! Úgy van!) Különben is én a magyar helyzetet olyannak láttam nemcsak most, hanem az egész történelem folyamán, hogy mindig optimizmusra, hitre volt szüksége, mert állandóan annyi megpróbáltatáson mentünk keresztül, hogy csak akkor tudunk itt megállani, ha etikai, erkölcsi erők is segítenek egy jobb jövőben való bízáshoz. (Helyeslés.) A búzaár kérdésében ő excellenciája átmenetet lát. A római egyezmény lényege abban csúcsosodik ki, hogy mi igyekszünk úgyszólván függetlenül a világpiaci ártól — »úgyszólván« függetlenül, tehát nem egészen függetlenül — olyan árpolitikát folytatni, amely a magyar mezőgazdaságot úgy-ahogy kielégítheti. na a világpiaci árról beszélünk, ezt helyeslem, mert akkor meg tudja ítélni a magyar mezőgazdaság azt, hogy mennyit tettünk a magyar mezőgazdaságért. Mert amikor az 3—4 pengős, vagy 5 pengős, úgy tudóin, 5.80 pengős jegyzések vannak világpiaci relációban, és nálunk 11—12 pengőért lenét eladni a búzát, sőt azt hiszem, az uj búzát valamivel többért fogjak a gazdák értékesíthetni, akkor, azt hiszem, a kormány mindent megtett, amit a mai viszonyok között meg lehet tenni, szóval beváltotta azt az ígéretét, hogy a magyar mezőgazdaság nak a búzán keresztül elsőrangú támogatást fog nyújtani. Ez azonban nem kizárólagosan a kormány érdeme, mert ha Dolfuss és Mussolini ő excellenciája nem asszisztáltak volna ebben a kérdésben és nem ismertek volna tel a búzának nagy jelentőségét magyar szempontból, de az ő szempontjukból is, akkor az en meggvőzödésem szerint nem sikerült volna elérni azt az eredményt, amelyet Romában elértünk. Hogy jövőre mi lesz, azt en nem tudom megmondani, mert ma egy hétre sem merek jósolni Nem merek jósolni azért, mert ehhez a jósláshoz nincsen meg a támpontom. Állandóan változik a világpolitikai helyzet es ezzel kapcsolatban a gazdaságpolitikai helyzet is. Ö excellenciája aggodalommal nézi a hithizománvi reformot. Én azt hiszem, erről akkor Tehef tiszta, objektív véleményt mondani, ha látni méltóztatik a tervezetet. Ennek a tervezetnek konzervatív szándeka van, .amellett, hogy népies és nemzeterősíto. Talán a dömpingsajtóról ne vitatkozzunk. Ö excellenciája nagyon jól ismeri a sajtói kérdését, mert szenvedő fél a sajtóban es minden miniszterelnök szintén szenvedő fél a sajtokérdésekben. Nem árt talán, ha erről is szolok egypár szót, mert túl sok a lap>(Ugy van!) es mert a lapok nem mindig reális utón kivannak érvényesülni akár a politikában, akar a közgazdasági rovat révén. (Ugy van!) A külügyminiszter urrol is szólott o excel lenciáia indirekt úton. Ki kell jelentenem, szemben minden más mende-mondával: én büszke vagyok arra, hogy ó excellenciájának barátja vagyok és hogy ő a kormányomban foglal helyet, — jeles emDérnek, éleslátású embernek tartom és jobb kezekben Magyarország külpolitikáját, mint az ő kezében, nem is tudom elképzelni. (Éljenzés.) Hogy a nemzeti egység pártjába azért lépnek be az emberek, mert ott divattá vált, hogy protekcióval lehet érvényesülni a párt támogatásával, ezt köszönettel tudomásul veszem. Meg fogom ezt az állítást vizsgálni. Én már többször kijelentettem, hogy ne jelentkezzék a pártomban az, akinek ez konjunktúra, engem csak meggyőződésből kövessenek. En arra # támogatásra úgysem helyezek súlyt, amely támogatás bizonytalan számomra, mert hiszen, ha nehéz idők vannak, akkor látszik meg, ki az igazi barát. (Úgy van! Ügy van!) Azt is köszönöm ő excellenciájának, hogy a katolikus kérdésben tett nyilatkozatomat akceptálni méltóztatik. Beszélt ő excellenciája egy könnyről is. A magyar miniszterelnöknek és minden magyar embernek a szeme állandóan könnyes lehet, mert ha a közelmultat nézem, — a háborúelőtti időkre gondolok, magára a háborúra, a forradalmi időkre és mindarról, ami ezzel a nemzettel történt azóta, — akkor tényleg nem múlik el nap, hogy könnybelábbadt szemmel ne nézném az országnak akár a térképét, akár az életét. Nemcsak egyszer csillan meg tehát ez a könny, nem csak akkor, amikor esetleg a királyról lesz szó, Iranern szeretném, ha ez az egész nemzet állandóan könnyel áztatná ezt a földet, hogy erőt meríthessen belőle a jövő számára. Rendkívül hálás vagyok Juhász ő excellenciájának felszólalásáért. Csak azt kérem, hogy ne búcsúzzék el a magyar közélettől, mert ő rá nagyon nagy szükség van (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) és ha a bírói székből el is távozik, remélem, hogy a Felsőházban értékesítheti az ő nagy tudását. (Éljenzés és taps.) A csanádi püspök úr ő excellenciája azt mondotta (olvassa): »A jogfolytonosság a magyar nemzet létkérdése, amelyet nyugodtsággal és kölcsönös megbecsüléssel kell tárgyalni. Keressük egymással a megértést, feltételezzük egymás jóhiszeműségét.« Hálásan köszönöm ezt a deklarációt, mert ez az a platform, amelyen velem bármikor lehet tárgyalni. (Helyeslés.) Azokat a panaszokat, amelyeket ő excellenciája a vallási és tanulmányi alap tekintetében, az iskolaadók tekintetében és a nyomorról elmondott, az illetékes miniszter urak a nyár folyamán átvizsgálják és az ősz folyamán, ha ő excellenciájának módjában lesz, nagyon kérem, méltóztassék felvenni a tárgyalást elsősorban a vallási és tanulmányi alap kérdésében a kultuszminiszter úrral. Kozma Miklós beszédével nem kell sokat foglalkoznom, testi-lelki jóbarátok vagyunk, majdnem alter egom, körülbelül ugyanazt a világnézetet vallja, mint én. Csak megjegy zem, ő azt mondotta, hogy mesgyéjén állunk a régi és az új világnak. Az én véleményem az, hogy mi már régen bent vagyunk az új világban. Akik még nem vették észre, azok tévednek. Ugyanis egy egészen új világ bontakozik előttünk: a független Magyarországúj világa, a csonka Magyarország új világa, a gazdasági élettel birkózó Magyarország új világa, a szociális problémák állandó aktualitásának új világa, a reformpolitikai kér-