Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.
Ülésnapok - 1931-64
Az országgyűlés felsőházának 6\£. ülése 193J+. évi június hó 20-án, szerdán. 379 dohányt termelheti, amelyet az állam, illetőleg a dohányjövedék nem eléggé értékel, tehát akkor sohasem fogunk mi a minőségi termelésnek addig a grádusáig elérni, hogy mi olyan dohányt tudjunk termelni, amely a gazdaságosságnak, a termelési rentabilitásnak megfelel. Még egy kérdést szeretnék felemlíteni. Hogy a dohány milyen minőségű, ez nemcsak a magyar gazda ténykedésétől és munkásságától függ, hiszen a beváltás után még hosszú idő telik el annak a dohánynak gyártásáig. Felhívom a pénzügyminiszter úr figyelmét, méltóztassék a termelésnek ezt a szakát is figyelembe venni, hogy vájjon helyesen és a modern tudomány minden eszközének felhasználásával kezelik-e azt a dohányt, amikor a magyar gazda a dohánybeváltó hivatalba beadja. Lehetetlen, hogy az értékesítésnek, mondjuk, nem nagyon szerencsés megoldásáért és mindenért a magyar gazda és a magyar dohánykertész károsodjék; ezekben a kérdésekben igazságosan, helyesen és előrelátóan kell eljárni. Igenis, a magyar dohánytermelésnek olyan létjogosultsága van Magyarországon, hogyha megfelelő módon irányítják, egész biztosan nagy mennyiségben és a legnagyobb fokban a magyar készgyártmányok magyar dohányból fognak készülni. (Helyeslés.) Igen t. Felsőház! A magyar nemzeti életnek és a magyar gazdasági életnek, de az egész állami életnek legfontosabb alkatrésze a magyar földbirtokpolitika. Nem hiszem, hogy legyen Magyarországon gondolkozó ember, aki nem mondja azt az ismételten hangoztatott mondást: legyen a magyar föld azé, aki azt szereti, (Igaz! Ügy van!) aki azt műveli és hozzá 1 teszem: aki abból nemcsak polgári, hanem hazafias kötelességeit is le tudja róni. (Igaz! Ügy van!) Azé legyen a magyar föld, azt az egyént részesítse a magyar állam legdrágább kincsében, a földben, aki ezeknek a kvalitásoknak és hivatásoknak meg tud felelni, hiszen ebből a nemzedékből akarjuk regenerálni az egész magyar gazdasági és politikai életet, a magyar nemzeti életet és ebben van egész nemzeti politikánk jövő megalapozottsága. (Ügy van!) Földbirtokpolitikát kell folytatni állandóan és csak a financiális eszközök lehetnek okai annak, hogy egyszer nagyobb mértékben, egyszer szűkebb mértékben engedik meg ennek érvényesülését és ha nézem, hogy ezt milyen alapon, milyen elgondolások szerint lehet megcsinálni, akkor őszintén megvallva, a telepítést a leghátulsö sorba sorozom, mert nem én, hanem gróf Bethlen István állapította meg és mondja azt, hogy a telepítés a legdrágább módja a földbirtokpolitika gyakorlásának és ma ezekben a szűkös, nehéz megélhetési és gazdasági viszonyokban és ilyen állami életben vájjon szabad-e és kell-e a legdrágább megoldáshoz hozzányúlni, amikor ennél sokkal egy szerűbb, pénzügyileg sokkal könnyebben megalapozható és éppen olyan hatályos földbirtokpolitika kézenfekszik. Hiszen alig van az országban község, ahol ne legyen eladó birtok, alig van község, ahol ne legyen olyan eladósodott gazda, aki, ha tisztességes áron megveszik birtokának egy részét és ezzel a maga pénzügyi viszonyait rendezni tudja, szívesen ne ajánlaná fel azt az államnak. (Egy hang <a középen: örÖvmmel!) Ott vannak a pénzintézetek által szükségből a maguk hatáskörébe vont földrészletek, ott vannak a hátralékos adózók, akiknek, azt ihiszem, szintén megoldási mód lenne, ha bizonyos földrészlettel tudnák lefizetni adójukat. Azt hiszem, ezeknek a módoknak igénybevételével minden igény, amely jogos, amely helyes, amely az elvi megállapításoknak megfelel, állandóan és szisztematikusan kielégítést fog tudni nyerni. (Úgy van! Ügy van!) Nem tartom szerencsés gondolatnak azt sem, hogy a földbirtokpolitikát az egyke gondolatával összekapcsolták, mert ez teljesen különböző két fogalom és nagyon veszedelmes volna, ha az egyke szempontjából akarnánk íoldbirtokpolitikát csinálni. (Ügy van! Ügy van!) Hiszen az egyke nem a vagyontalan néposztálynál uralkodik. Az egyke a szászoktól kijfidulva, a Dunántúl egyes részein befészkelte magát és éppen a vagyonosabb gazdatársadalomban van meghonosodva. (Ügy van! Ügy van!)^ Nem áll tehát az, mintha a földbirtokpolitikával az egyke orvosszerét meg tudtuk volna találni. Ellenkezőleg. A mezőgazdasági munkások, a mezőgazdasági cselédek, a dohánykertészek családjai nyüzsögnek a gyermekektől, hiszen a gyermekben segítőtársat, munkatársat látnak. Ezeknél az egyke ismeretlen fogalom. (Úgy van! Ügy van!) Az egykének és a telepítésnek összekapcsolása a hitbizományi reformmal: nem tehetek róla, szintén nem szerencsés gondolat. A hitbizományoknak átgondolt, nagyon meggondolt reformja annakidejében, ha a pénzügyi megalapozottsága meglesz, azt hiszem, mindenki által helyesnek fog véleményeztetni, de pénzügyi megalapozás nélkül és a gondolatköröket összekapcsolva es a megoldás sem megnyugvást nem fog kelteni, sem nem fogja szolgálni azt a célt, amelyért tulajdonképpen ezt a problémát megoldani akarják. (Elénk helyeslés.) Még rá kell mutatnom arra, hogy a legutóbbi időben az a mozgalom, amelyet a Magyar Gazdatisztek Egyesülete folytatott, odavezetett, hogy a földmívelésügyi miniszter úr elé deputációt vezettek, a miniszter úr közgyűlésükön is részt vett és azok a kívánságok, amelyek ott elhangzottak, ha jól és autentikusan vagyok értesülve, a földmívelésügyi miniszter úr által elfogadtattak, mint mérsékelt kívánságok, a tárgyalás alapjául. Mit akarnak a Magyar Gazdatisztek Egyesületében 1 ? Akarják azt, hogy kötelezőleg legyen kimondva, hogy minden ezer hold mafántulajdonban levő föld után is a tulajdonos öteles legyen egy okleveles gazdatisztet alkalmazni. Ha tehát valakinek 3000 holdja van, három okleveles gazdatisztet i egyen köteles alkalmazni, amely állandó alkalmazásnál a fizetések is minimáltatnának. Ezenkívül kívánják nyugdíjtörvény létesítését, amely szerint r történjék ezután az ő nyugdíjaztatásuk és kívánnak külön gazdatiszti kamarát. Nem is kell külön hangoztatni, milyen lehetetlen 'kívánság az, hogy a magyar gazdatársadalmat megterheljük ma egy ilyen alkalmazással, hogy megterheljük a jövedelmezőséget egy felesleges kiadással akkor, amikor a magyar gazda nem oklevelet akar alkalmazni, (Ügy van! Ügy van!) hanem alkalmazni akar értelmes, szorgalmas, munkás gazdatisztet. (Elénk helyeslés. — Nagy taps.) Ami pedig a nyugdíjkérdést illeti, ezt, azt hiszem, egy biztosítás bekapcsolásával el lehetne intézni, anélkül, hogy megint valami nagy adminisztráció és nem tudom mennyi külön felesleges költség halmozódását idéznők elő. (Helyeslés-) A gafcdatiszti kamara felállítása mire jó, igen t. Felsőház? Úgyis előttünk van a mezőgazdasági kamarák reformja, amellyel kapcsolatban minden gazdatiszt módot és helyet fog 57*
