Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.
Ülésnapok - 1931-64
388 Az országgyűlés felsőházának 64. ülése 1934. évi június hó 20-án, szerdán. nak a termelvénynek piac biztosítva, hogy érdemes legyen azzal vagy ezzel a speciális terménnyel foglalkozni. Amikor irányított gazdálkodásról beszélünk, állandóan tagadjuk, hogy van, pedig már régen van, már régóta irányítják a gazdálkodást, amelyet sajnos, irányítani kell, mert amikor a világ autarchikus politikát folytat, nem lehet máskép gazdálkodni, csak irányítottan, minthogy nem a piac igazodik a termeléshez, hanem a termelésnek kell a piachoz igazodnia. Ez nem azt jelenti, — amit a földmívelésügyi miniszter úr különben igen helyesen már kifejtett, — hogy mindenkinek előírjuk, hogy te mit és hogyan termelj, hanem figyelmeztetésekből áll, azután talaj-kutatásokból, hogy megmondjuk, ne ezt a gyümölcsfát, hanem amazt ültesd és ha valahol konjunktúra mutatkozik, ne engedjük, hogy az egész nemzet rögtön áttérjen ennek a konjunktúrának száz százalékos kiaknázására, amit katasztrófának tartok, hanem azt jelenti, hogy állandóan figyeljük a piacokat, figyeljük a termelést és a termelés és a piac szempontjából irányítsuk a termelést, tehát befolyásoljuk, de nem írjuk elő. Itt tehát nem pjetiletkáról van szó, amit az oroszok csináltak. (Helyeslés.) Telepítési szándékaink vannak és erre bizonyos fokig a pénzügyminiszter úr tett is félre pénzt. Azután a hitbizományi reformot is tető alá kell hozni. Itt ellentmondok a szombathelyi püspök úr ő excellenciájának, mert igenis szükség van hitbizományi reformra. Egy kom zervatív irányú hitbizományi reform annyit jelent, hogy én még a paraszt hitbizományoktól sem félnék. (Helyeslés.) Én szeretem azt, hogy bizonyos oszlopok legyenek a magyar termelési és társadalmi életben s ezek az oszlopok megerősödjenek, megsokasodjanak, de a birtoknak egy kézben, egy család kezében való összpontosítása mindig csak a család kárára vezet. Ezt nemzetpolitikai szempontból is fontosnak tartom. Gyűjteni a magyarságot idehaza a Kárpátok medencéjében, sok önálló egzisztenciát kreálni itt a Duna völgyében: az ország számára mindez annyit jelent, mint konzervatívvá tenni a magyarságot, mert a paraszti ember konzervatívabb az úri embernél is, főként ami a földbirtoklást illeti. Sokan, nagyon helyesen, rámutattak az egyke kérdésére. Ez is idetartozik, ez is a földmívelésügyi miniszter úr tárcájának kérdése és természetszerűleg kriminális kérdés. Vannak elgondolásaink, amelyeket nem szeretnék elsietni, de az egyik oldalon doktori kérdés és a bábák kérdése is, a másik oldalon gazdasági kérdés, a harmadik oldalon pedig erkölcsi kérdés és a nemzetnevelés kérdése. Ha e három ápolására hivatott tényező összefog, felfogásom szerint meglehet oldani a kérdést. A kereskedelemügyi miniszter úr által olyan közlekedési politikának az inaugurálása szükséges, amely nagyvonalú a maga gazdasági elgondolásában és műszaki elgondolásaiban is. Sok utat építettek, de nagy vonalvezetés a mi útépítésünkben nincs, műszaki ssempontból pedig semmi. Mert én nem szeretem az olyan műutakat, t. Felsőház, amelyek két év múlva hullámvasúttá alakulnak át. Utat építeni csak egyféle stílusban lehet: ha drágább is, de abszolúte jó utat kell építeni. (Helyeslés a Ház minden oldalán.) Nem kell kidobni a pénzt, nem a szemnek kell utat építeni, amely csak két hónapig használható, hanem meg kell találni azt az úttípust, amely megfelelő, mert a magyar klímából kifolyólag nem lehet ugyanazt az útrendszert kifejleszteni műszakilag, mint például amilyen Ausztriában van. Az esők hiánya és más körülmények is azt követelik. hogy Magyarországon más úttípusokat kell bevezetni. Annak a magasabb szempontnak szem előtt tartásával építünk utakat és folytatjuk a közlekedési politikát a kereskedelmi miniszter úr hatáskörében, hogy az út, a közlekedés, a posta, a távíró, a telefon nem öncél, de az egyik eszköze a gazdasági, társadalmi, politikai és egyéb életnek. Mindezeknek a publikum szolgálatába kell állania, ezeknél nem a renta-* bilitáson van a hangsúly, hanem a célszerűségen, mert jó vasútpolitika, jó telefonpolitika és jó útpolitika indirekte használ az idegenforgalomnak, indirekte használ a mezőgazdaságnak és az iparnak egyaránt. Ebből a szempontból nézzük mi az útpolitikát és általában a közlekedési politikát ,és azt hiszem, a kereskedelmi miniszter úr ő excellenciája azt a megj oldást választotta, amely az igen t. Felsőház tetszésével is találkozik. Megmondom őszintén, nem azért, mert dunántúli ember vagyok, de ha valahol az utakat kell fejleszteni, akkor nekem a következő az aiiasponton: nagyvonalúan az egész országon keresztül vezető transzverzális utat, például a kecskémét—szegedi utat kell kiépíteni. Ha át ! kell térni a részletutakra, azt mondom, hogy I először a Dunántúlt kell bekapcsolni a nyugateurópai úthálózatba, ott kell a milliókat befektetni, mert a becs—budapesti műút nagyon szép, de na eiromliK, mi lesz a feilendüit idegenforgalommal? Dupla utakról kell tehát gondoskodnunk. Ha ez érezteti majd hatását külkereskedelmi, idegenforgalmi szempontból, akkor átmegyünk a Dunán és az Alföldet is mindinkább belevonjuk ebbe az úthálózatba, amely nélkül, állítom, élni ma már nem lehet. Mindaddig, amíg a kereskedelemügyi miniszter úr ezt a politikát folytathatja, hogy bekötő utakkal segít a tanyákon és a községeken, azt hiszem, az igen t. Felsőház tagjai is helyeslik ezt a Képviselőház által is helyeselt politikát. A pénzügyminiszter úr tegnap hosszasan kifejtette álláspontját a pénzügyi politikát illetően. Hangsúlyoznom sem kell, hogy minden tekintetben egyetértek a pénzügyminiszter úr ő excellenciája val. Teljesen hamis az a felfogás, mintha a pénzügyminiszter úr agrárellenes volna. Ezt nekem kell róla mondanom, ö annyira a nagyobbvonalú pénzügyi politikát nézi, hogy nem is lehet más, mint agrárbarát. Természetesen minden olyan tényezőt istápol, amelynek a magyar gazdasági élet szempontjából jelentősége van. Ha nem ezt csinálná, rossz pénzügyminiszter volna. A pénzügyi politikának nem lehet más célja, mint a nyugodt termelés lehetővé tétele. Adópolitikánk szempontjából neon lehet más kívánság, minthogy az rugalmas, egyszerű, megérthető és a teherbíróképességhez .alkalmazkodó legyen. A hitelpolitika pedig nem lehet más, mint a terme lést istápoló és támogató hitelpolitika és nem öncélú hitelpolitika. Ezek után méltóztassanak megengedni, t. Felsőház, hogy az egyes uraknak felszólalására válaszoljak. Már előre elnézést kérek, ha ezt kicsit hosszabban teszem. (Halljuk! Halljuk!) A Képviselőházban ugyanis azt tapasztaltam, hogy az egyes kérdéseknek tárgyalása ilyen formában hasznothajtó, miért ezáltal röviden megértjük egymást, tudniillik a kormány és az illetékes tényezők.