Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-64

382 Az országgyűlés felsőházának QU. ü egyszer csak elszakadnak, attól kell tartanunk, hogy a talaj hajszálcsövességénéi fogva a víz nem a gátat szakítja el, hanem négy vagy öt kilométer távolságban áttöri a felső talajt és úgy zúdítja az árvizet a mentesített terület nyakára: én tehát az ilyen utópisztikus és fantasztikus tervekkel a magam részéről nem foglalkozom, de nem ajánlanám a kormánynak sem, hogy ezeket akárcsak figyelemre is méltassa. Ellenben ez alatt az idő »alatt komoly elha tarozáson nyugvó kormányzati tények jöttek létre és pedig az első ebben a században talán az 1908-ik évi nagy beruházási törvény, amely 192 millió költségelőirányzattal gondolta ezt a problémát megoldani. Sajnos azonban, ez is elődeinek sorsára jutott, mert csak tervezgetés maradt. Elsősorban itt is a pénzhiány, másodsorban pedig a nyakunkba szakadt világháború, annak összes nyomorúsága akadályozta meg a dolog realizálását, Azután pedig jött az 1929 : III. te, amely erre a célra 57 millió pengőt irányzott elő, a tervezet keretében 15 évre elosztva s amely ilyen fontosabb. hajózási és öntözési munkálatok végrehajtását vette tervbe. Ha most már azt keresem hogy, a mai költségvetésre tekintve, hogyan néz ki ez a törvényes rendelkezés, akkor, őszintén megvallom, bizonyos szomorúság, elkedvetlenülés vesz erőt lelkemen, mert úgy látom, hogy ilyen tervek készítésére, kísérletezésekre • a földmívelési tárca 7. címe alatt 9000 pengő van beállítva, azután éppen a Ruttkay-féle tervek végkielégítésére 205.000 pengő és a Tisza folyó és mellékfolyóinak szabályozására, mederrendezési munkálataira 1,065.000 pengő. Bocsánatot kérek, de különösen ami a tervezgetésekre és kísérletezésekre fordított össze get illeti, az olyan csekély összeg, hogy abból eredményes munkát végezni nem lehet. Kétségbe kellene tehát esniök mindazoknak, akik ezt a nagy Széchenyi-programmot ma is hazamentő eszmének tartják, ha ennek kivitelére csak ilyen kicsinyes, csekély eszközök állanak rendelkezésre. Mégis vigasztalásomra szolgál ebben a tekintetben az a legutóbbi időben tett tapasztalatom, hogy különösen a Széchenyi-emlékút ideje óta maga az összkormány, annak hivatott képviselői mind élénkebben látszanak felkarolni a hajózásnak, a víz hasznosításának eszméjét, úgyhogy azt mondhatnám, hogy ezt ezidősze ónt a kormány programmjába beillesztett első , feladatnak lehet tekinteni. Hogy ez komoly dolog, ezt véleményem szerint igazolja az a körülmény, hogy a földmívelésügyi minisztérium vízépítészeti osztályában már egy külön, úgynevezett körösi érdekeltség alakíttatott, amely hivatva van a Hármas-Körös szabályozási, illetőleg hajózási útra előkészítő munkálatainak megtervezésére. Kétségtelen ugyanis, hogy a Tisza összes mellékfolyói között» talán mondhatnám, CsonkaMagyarország összes folyói között, éppen ez a Hármas-Körös az, amely leginkább megérdemli és a körülötte levő vidék nagy gazdasági érdekei is leginkább megkövetelik, hogy ez a hajózási út berendeztessék. Körülbelül 140 kilométer hosszú szakaszról van szó. A leggazdagabb búzatermő vidék terményeit van hivatva úgy lefelé délnek, Brailának, mint felfelé, a nyugati országoknak szállítani, ami azt jelenti, hogy csak szállítási költségben métermázsánként körülbelül 2 pengő vagy 2 pengő 40 fillérig terjedő bonifikációft lése 193 U. évi június hó 20-án, szerdán. megtakarítást lehet elérni, ami, nagyon jól tudjuk» a mai nehéz gazdasági viszonyok között óriási értéket jelent. Ez a körösi kirendeltség a törvény diszpozícióinak megfelelően három vízlépcső kiépítése révén akarja a hajózást a Körös torkolatától jegészen Gyuláig létesíteni. Az első vízlépcsőt képezné az úgynevezett bökényi duzzasztó, a másodikat egy Öcsödnél beállított, a harmadikat pedig a Sebeskörös torkolatánál beállított duzzasztó. Az elsőnek az Adriai-tenger színe feletti magassága 76, a másodiknak 79 és a harmadiknak 80 métert tenne ki. Ennek az első úgynevezett alternatívának azonban egy rettenetes nagy hibája van, az tudniillik, hoify a még 1904-ben létesített bökényi duzzasztótelep ma majdnem teljesen hasznavehetetlen, mégpedig azért, mert rossz helyre van építve, a Körösnek a Tiszába való beömlése előtt mintegy öt kilométer távolságra lévén elhelyezve. Ez azt eredményezte, hogy óriási eliszaposodásnak van kitéve nemcsak A vízemelőtelep, hanem ,az alatta levő Körös. szakasz is. Például ennek az évnek tavaszán magam láttam, hogy 4—5 gabonával megtelt uszályhajó heteken keresztül ott vesztegelt, mert nem lehetett átvinni, miután nem tudták a minimális vízmagasságot a zsiliphajók számára előállítani. A költségvetésben évenként újra és újra találkozunk nagy kiadásokkal erre a célra, mindez azonban nem elég, mert maga a zsilip rosszul van megépítve. Ennek következtében egy másik alternatív tervezet merült fel, amely ennek a zsilipnek felhagyásával, közvetlenül a Körösöknek a Tiszába való betorkolásánál kívánja elhelyezni a vízduzzasztót, ami által az eliszaposodás veszélyétől ezt meg mentené. Ha egy másik vízduzzasztó állíttatnék fel kellő magassággal, ebben az esetbon a két vízduzzasztó segítségével a folyót egészen Gyuláig hajózhatóvá lehetne tenni. Nem kívánok ennél a témánál részletes felsorolásokkal hosszú ideig időzni, azonban egy dolgot kell kiemelnem s arra a mélyen t. Felsőház kegyes figyelmét is kérnem, de különösen a kormánynak a legmelegebben figyelmébe ajánlanom, hogy Magyarországon ennél alkalmasabb hely nem kínálkozik abban a tekintetben, hogy két dolgot, a folyónak hajózhatóvá tételét, vagyis a víznek duzzasztását és az ilyen módon duzzasztott víznek hasznosítását, vagyis öntözési célokra való fenntartását egyetlen egy kiadással biztosítsuk. (Ügy van! a középen") E mellett a Körös-szakasz mellett fekszik tudniillik a régi deltás ága a Körösnek, az úgynevezett Gurca, amely 39.5 kilométer hosszú. Ennek vízbefogadóképessége legalább is másfélmillió köbméter. Egy másik holt kanyarodó fekszik Szarvas és Szentandrás között, amelynek hossza 29 kilométer, ez minimálisan 3—3.5 millió köbméter víz tartályozasára alkalmas. Ez a kettő együtt 5 millió köbméter vizet jelent öntözés céljaira. Ha az alsó duzzasztó vízmagasságát 78.50 méter Adria fölötti magasságra fölemeljük, — ehhez itt 2 méter 10 centiméter emelés kell, — a másiknál pedig, ahol úgyis van tervezve az eredeti duzzasztás, az Adria fölé 84 méter magasra emeljük, akkor ott 4 méter magas vízoszlop jelentkezik mind a két helyen, amellyel a közbeeső területeket el lehet árasztani. Nem tudom, vájjon képzelhető-e^ az országban még egy hely, ahol ilyen kevés költség-