Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-64

Az országgyűlés felsőházának 6U> ülé matoztatni csekély kamatra, akik házat akarnak venni és készek foglalkozni azzal, hogy a ház jövedelmét kapják tőkéjük befektetése ellenében, visszatartják a házvételtől, ha egy 90.000 pengős ház megvétele esetén némelykor 168.000 pengő érték után kell 7.5%-os illetéket fizetniök. \ ,, , Ezek âz észrevételeim az ügynevezett pénzügyi jogi anyagi szabályokra vonatkoznak. Most áttérek azokra a pénzügyi szabályokra, amelyek az alaki jog terén szerepelnek. A mar említett 300/1927. P. M. hivatalos összeállítás, amely az általános kereseti adóról szol, 50. §-a mellé adott utasításában előírja: kinek milyen könyveket kell vezetnie. Itt többek között azt is előírja, hogy azok az iparosok, akik húsznál több munkást alkalmaznak, vagy akik gyárosok, az ott előírt könyveken kívül meg úgynevezett raktárkönyvet is tartoznak vezetni, vagyis minden bejövő árú és minden kimenő árú ebben a raktárkönyvben azonnal keresztülvezetendő. A kereskedőkre nézve meg van állapítva, hogy akik továbbeladók számára adnak el, azoknak szintén kötelességük raktárkönyvet vezetni. Ellenben, akik detailban adnak csak el, az úgynevezett kicsinyben eladó kereskedők, a közvetlen fogyasztónak eladó kereskedők ilyen raktárkönyvet vezetni nem tartoznak. Tucatjával tudnék idetenni a Haz asztalára elsőfokú határozatokat-, amikor a kereskedő a maga kereskedelmi könyvei alapján készített mérleggel kívánja az adóztatását, az elsőfokú hatóságok pedig kijelentik, hogy mivel a kereskedő raktárkönyvet nem vezet, ennekfolytán könyvét nem fogadják el, hanem egy hivatalos becslés alapján állapítják meg és akkor is magas százalékú haszonkulcs mellett az adót. (Igaz! Úgy van!) Ez, eltekintve a tételes jog kötelező voltától, csak nem engedhető meg akkor, amikor a pénzügyminiszter úr tegnap felhívta munkatársait, hogy a törvénynek ne csak szavai szerint, de a törvény szelleme szerint is, a polgárság iránti jóindulattal és a törvényt megtartva járjanak el és állapítsák meg az adót. Adófelszólamlási bizottsági elnöklésem alatt nem egyszer fordult elő, hogy megváltoztattuk az elsőfokú határozatot és kimondtuk, hogy ilyen kereskedő, aki egypár harisnyát, fehér nyakkendőt, tucat zsebkendőt stb. árusít el, ahol neki külön embert kellene tartani, hogy ezeket az árukat minden egyes eladáskor bevezesse a raktárkönyvbe, raktárkönyv vezetésére nem köteles. Mi történik azonban az idei kivetésnél? Üjra azzal a panasszal jöttek hozzám polgártársaim, hogy ime kérem, megadóztattak bennünket egy bizonyos forgalom alapján 10—15% -os haszonkulcs figyelembevételével és nem fogadták el mérlegünket, mert a végzés szerint könyvünk nem volt elfogadható, mert raktárkönyvet nem vezettünk. Felhívom a mélyen t. pénzügyminiszter úr figyelmét arra, hogy méltóztassék akár házi rendelettel, akár másképpen intézkedni, hogy ez az anomália az adózó polgárság érdekében minél előbb szűnjék meg. A pénzügyminiszter úr tegnap azt is említette, hogy a budapesti házadómentesség tekintetében kiadott rendelet nagy körültekintéssel készült és figyelembe vette azt is, hogy a tőke immobilizálása a mai nehéz viszonyok között nem kívánatos, tehát a tőke maradjon inkább a bankoknál és a takarékpénztáraknai, hogy ez a tőke a jogosult hitel kielégítésére rendelkezésre álljon, a termelést elősegítse; másrészről pedig Budapesten igen sok üres lae 19SU. évi június hó 20-án, szerdán. 3?1 kás van s az üres lakásokat szaporítani nem célszerű. Evvel szemben én a következőket vagyok bátor kiemelni. Elismerem, hogy ez a rendelet nagyon okos és átgondolt alapon készült, mégis egy hiánya van, ez a hiány pedig az, hogy a belső területen lévő üres telkek beépítése a legmagasabb adókedvezményben nem részesül. Méltóztassanak elképzelni, hogy ebben a milliós fővárosban, amelynek külső megjelenésében esztétikai formákra is kell adnia, ha az ember a Baross-utcán végigmegy, talál egy üres telket el deszkázva, a Lipótvárosban talál üres telket eldeszkázva, valamivel kijjebb, de még mindig a belső területen már deszkázatlanul üres telkek, azokon üvegdarabok, szalmarongyok, régi ruhák hevernek s egyszersmind búvóhelyei éjjel a nem kívánatos elemeknek. Ezek beépítése menyire előmozdítható lenne azzal, ha a pénzügyminiszter úr megfontolás tárgyává tenné azt, hogy mostani rendelkezéseinek teljes mértékben való megtartása mellett kimondaná, hogy akár a Hungária-úton belüli belterületen, vagy ha ezt nagyon nagy területnek tartaná, azt mondaná, hogy az Aréna-út, Fiumei-út. Orczy-út és északról, délről a Hungária-út által környezett belterületen minden üres telek beépítése ama maximális házadókedvezmény alá esik, amelyet ez a rendelet egyébként az ott megjelölt telkekre megad. A tegnapi lapok azt is említették, hogy a pénzügyminiszter úr és az igazságügyminiszter lir ma az illetekamnesztia dolgáról tárgyalnak. Én már régebben összeállítottam magamban azokat a gondolatokat, amelyeket itt kifejezésre akarok juttatni és én is feljegyeztem magamnak az illetékamnesztia gondolatát a magyar ügyvédség érdekében. Ha történnek is az ügyvédség keretén belül fegyelmi és büntetendő cselekmények, azért általában és nagyban véve igazat kell adnom Pap József barátomnak, hogy a magyar ügyvédség és különösen pedig a budapesti ügyvédi kar olyan fegyelmezett testület, amely teljes mértékben megérdemli azt, hogy a jogalkalmazásnak a bírósággal egyenlő értékű tényezője legyen és segítségére jöjjön a kormány, hogy az ügyvédi kar a maga nehéz helyzetében ne sujtassék még jobban. Mi az illetékamnesztia? Méltóztassék figyelembe venni, a legnagyobb gondosság mellett is a legokosabb, a pénzügyi törvényeket ex asse ismerő ügyvéd is elhibázhatja a bélyeg kiszámítását és nem a teljes összeget ragasztja fel. Kap egy fizetési meghagyást, bekövetelik tőle az egyszerest s azt mondják neki: szabad még másfélszerest ráfizetni 15 napon belül és akkor további büntetésnek helye nincs, ha azonban ezt 15 nap alatt nem teljesíti, akkor az egyszeresen kívül a peres eljárásban ötszöröset, a perenkívüli eljárásban háromszorosát tartozik megfizetni. Fellebbezhet ellene, hiszen nem minden leletezés egészen alapos, de a mulasztás az esetek nagy többségében elnézésből történt, vagy a jogszabály nem helyes ismeretéből. Már most kérdem, kell-e az államnak, mint erkölcsi testületnek, ilyen magas bírságokat követelni attól a jóhiszemű féltől, aki ezáltal, hogy ezt a többletet megfizeti, éppen a maga jóhiszeműségéről tesz tanúságot? Nem elégedhetnék-e meg a kincstár a félszeres bírsággal, azt mondva, hogy aki 15 nap alatt befizeti az illeték egyszeresét és félszeresét, az mentesül a továbbiak alól, csak akkor legyen ötszörös büntetés, ha egyáltalán nem fizet a határidői] belül. 56*