Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-49

Az országgyűlés felsőházának 4-9. ülése 1 lag pedig nem zárja ki azt, hogy legyenek még olyanok, akiknek jövedelmező az üzemük, de viszont másoknál annál nagyobb a veszteség. Ha pedig a mezőgazdaság köréből ezt nem tudják megérteni, akkor felhozok egy másik példát. Néhány esztendővel ezelőtt a német jóvátételi szolgáltatások nagy része szénben teljesíttetett, ennek folytán egy széndömping volt, illetőleg a szénárak a világpiacon óriási módon estek. Angliában egy csomó szénbányát leállítottak, de ugyanakkor, amikor leállították azért, mert veszteséges, még mindig voltak olyan szénbányák, amelyek nemcsak hogy tovább folytatták üzemeiket, de amelyek jövedelmezők voltak és osztalékot is fizettek. Miért! Azért, mert az egyiknél, amelyet leállítottak, 7—800 méternyire találtak csak szénre, annak a fenntartása óriási pénzbe került s • ott találtak másfél méter széles réteget, a másik 40 méternyire a föld alatt már egy 15—20 méter széles szénrétegből bányászta ki a szenet. Ugyanígy van ez a mezőgazdaságiban is. Vannak nekünk még olyan primisszima talajaink, amelyeken nem túlságosan gondos gazdálkodás mellett is a termésátlag mindig 30—40—50%-kai több, sőt kétszeres lesz, mint a rossz talajokon. Ezeken, ahol a rezsi aránylagosan kicsi, lehet még a mezőgazdaság jövedelmező, viszont a másikon, amely rossz — mert minél rosszabbb a föld, annál több inveszticiót, annál nagyobb befektetést igényel — annál veszteségesebb. Lehetnek még a geográfiai helyzetben is differenciák, lehet, hogy valamely gazdaság közvetlen közelben fekszik egy nagy városhoz, annak is mások az értékesítési és jövedelmezőségi viszonyai. En azt hiszem, teljes objektivitással megállapítható az, hogy ina, sőt nemcsak ma, hanem már körülbelül 1929 óta a mezőgazdaság nemcsak, hogy nem jövedelmező, de veszteséges isJellemzőnek találom, hogy a mi gazdasági kiválóságaink és a mi kormányunk részéről ezt mép; soha senki nem vallotta ibe. Az egyetlen Teleszky János volt az, aki ezelőtt két esztendővel, igaz, hogy csak egy mellékmondatban, de azt mondotta, hogy a mezőgazdaság megszűnt nemcsak jövedelmező lenni, hanem egyenes vesztességes. Kérdezem, hogyha nincs jövedelmezősége annak a mezőgazdaságnak, akkor hogyan méltóztatik elképzelni, hogy az adósságra kamatot, sőt a védett birtok még tőke visszafizetést is tudjon eszközölni? En nem szeretek jóslásokba bocsátkozni, nem szoktam fogadni sem, de tekintélyes summába mernék fogadni, hogy például a védett birtokoknál az első év végén az összes védett birtokok harmadrészénél több nem lesz, mely 'kötelezettségének eleget tesz. Ha pedig úgy fogják fel, hogy már most január 1-én kell október 24-étől kezdve a kamatokat fizetni, kell az elmaradt adókat fizetni, kell előre három hónapra kamatokat fizetni, akkor nem lesz már január 1-én a birtokoknak 10%-a olyan, amely ezen kötelezettségének eleget tesz. De azt hiszem, egészen nyugodt lelkiismerettel mondhatom és viszonyaimhoz képest bárkivel bármilyen fogadásba bele merek menni, hogy a második esztendőben, ha a viszonyok nem változnak, nem lesz 10%-a, tehát tizedrésze sem az eladósodott birtokoknak, amely előírt kötelezettségeinek meg tudna felelni. Mi történik akkor? Szabadjára eresztik itt a földtulajdonosokkal szemközt az egész végrehajtási apparátust? Erre nem tudok felelni, véleményem szerint ma a pénzügyminiszter úr FELSŐHÁZI NAPLÓ III. 933. évi december hó 14-én, csütörtökön. 25 sem tud felelni, de azt hiszem, egészen tisztán, világosan kimutattam, hogy olyan kötelezettséget kívánnak ezektől az eladósodott birtokoktól, amelynek semmi körülmények között sem tudnak megfelelni. Agrárius vagyok és pedig nemcsak foglalkozásomnál fogva, hanem, mert meggyőződésem szerint Magyarország össze van forrva a mezőgazdasági termeléssel. Nagyon boldog volnék, ha éppen most, amikor ilyen dekonjunktúrája van a gazdálkodásnak, át tudnánk menni egyszeriben az ipari termelésre, mert hiszen előttem nem az én foglalkozásom, hanem az ország érdeke lebeg, ámde éppen úgy, aminthogy mi gúnyosan mondjuk, hogy a Semmeringen nem lehet búzát termelni, nem lehet Magyarországból egy túlnyomólag ipari államot csinálni, mert hiányzik hozzá három legfőbb feltétel: a vas, a szén és bizonyos tekintetben a tengeri út is. (Egy hang a középen: Meg a tőke!) Tehát mi hozzá vagyunk kötve a mezőgazdasághoz, avval élünk, avval halunk, ha az meghal, akkor elpusztulunk mind. Azért bármennyire agrárius beállítású legyek is, iparkodom objektív lenni. Ennél az objektivitásomnál fogva nem fogadhatom el egyes gazdatársaimnak azt a kijelentését, hogy ez a gazdavédelmi rendelet egyedül a bankóiknak nemzeti ajándék. Tökéletesen osztom Korányi Frigyes báró felsőházi tagtársamnak, régi — negyven éve — barátomnak a pénzügyi bizottságban elmondott azt a megállapítását, hogy mi is az a bank: a bank a részvényes és a betevő. En ezt elfogadom, de hozzátelhetem még, hogy még egy harmadik tényező, és pedig j éppen az a harmadik tényező, amely a nagyközönségnek nem tetszik, amely miatt a nagyközönség a bankokat támadja — és ezek az igazgatók. (Derültség.) Méltóztassék meggyőződve lenni, nem vagyok marxista. A magántulajdon alapján állok, világfelfogásom kapitalista. A szociális szempontból nem is, de nemzetgazdasági szempontból nemcsak nem kifogásolhatom, de szükségesnek tartom, hogy legyenek még Magyarországon olyanok is, akik képesek a fogyasztást alimentálni. Nem a primer szükségleteket értem, de méltóztassék elképzelni, hogy ma nem mehetünk vissza oda, ahol Árpád apánk idejében voltunk, hogy ettünk-ittunk és lószprbe öltöztünk. Vannak bi| zonyára magasabb kulturális szükségletek is. I Ma úgyszólván ez az egyedüli osztály, amelyik ! még ezekre a szükségletekre áldozná tud. Másrészről szükséges, hogy legyenek gazdagabb, jobban kereső emberek, mert hiszen ha egyszer | tőkét akarunk képezni, tőkét akarunk teremteni, ami a mi ideálunk és célunk, egyedül | ezek azok, akik a jövendő tőkései lehetnek. En tehát nem ellene szólok, csak pszichológiailag, lélektanilag iparkodom megérteni és meg is értem sokaknak a támadását a bankok ellen. Ök a bankok alatt éppen a nagyjövedelmű embereket értik, akiknek a jövedelme ma természetesen csak töredéke a régi jövedelmeknek, hiszen itten is leszálltak a jövedelmek, de anol a diszparitás még mindig igen nagy. Mert méltóztassék összehasonlítást tenni: békeidőben Budapesten, sőt Magyarországon a legnagyobb fizetésű és jövedelmű bankvezérnek a jövedelme messze alatta maradt Magyarország leggazdagabb földbirtokosai jövedelmének. Ma azonban a legnagyobb földbirtokos jövedelme meg sem közelíti ezt, bár ez is a felére, harmadára, vagy negyedére csökkent, de még mindig nagy jövedelem. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy én értem és lélek 4