Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.
Ülésnapok - 1931-64
372 Az országgyűlés felsőházának 6A. ü Az ügyvédek nagy többségénél ezek az illetékhátralékok, amelyeket bírságként rçttak ki rájuk, felszaporodtak. Hivatkozom itt arra, hogy ugyanerre a körülményre való tekintettel kaptak amnesztiát az adózók, akik kellő időben bejelentették vagyonukat. Ha kimutatták, hogy azt régebbi időben szerezték és akkor kellett volna adót fizetniök utána, mint jövedelem után, akkor ezekre a rég elmúlt időkre adómentességet kaptak, csak a bejelentéstől kezdve kellett adójukat megfizetni. Méltóztassék az ügyvédi karnak is ezt az amnesztiát megadni akár úgy, hogy a hátralékok bizonyos fokig töröltessenek, akár úgy, ahogyan az a többi adózóknál már megvan, hogy 60 hónapi törlesztéssel * kamat nélkül fizethessék meg. Hiszen látjuk, hogy az adók miért folytak be szaporábban és nagyobb mennyiségekben az elmúlt 1933. és 1934. évben, mint azelőtt: mert bölcs és okos elhatározással megadatott a polgárságnak, hogy hátralékát 60 hónap alatt részletekben megfizethesse. A kereseti lehetőség- kisebb mértékben megvan és abból kisebb törlesztések eszközölhetők, ha azonban az adózóktól végrehajtási úton ezt a nagy hátralékot be akarnák hajtani, vagy semmiféle vagyont nem lehetne találni, amely az adóbehajtás alapjául szolgálna, vagy az utolsó bútort, gazda sági vagy ipari felszerelést kellene elvenni és elárverezni. Az ilymódon befolyó fillérek nem fedeznék ezt az adót és akkor évenként nagymennyiségű adót írhatna le a kincstár a maga követeléseiből. Az amnesztia az illetékeknél ugyanilyen helyes eredményeket szülne. Ezt a kérdést is a legmélyebb szeretettel ajánlom a pénzügyminiszter úr figyelmébe. Van egy kérdés, amely már hosszabb idő óta nyugtalanítja a magyar állami tisztviselői kart, ez: az Otba.-kérdés, az Országos Tisztviselői Betegsegélyző Alap kérdése. Ezt is szóvá akarom tenni, annál is inkább, mert hiszen a pénzügyminiszter úr képviselőházi felszólnialásából azt látjuk, hogy ő ebben a kérdésben kezdeményező lépéseket tett és látjuk, igenis segíteni akar a tisztviselőkön. Azt hiszem, ha az országgyűlésen ebben az irányban megfelelő tárgyilagos felszólalás történik, ez csak erősíteni fogja a közvéleménnyel szemben és önmagával szemben is, hogy a megkezdett úton haladva megadja a magyar tisztviselői karnak azt, ami őt teljes mértékbén saját pénzéből megilleti. Az Otba.-t az 1921.-XLVI. te. létesítette abból a célból, hogy az állami alkalmazottak gyógykezelési költségeit fedezze, vagyis természetben szolgáltasson orvost és gyógyszert. Az eredeti elgondolás szerint az állam havi 12 millió koronával, az alkalmazottak pedig, úgy az aktívak, mint a nyugdíjasok és özvegyek, illetményeiknek 2%-ával járultak volna ehhez az alaphoz. Ez az alap csak 1923 május 1-én jött létre, akkor azonban ezt a 2%-ra tervezett illetéket 1%-ra szállították le. Az állami támogatás e 12 millió korona értelmében adatott meg, azonban az 1922/23. költségvetési év végén a zárszámadás 30 millió korona állami hátralékot mutat ki, míg a tisztviselők és nyugdíjasok befizetése alapján és annak ellenére, hogy igen sok segélyezés történt, mégis 21,328.218 korona tiszta vagyon mutatkozott. Az 1923. évi 40.000. számú népjóléti miniszteri rendelet a természetbeni segélyezést gyógyszerben és orvosban megszüntette. Kimondotta, hogy ez az alap csak arra szolgál, hogy gyógykezelés helyett segélyt adjon a felmerült és már valóban kifizetett orvosi díjak részbeni megtérítéséül; egyszersmind ha a tisztvilése 193A- évi június hó 20-án, szerdán, i selőknek kórházi ápolásra van szükségük, a tisztviselők II. osztáftyú, a többi alkalmazottak pedig III. osztályú kórházi kezelést kapnak. Ezt azonban nagyon rövidesen megszüntette a miniszter és a tiszviselők számára is csak a III. osztályú kezelést engedélyezte, ami azt jelenti, hogy aki III. osztályú kezelésben van közkórházban, 8—16-od magával fekszik egy szobában és ott ápolják. Ebből az alapból 1924 január elején kiváltak az államvasúti tisztviselők, ezeknek most külön betegsegélyezési alapjuk van. Aki a Podmaniczky-utcán végig utazik és az Aréna-úton az Állatkertbe megy, láthatja, hogy már 1924 óta milyen gyönyörű kórházat építettek fel maguknak. A belső berendezések mintaszerűek, kiváló orvosok vannak ott és a kórházi kezelésre szoruló államvasúti alkalmazottak, akár altisztek, akár tisztviselők, itt teljes mértékben megkapják a magukét és maguk között vannak, 1926-ban a posta-, távírda- és távbeszélő, nem sokkal később ugyanabban az esztendőben a postatakarékpénztári alkalmazottak is kiváltak és külön alapot létesítettek. Méltóztatnak látni, hogy ahol azonos foglalkozású tisztviselők vannak és ahol a kari szellem erősen ki van fejlődve, ott tudnak a mindenkori kormányra befolyást gyakorolni és igényeik kellő mértékben kielégíttetnek. Ez a postás betegsegélyzőalap bérbevette a Vöröskereszt Kórházat és ma a postásoknak a Vöröskereszt Kórházban van kórházi ápolásuk, úgy ahogy az állami tisztviselők igényelhetik, ahogyan azonban ezeknek eddigelé biztosítva nincs. A katonatisztekről nem is beszélek, hiszen azoknak már régebben megvoltak a kórházaik és mostanában már üdülőházaik is vannak a Mátrában. Csupán az Országos Tisztviselői Betegápolási Alap alá tartozó állami alkalmazottaknak nincsen eddigelé kórházuk, holott az a törvényes rendelkezés, amely szerint bizonyos összeggel, 12 millió koronával havonkint az állam hozzájárult és hozzájárulni igért ehhez az alaphoz, az 1924/25. évi költségvetéstől kezdve megszűnt s csak a maguk befizetéseire vannak utalva. Ha megnézzük a pénzügyminiszteri költségvetést, akkor azt látjuk, hogy abban igenis van egy 35.000 pengős segély. Ezt az állam nem a maga bevételeiből adja, ezt az állam 25.000 aranykoronában megállapítva, a nyugdíjjárulékalapból veszi el. Mi az a nyugdíjjárulékalap! Az 1912. évi XLV. te. kimondotta azt, hogy a tisztviselőknek, egyáltalában az ezen nyugdíjtörvény alá eső állami alkalmazottaknak fizetéseiből másfél százalékot levon és ebből a másfél százalékból nyugdíj járulékalapot létesít, amely arra szolgál, hogy a tisztviselőknek létesítsenek különböző jóléti intézményeket, amely intézményekben azután azok, akik rászorulnak, részesülhessenek. Ebből a tisztviselők által befizetett alapból adja meg az állam azt, amit a magáéból igért Ebből a nyugdíjjárulékból azután most az idők folyamán kihasították a postatakarékpénztári nyugdíj járulékalapot, a postásnyugdíjjárulékot, a rendőrségi nyugdíjjárulékialapot. Mindezekről az állami zárószámadásokban 1926/27-től kezdve megemlékezés történt, ellenben hiába kerestem az általános nyugdíj járulékíalapnak a minőségét, mennyiségét, hogy milyen kezelés alá esik, mit fizettek ebből ki, mire fordították, az állami zárószámadásokban nincs benne. Hogy az Országos Tisztviselői Betegápolási Alap mégis el v,an számolva, azt az 1928.
