Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-64

Az országgyűlés felsőházának 6%. ülé, taps.) A kultuszminiszter úrnak kötelessége egy olyan reformpolitikát inaugurálni a kultusztárca keretén belül, amely egy új nemzetet ad a nemzetnek magának. Egy erősebb, tudatosabb magyar nemzedéket kell nevelni, egy nemzedéket, amely értékelni tudja a gazdasági tényezőket éppen úgy, mint az erkölcsi tényezőket egy nemzedéket, amely nem látszatra éli eletet, hanem a valóságban keresi az érvényesülését és erejét. «c , A

, belügyminiszter úrnak — amint már a ïeisohaz is többször követelte és amint nekünk is programmunk — a racionalizálást Kell sürgősen keresztülvinnie. A belügyminiszter nemcsak a belügyi tárca keretén belül intézi a racionalizálási kérdéseket, hanem az öszszes tárcák megbízásából is ő a »főszerkesztő« es — azt hiszem — nem is találhatunk nálánál alkalmasabb embert erre. Állítom ugyanis, hogy az ország mai teherbíróképessége az adminisztrációs költségekkel és egyáltalában a költségvetés dimenzióival nem áll arányban. Ha azonban ebben a tekintetben merészen mennénk lefelé, ezzel kultúrértékeket pusztítanánk el, amelyeket ez az ezeréves nemzet nem tudna nélkülözni. Van ugyan lehetőség, de ennek a lehetőségnek kiaknázása hosszú idő munkája, ha nem akarunk forradalmi útra lépni. (Ügy van! Ügy van!) Márpedig a magyar ember lelkivilágából következik, hogy mindenhez enged hozzányúlni, csak autonómiájához nem a közigazgatás terén. Én ezt helyeslem, mert ez az érzékenység annyit jelent: »Én önálló gondolkodású ember vagyok, nélkülem pedig te ne parancsolj felettem és felőlem«. A racionalizálással azonban, « amelyet az egész vonalon keresztül kívánunk vezetni, hangsúlyozom, t. Felsőház, nem intéztük el a dolgot. Mondjuk, formailag racionalizáltunk, a létszámot csökkentettük, — ez megint szociális kérdés, — de lényegében nem értünk el semmit, ha nem változik meg a szellem, ha nem lesz gyakorlatibb az egész közigazgatás, ha nem követi az egész közigazgatás egyik-másik jeles közigazgatási férfiú példáját, aki azt mondja, hogy én vagyok a nemzetért és nem megfordítva, én vagyok az ügyfelekért és nem. megfordítva, nekem kell kezdeményeznem, nekem kell meglátnom, hogy magasabb szempontból mit kíván az ország érdeke. Ez tehát azt jelenti, hoe:y a szellemet is racionalizálni kell és bár kijelentem, hogy a bürokráciát sohasem foorjuk kiküszöbölni, azt mégis modernebbé kell tennünk. A bürokráciának ugyanis jó oldalai is vannak, sőt azt szükséges rossznak is mondhatjuk, mert nélküle állami apparátus el nem képzelhető. Nélküle rögtön tóhuvabóhu-mentalitás keletkeznék, felborulna és elbalíkanizálódnék az állami apparátus. A. belügyi tárca hatáskörében fog eldőlni maid a választójog problémája is. (Halljuk! Halljuk!) A Felsőházban nagyon sokan a titkos választójog mellett foglaltak állást és ezt hálásan nyugtázom. Ez azonban az egész alkotmányos életnek csak egy része, t. Felsőház. Vannak, akik azt mondják: a magyar ember anynyira egyenes és őszinte, hogy mindig nyíltan megmondhatja, mi a véleménye a politikáról, ugyanakkor azonban ugyanezek az emberek azt mondják, hogy túl sok a függő egzisztencia. Ez ellenmondás a választójog szempontjából. Én azt tartom, hogy amennyiben mi ezt a jelenlegi parlamentáris rendszert fenn akarjuk tartani, lelkiismeretesen csak titkos választójog mellett lehet dönteni. A lényeg az, hogy a titkos választójog kodifikálásánál olyan biztosítóié 193Jf. évi június hó 20-án, szerdán. 387 kokat kapjunk, hogy a nemzet magasabb érdekei minden körülmények között biztosítva legyenek. Igazat adok Kozma Miklós barátomnak: a titkos választójog nem cél, ahogyan ezt a háború előtti liberális korszakban sokan hangoztatták, hanem eszköz. Ha ez az eszköz nem jó a nemzet élete szempontjából, haladéktalanul más irányba kell terelődnünk. Mi most fogjuk megkonstruálni azt a titkos választójogot, amely szolgálni van hivatva a nemzetet és csak azután mondunk majd ítéletet, hogy e rendszer megfelel-e a nemzeti érdekeknek, vagy pedig nem. Ezzel kapcsolatban itt is hangsúlyoznom kell, t. Felsőház, hogy el sem tudom gondolni a titkos választójog bevezetését a kormányzói jogkör kiterjesztése nélkül. A titkos választójog bevezetésével kapcsolatban meg kell történnie a kormányzói jogkör kiterjesztésének, mert én biztos kezekben akarom látni a nemzet sorsát. Miután én nem a Führer-rendszer elvi álláspontját képviselem, de azt vallom, hogy az államfő a nemzetnek az az illetékes szerve, amely a titkos választójog esetleges túlzásaival szemben a nemzet magasabb érdekeit megvédeni hivatott, azt hiszem, ez a megoldás és ez a biztosíték — az államfői jogkör kiterjesztése — az, amely nélkül nem lehet belemenni a titkos választójog rizikójába, mert, hogy ez rizikó, az bizonyos, ezt be kell vallanom; azért bizonyos, mert a titkos választójognál a hangulatoktól nagyon sok függ. A nemzetek élete azonban nem tehető függővé hangulatoktól. (Úgy van! Ügy van!) A földmívelésügyi miniszter úrnak igen nagy feladatai vannak. Sokan szemrehányást tesznek ennek a kormánynak, hogy nem eléggé agrárius. Én magamban sokszor tépelődöm azon, vájjon nem túlsókat foglalkozunk-e agrárkérdésekkel. Megnyugodva hagyom abba a tépelődést, mert Magyarországon túlsokáig, hosszú időn át hanyagolták el az agrárérdekeket, tehát nem lehet elég sokat foglalkozni az agrárkérdésekkel. (Helyeslés.) Eggyel azonban tisztában kell lennie az agrártársadalomnak is és ez az, hogy tulajdonképpeni agrárprosperáció nincs ipari prosperáció nélkül. Amikor tehát engem azzal vádolnak, hogy a kartelleket védem, ezen mosolygok, mert én az agráriusok érdekében szeretném megerősödve .látni a magyar ipart, amely magyar ipar ne az üvegházi növények életét élje immáron, ezt le kel! szögeznem, hanem vegyen részt a nemzetközi versenyben, mert én a magyar ipart erre alkalmasnak tar.tom. Ha pedig a magyar ipar elhanyagolta a Balkán felé való exportálás lehetőségeit és így a rizikója esetleg sokkal nagyobb, mégis azt mondom, hogy ebben az irányban kell keresnie az érvényesülést; a nyugati irányban való érvényesülés sokkal nehezebb, mert ott fejlettebb iparokkal állunk szemben. Mik azok a földmívelésügyi kérdések, amelyekkel foglalkozni akarunk? Abban a tekintetben, hogy mi az intenzív gazdálkodás, a vita, úgylátszik, még nincs eldöntve és sok félreértésre ad okot. Én el tudom képzelni, — utrirozv,a mondom, — hogy örömmel és primitív eszközökkel intenzíven gazdálkodom — a bolgár kertészetre gondolok — és el tudom képzelni, hogy nem jól működő modern, motoros félszereléssel nagyon rosszul lehet gazdálkodni. Összetévesztjük a mechanizált mezőgazdaságot az intenzív mezőgazdasággal. Nem azon van a hangsúly, hogy minél több drót és masina legyen egy birtokon, hanem azon, hogy 1 a föld hogyan van megművelve és van-e anÖ8*