Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-64

378 Az országgyűlés felsőházának 6U. ü gyár gazda. (Ügy van! Ügy van!) Igen sok­szor még vissza is kell tartani, (Ügy van! Ügy van!) mert gyakran nem is gondolja meg eléggé, hogy a haladást milyen tempóban ve­zesse, így volt ez, igen t. Felsőház, a traktor­kérdésnél is. A magyar gazda haladó szellemét tolták annyira túlságosan előre, hogy ma igen sok gazdasági egység védettségét ennek a nagy haladásnak köszönheti. (Ügy van! Ügy van!) Pár héttel ezelőtt tele volt az összes újság a római tárgyalásokkal, azt mondván, hegy a római tárgyalások a miniszteri nyilatkozatok szerint olyan megoldásokat fognak hozni, ame­lyek a magyar gazdasági életre sorsdöntőek lesznek. Amint mondták, a búzakérdést a ten­gelybe állították. Igen t. Felsőház, én nem is­merem a római tárgyalások eredményeit. (Gróf Somssich László: Elég sajnos, hogy egyikünk se tudja!) Kétségtelen, hogy politikailag nagy sikere van, de nem tudom azt, hogy mit fognak hozni ezek a római tárgyalások a mezőgazda­ságnak. Azt láttam, hogy az állatvámokat fel­emelték (Ügy van! Ügy van!) és a magyar gaz­daság állattenyésztési ágának ez igen nagy csorbája. (Ügy van! Ügy van!) En hiszem azt es bízom benne, hogy a kormány azokat a nyilatkozatokat, amelyeket ezzel kapcsolatosan tett, úgy fogja effektuálni tudni, iiogy a ma­gyar gazdaságnak egyik legiőbb terménye, a búza, továbbá a rozs kérdése ezzel kapcsolato­san olyan megoldást fog találni, hogy az idei gyenge-közepes terméssel kapcsolatosan is meg fogja tudni adni a földnek a megfelelő hoza­dékot. Igen t. Felsőház! De akárhogy és akármint legyen is, ma még korai jósolgatni. Éppen az idei, az 1934. évi termelés olyan f oltonkénti eredményt mutat, hogy azt hiszem, senki sem lehet próféta és senki sem mondhatja meg előre, hogy Magyarországon hány millió métermázsa búza terem. De az egészen bizonyos, hogy kö­zepes termésnél jobb nem lesz és ennek a közepes termésnek megfelelő búza- és rozsára­kat kíván a magyar mezőgazdaság, mert kü­lönben nem bírja el azokat a terheket sem, amelyeket eddig viselt, mert az, amit a pénz­ügyminiszter úr tavalyi beszédében mondott, hogy a magyar gazdatársadalomnak is hozzá kell szoknia ahhoz, hogy köztartozásait ne a jövedelemből, hanem a vagyonból fizesse, ez szólhat egy igen rövid átmeneti időre, de hova jutunk, ha a magyar gazdatársadalomnak éve­ken keresztül a vagyonából kell köztartozásait kifizetnie! (Ügy van! Ügy van! — Taps a Ház minden oldalán.) És hogy ez ne történjék meg, elsősorban is szükség van arra, hogy a magyar mezőgazdaság jövedelemezősége elérje a meg­felelő fokot. Az irányított gazdálkodásba a kereskedelem is kell, hogy belekapcsolódjék, és azok a tárna» dások, amelyek éppen kereskedelmi oldalról ér­ték az irányított gazdálkodás gondolatmenetét, teljesen téves beállításúak. Mi sohasem gondol­hatunk arra, hogy a legális, becsületes, haza­fias érzéstől is vezetett kereskedelmet kikap­csoljuk abból a gazdasági életből, amelynek mi is, ők is, egy-egy részét alkotjuk. (Helyes­lés.) De igenis nyíltan megmondom, hogy a kereskedelem azon részének, amely a mezőgaz­dasági termeivények exportjánál sokszor telje­sen önfeledten, önös érdekeket tekintve, olyan cselekvésre ragadtatja el magát, amelyek disz­kreditáljak a magyar mezőgazdasági termeivé­nyeket és amelyek kárt okoznak a magyar gaz­dasági életnek, nincs helye ebben az országban. ése 193Ii-, évi június hó 20-án, szerdán. (Ügy van! Ügy van!) Ezeknek kikapcsolására feltétlenül szükség van, és akkor megkeves­bedve, a láncolásra is kevesebb alkalom fog adódni. Nem lehet megengedni azt, hogy tisz­tán csak azért, mert egyik kéz a másik kéztől át akarja venni a terményt, ez a kéz úgy meg­drágítsa azt a terményt, hogy a termény ára sokszor kétszeresét, háromszorosát is eléri an­nak az árnak, amit a mezőgazda kap. (Egy hang a középen: A tejnél is így van!) Ennek elkerülése a gazdasági élet tisztességéhez tar­tozik és mindazokat a kereskedőket, akik ezt magukévá teszik, szívesen, örömmel látjuk és magunk mellett mint barátot fogjuk kezelni, de mindazokat a kereskedőket, akik ellentéte­sen járnak el, a magunk részéről kiküszöbölen­dőnek tartjuk, (Egy hang a középen: Ellensé­günknek Jártjuk!) És itt térek rá arra, amit Székács ő méltósága, igen t. tagtársam mon­dott, megemlítvén Hoyos gróf ő méltóságának a Mezőgazdasági Kamara közgyűlésén mon­dott beszédét. Teljesen helyeslem és osztom Hoyos gróf úrnak ott tett kijelentését, mert nem mondott mást, mint azt, amit az imént körvo­nalaztam és ezt a gondolatmenetet minden gazda elfogadja. (Ügy van! Ügy van!) Ha most a mezőgazdasági hitel kérdésével akarok foglalkozni, akkor azt kell mondanom, hogy valójában a mezőgazdasági hitel kérdése a gazdaadósságok ^ rendezésének kérdése, az adó­zások kérdése, tehát az összes teherviselőképes­ség megállapítása attól függ, hogy a föld ho­zadéka milyen. (Ügy van! Ügy van!) Hiszen, ha a föld hozadékát emelni tudom, akkor pél­dául a mezőgazdaság adósságrendezése is egé­szen más,valóságban fog előttünk kibontakozni. Nagy örömmel és teljes odaadással szavaz­tam meg a 33-as bizottságban is az adósság­rendezésről szóló törvényeket. Szükség volt arra, hogy a világgazdasági és a magyar gaz­dasági helyzet megbomlott egyensúlyából eredő károk miatt egyesek, gazdasági egysé­gek ne menjenek tönkre és én most arra kérem ; z igen t. kormányt, gondoljon azokra is, akik még nem védettek, gondoljon arra a gazdatár­sadalomra, amely még nem nyújtotta ki a ke­zét az állami segély után, mert ha az értékesí­téssel^ arányosított közteherviselés nem fog megváltozni, akkor ez circulus vitiosus lesz, mert matematikailag ki lehet számítani, hogy melyikünk és mikor fog szintén odakerülni. (Igaz! Ügy van! Taps.) A pénzügyminiszter úr ő excellenciája em­lítette a dohánykérdést is. Termelési ágaza­taink közt ez az egyik legfontosabb és mint tudjuk: monopólium. A pénzügyminiszter úr rámutatott arra, hogy azok a kísérletek, ame­lyeket ő a balkáni dohányokkal kapcsolatosan Magyarországon végzett, nem vezettek ered­ményre. Sajnálattal veszem tudomásul ezt a kijelentést és arra kérem, hogy. egy-két évnek kísérletét ne tekintse véglegesnek, hanem foly­tassa ezeket, mert a magyar gazda bizonyos területeken és bizonyos adottságok közt egész biztosan meg fogja tudni termelni azt, amit a bolgárok és más balkáni népek megtermelnek. Leginkább sajnálatosan vettem azonban tudo­másul azt a kijelentését, hogy azért sem cél­szerű ennek termelése, mert akkor a cseredo­hányt nem tudjuk ott elhelyezni és saját minő­ségi dohányunk marad elhelyezetlenül. Mél­tóztassék megengedni, hogy azt mondjam, hogy akkor sohasem fogunk mi jó minőségűt termelhetni, amire nekünk szükségünk van és akkor a magyar gazda mindig csak azt a

Next

/
Oldalképek
Tartalom