Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-64

Az országgyűlés felsőházának 64. ülé Legyen szabad egy tiszteletteljes kérést intéznem az igen t. Felsőház tagjaihoz. A Felsőházban többen szóvátették a Képviselőháznak működését, így többek közt, hogy a képviselők túlsók napidíjat kapnak . . . etc., etc. Azt kérném, hogy a két Ház egymással ne ezen az alapon érintkezzék, mert akkor elmérgesedik köztük a helyzet és ez nem vezetne célhoz, (Ugy van! Ügy van! — Helyeslés) Mégis a Képviselőház az a törvényhozó szerv, amely a népképviseleti rendszeren alapszik és nem szeretném, ha ezeket a jótanácsokat onnan talán sokkal erősebb hangon visszaadresszálnák. Horthy István lovassági tábornok, felsőházi tag úr beszédével kezdem. Ö excellenciája felszólalását — mint katona, tartozom őszintének lenni — nem tartom szerencsés beszédnek: félreértésekre adhat okot mindenféle vonatkozásban. Azután ő excellenciája nemcsak a há; borúból veszi példáit, hanem a háború előtti időkből is. A háború után pedig most már tizenötödik esztendejét éli a honvédség és az utóbbi tíz évben ő excellenciája betekintést nem nyervén az ügyekbe, nem lehet reális az ítélete. De részletekben is ellent kell mondanom ő excel lene iájának. A pólót — abban a sorrendben veszem, ahogyan ő excellenciája beszélt — kifogásolta. Nem egyedül áll Magyarországon a pólókritikájával, csak éppen összetévesztette a hadsereg pólóját az úgynevezett polgári pólóval. Nálunk minden lovas- és tüzérezredben, tehát ahol lovasított fegyvernemekről van szó, kötelező a pólózás. Ezt különben a franciák és az olaszok is így teszik. Egyik-másik államban nincs ugyan ez bevezetve, de én mégis hasznosnak tartom, eltekintve attól, hogy termelési előnyei is vannak, mert kis lovakat használnak felA hadseregtől lovakat soha el nem vettek pólózás. céljaira. Ehhez hozzájárulást nem is kértek, nem is adtam. Néhány ezer pengőt kaphatni egy pólólóért, tehát miért ne adjuk el, ha fölösleges ló van és azt megfizetik. A pólót idegen katonai írók véleménye alapján is helyesnek, hasznosnak és éppen a lovasság szempontjából kívánatosnak tartom. Ami a másik, a polgári pólót illeti, nem vagyok illetékes erről beszélni, de megállapítottam, hogy a 30 és 40.000 pengőért való lóeladás nem egészen felel meg a valóságnak. Előfordultak 2—3—4000 pengős eladások, de 40.000 pengősök nem. A kezemben levő statisztika adatai szerint eddig 220.000 pengő értékű lovat adtunk el. Arról a nemes lóanyagról van szó, amelyet egyébként amúgy sem tudott volna a tenyésztő értékesíteni. Hogy ennek vannak bizonyos idegenforgalmi előnyei, azt is akceptálom. Azonban megvizsgáljuk újból, hogy van-e ebben valami olyan, ami kivetni való. A földmívelésügyi miniszter úr ő excellenciája — mert hiszen az ő hatáskörébe tartozik a dolog — bizonyára sürgősen intézkedni fog ebben a kérdésben. Azt is mondta Ő excellenciája (felolvassa): »Látok olyan helyzeteket, hogy amikor egy magasrangú katona elmegy szemlére, nyilt telegrammban utasítják, hogy rögtön vonuljon vissza, ne vizitáljon, mert penzióba megy. Azt kívánják, hogy ilyen eljárás emelje a szellemet!« Arra nem emlékszem, hogy ilyesmi történt volna. Mindig három hónappal korábban kapják meg a nyugdíjazandók az iigy nevezett kékborítékrí levelet. Szemle alatt tehát soha senkit nem szoktak nyugdíjazni, hacsak olyan nagyon szembeötlő szabálytalanságot nem produkál valaki, hogy kénytelenek vagyunk fe193 U. évi június hó 20-án, szerdán. 389 gyelmi szempontból eljárást indítani, de ez eddig még soha elő nem fordult. Azt mondja továbbá ő excellenciája (olvassa): »Azt is hibáztatom, hogy míg Olaszország és Németország erélyt tudnak kifejteni, addig nálunk, akikről az egész világ elismerte, hogy erélyes, bátor katonák vagyunk, látom, hogy most a vezetésben sok helyen gyámoltalanság és bátortalanság van.« A bátorságot hagyjuk, mert ez akkor kell, amikor helyénvaló, a gyámoltalanság azonban kissé sértő reánk, a honvédség vezetőire.nézve, reám, mint az első elöljáróra, a főparancsnok úrra és azokra az urakra, akik velünk együtt dolgoznak. Mi azt tartjuk, hogy lelkiismeretesen végezzük a magyar királyi honvédség érdekében a magunk munkáját és világviszonylatban is, bár kicsi ez a honvédség, megállja a helyét. Hivatott emberek megnézték azt és mindig elismerésüket tolmácsolták, amelyet én örömmel fogadtam, eltekintve attól, hogy a legfelsőbb hadúr még soha nem kifogásolta vezetésünk mikéntjét. A lovasság kiképzését is méltóztatott kritizálni, hogy az nem olyan, amilyennek lennie kellene. Mi alkalmazkodtunk a modern felfogáshoz. Mi nagyon jól tudjuk, hogy a lovasság egy főfegyvernem marad ugyan, de neki is alkalmazkodnia kell a modern kor követelményeihez; a tűzgépek korszakában élven, ehhez kell a lovasság kiképzését is alkalmazni. (József királyi herceg: Természetes!) Azt méltóztatott mondani, hogy a lovasság tagjaira nézve hátrányos, hogy ket evet vesztenek az előléptetésnél. Csak egy evet vesztenek és pedig kedvezésből, azért — ezt különben a Felsőház nem katona tagjai is megértik, — hogy ß nem lovas fegyvernemhez is kedvet kapjanak a fiatalok. Mert ma az a helyzet, hogy csaknem minden fiatalember lehetőleg lovas fegyvernemet választ, huszár akar lenni. Ez atavisztikusan él bennünk. Hogv tehát más fegyvernemnél való szolgálatra is kedvet csináljunk, a gyalogságnál bizonyos rangelőzést adunk, eltekintve attól, hogy a »fegyvernemek királyától« a gyalogságtól nem lehet elvenni azt, hogy mégis csak ő az első fegyvernem. Ezt egyébként azok is mondják, akik nem gyalogosok. A vezérkart is méltóztatott bántani. Excellenciád nem volt vezérkari, viszont, ha én most megvédeném a vezérkart. ugyanabba a hibába esném, amelybe ő excellenciája esett. Ha azonban vezérkari kiképzésben részesült volna ő excellenciája, tudná, hogy a lovasság feladata hadászati szempontból visszavonulás alkalmával biztosítani a gyalogság gyülekezését, Miután ő excellenciája maga is reméli, hogy a jövőben mindezeken a kérdéseken gondolkozni fogunk, én magam gondolkoztam és megnyugtathatom ő excellenciáját, hogy semmit sem szeretek jobban, mint a hadsereget. Büszke vagyok arra, hogy immár öt éve vagyok honvédelmi miniszter és büszke vagyok arra, hogy a Képviselőházban vita nélkül fogadták el a honvédelmi tárca költségvetését. (Helyeslés.) Szontagh Jenő igen t. felsőházi tag úr kifogásolta a 240 millió pengős nyugdíjterhet, Nem lehet vita tárgya, hogy ez kifogásolható, de a pénzügyminiszter úr ő excellenciája többször kifejtette, hogy abban igen nagy Öszszeggel szerepel az úgynevezett trianoni nyugdíjteher is, amit, ha a gazdasági viszonyok megengednék, már régen konvertáltunk volna több nemzedékre elosztva ezeket a nyugdíjter-